26962. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz
7 csolják párhuzamosan. A (i'S) és (24) vál- 1 tóklioz tartozó egyes átállító áramkörökben, melyek a (62, 63), illetve (64, 65) kefékhez csatlakoznak, egy meghatározott irányú, például negatív áram kering és a motorok egyidejűleg mindkét váltót átállítják. Amint ez a mozgás teljesen ki van fejezve, a (23) és (24) váltók három-három (73, 74, 75) ellenőrző kontaktusa az átváltott állás visszajelentő áramkörébe vannak bekapcsolva, úgy hogy ha a (25) váltó (73, 74 és 75) kontaktusai a szabványos állást visszajelentő áramkörbe vannak igtatva, az áram a (6) elektromágnest gerjeszti, ez a (9) reteszt lehúzza, mely retesz már most a (26) peczek elhaladását és ennek következtében azt is megengedi, hogy az állítóemelő a 4. ábrán látható helyzetből az 5. ábrán látható átváltott helyzetbe jusson. Az (1) emelő mozgásának emez utolsó szakaszában a (10) áramfordító oly elfordulását idézi elő, hogy az áramfordító az áramköröket a most szükségessé váló műveleteknek megfelelően készítse elő. Ugyanekkor a (12) hengernek oly alkotója kerül a kefékkel szembe, melyen kontaktusok elrendezve nincsenek, minek következtében az összes váltókhoz vezető külön átállítóáramkörök egymástól el vannak szigetelve és egymástól függetlenek. Egyidejűleg a (11) henger oly (84) alkotóját állítja a (39—41) kefékkel szembe, melyen kontaktusdarabok elrendezve nincsenek, úgy hogy a váltók beállítását visszajelentő összes áramkörök el vannak egymástól szigetelve és függetlenek egymástól. A (84) alkotón lévő kontaktus által azonban a (42-f-) kefe a (43) kefével és ennek közvetítésével a (18) segédfogantyú által működtetett (50) áramzáróval van összekötve, úgy hogy a (20) jelző szabadra állítása czéljából áramot vezethetünk a jelzőállító motorhoz, a mit a (18) segédfogantyúnak a 2. ábrán vonalkázottan föltűntetett helyzetbe való átvitele által érünk el, mikor is az (50) árámzárótól az áram továbbmehet, vagyis a (+42) kefétől a (43) kefén, (50) áramzárón, (76) motoron és a jelző (77) ki- és bekapcsolóján vissza a (17) jelzőtáblának a negatív sarkkal összekötött vezetékhez folyhat. Hogy a vonatot hátulról azonnal fedezhessük, a mint a mozdonyvezető a (20) jelző előtt elhaladt, anélkül hogy be kellene várnunk azt az időpontot, mikor a beállított menetirány föloszlatható, a (20) jelzőt a (18) segédfogantyúnak a szabványos állásba való visszaállítása által ismét a tiltó állásba viszszük. Az (50) megszakító az átvivő áramkört szakítja meg és így a (60) ellensúly a jelzőt zárhatja. Ha a beállított vágányutat a vonat elhagyta, azt föloszlatjuk, oly módon, hogy az (1) emelőt a szabványos állásba visszük vissza, a mi azonban nem történhetik egyszerre. Ha az 5. ábrán látható helyzetből indulunk ki, akkor az emelőt a 6. ábrán látható helyzetben a (9) reteszhez ütköző (26) ütköző állítja meg. Ebben az állásban a (42. 43) kefék el vannak szigetelve és a (11) henger (85) alkotóján elhelyezett kontaktusok egyikével sem érintkeznek. A (20) jelzőállító áramköre ekkor meg van szakítva és a jelző szükségszerűen a «tilos» állásba menne át, ha annak ily átállítását a (18) emelőnek föntebb jelzett módon való működtetésével elmulasztottuk volna. Bármely állást is foglal e most már a (18) fogantyú, a jelző mindig a tiltó helyzetbe fog esni. A jelző visszajelentő áramköre a jelző (79) áramzáróján át zárva van, tehát a (60) és (61) kefék között összeköttetés létesül, mely kefék a (85) alkotón elrendezett kontaktus miatt a (39) és (41) kefék közvetítésével létesülő áramkörbe bekapcsolt (6) elektromágnes áramkörét teljesen zárhatjuk. A (6) elektromágnes tehát a jelző zárásánál gerjesztetik és az (1) emelő a 6. ábrán látható állásból a 7. ábrán föltűntetett állásba forgatható. Ez utóbbi állásnál a (12) henger rúgói ismét ugyanazokon a kontaktusokon fekszenek, mint a 4. ábrán látható állásnál. Megjegyzendő azonban, hogy az átállító főáramkör (44, 45) keféi ellenkező polárosságúak, mint a 4. ábrán látható állásnál és pedig annak következtében, hogy a (16) áramfor-