26962. lajstromszámú szabadalom • Egyetlen emelővel központosan működtethető berendezés váltókhoz és vasúti jelzőkhöz

tóra vitetik át, úgy hogy azt mondhatjuk, hogy a váltókat egy negatív áram viszi az átváltott és pozitív áram viszi ismét a szabványos állásba. Hogy a váltó tényleges állását visszajelentsük, egy külön vezetéket rendezünk el, mely három drótból áll, ezek egyike mindkét állás közös visszavezetése, a másik két drót közül pedig az egyik a szabványos, a másik pedig az átváltott álláshoz tartozik. Az áram három egymásután következő lánczolatosan kapcsolt kontaktuson át juta visszajelentő berendezésbe: az első (73) kontaktust maga a váltó képezi, a másodikat a (74) váltóelreteszelő berendezés, a harmadik (75) kontaktust pedig az áramváltó képezi, úgy hogy a valamely váltó átállítását visszajelentő áramkör a váltó bizonyos állásánál csak akkor van zárva, ha a következő három föltétel teljesítve van: a váltónyelv a megfelelő állást foglalja el, a váltó ebben az állásban el van reteszelve és az áramváltó megfelelően van beállítva. A jelzőállítóberendezés lényeges részeit a (76) mótor és a (77) be- és kikapcsoló képezi. E két rész egy beállító áramkörbe van kapcsolva, mely két vezetékből áll. Ez az áramkör a (78) jelző szabadraállítása czéljából a motort és a kikapcsolót működteti és egyúttal a jelzőt visszaállító (80) ellensúlyt is megemeli. Mihelyt a jelző a ((szabad » állást elérte, a mótor önműködően kikapcsolódik és csak a kikapcsoló gerjesztett elektromágnese tartja az ellensúlyt fölemelve és a jelzőt a «szabad» állásban. Mihelyt a kikapcsolón áram nem folyik át, a kikapcsoló az ellensúlyt nem tartja többé a fölemelt állásban, az ellensúly leesik és a jelzőt a tiltó állásba viszi. A központban két vezetékdrótból ós a jelzőárboczon elrendezett (79) megszakítóból álló külön áramkör hat, mely záródása által ;izt jelzi, hogy a jelző tényleg, a tiltó állásban van. A 2. ábrán a (68) vágányból a (69, 70. <88 és 89) elágazásokba vezető (23, 24, 25) váltók sematikusan a szabványos állásukban vannak ábrázolva, ugyancsak sematikusan és a szabványos állásban vannak föltüntetve a váltók állítószerkezetei, a központ egy állítóemelője, a (20) jelző és állító berendezése, valamint a (18) jelzőállítómarkolat. Tételezzük föl, hogy az emelő a (68) vágányról a (88) vágányra való átmenetet szabályozza, melynek sémája ez: (20—, 23-, 24-, 25+). A 3., 4., 5.. 6. és 7. ábrák ezen vonal központi állítóemelőjét ábrázolják az egymásután elfoglalt állásában. A 3. ábra az emelőt szabványos állásában, a 4. ábra pedig abban az állásában láttatja, melyet a váltók átállításánál foglal el, még pedig az átváltott állás felé való mozgása közben ; az 5. ábrán az emelő átváltott állásában látható, a 6. ábrán az állítóemelő a jelzőket a tiltó állásba vivő állásában, a 7. ábrán pedig abban az állásában van, melyet a váltók átállításánál foglal el, mikor azok a szabványos állás felé mozognak. A 2. ábrán a (11) és (12) henger összes kontaktusai a lefejtett hengerpaláston vannak ábrázolva. Mindegyik kontaktus a (81, 83, 84, 85, 86) alkotók egyikében van elrendezve; az egyes alkotókon elrendezett kontaktusok a következő áramokon az alkotók ugyanily sorrendjében a kontaktusrúgókkal kapcsolatban vannak ábrázolva. A (11) henger (81) alkotóján nincsen kontaktus; a (83) alkotón elrendezett, a zárótáblázatban föltüntetett összes váltók szabványos vagy átfektetett állását visszajelentő és a (39—40) kefék között fekvő kontaktusok megfelelő sorrendben eme váltókat a (6) elektromágnessel lánczolatosan kötik össze. A (84) alkotón egy oly kontaktus foglal helyet, mely ebben a pontban a (+42) jelzőállító áramkörét a (43) kefén át zárhatja. A (»5) alkotón oly kontaktusok vannak elrendezve, melyek arra szolgálnak, hogy a (41) és (60) kefék között a jelző tiltó állását visszajelentő kontaktusokat lánczolatosan csoportosítsák. A (86) alkotón ama kontaktusok foglalnak helyet, melyek arra szolgálnak, hogy a zárótáblázatban — kitevővel jelzett váltók szabványos állását