26883. lajstromszámú szabadalom • Újítások varrógépeken

üreg a dugó két részében van kiképezve, oly módon, hogy a tű ne essék a tűrúd és dugó középvonalába, hanem — mikor a (2) csavar meg van húzva — a tű a tűrúdhoz viszonyítva, exczentrikus helyzetet foglaljon el, tehát a tű a (G) tűrúdnak vezetékeiben való forgatása által a hurokfogóhoz és az öltés képező berendezés többi részeihez viszonyítva, pontosan beállítható legyen. Hogy a tűkarban kiképezett és a tűrudat vezető vezetékeket olajozni lehessen, a tűrúd vezetékeinek szemben fekvő olda- j lain eme vezetékekkel párhuzamosan olajcsatornák vannak kiképezve, melyek szivacs vagy más hasonló olajfölszívó anyag befogadására alkalmasak. Ezek a (24) olajcsatornák a vezetékekkel (3) hasítékok út- i ján vannak összekötve, melyek a vezetékeken átnyúlnak és melyeken az olajcsatornákból a vezetékekbe jut, úgy hogy a vezeték eléggé olajos lehet, a nélkül azonban, hogy a vezeték az olaj fölszívására szolgáló anyaggal érintkezhetnék. Az (e) szövet lenyomó talp a (25) rúdra van szerelve, mely a (C) kar végén kiképezett vezetékben mozog, mint az ily szövetlenyomóknál általában szokásos, azonban a rúd vezetésére és a nyomás szabályozására szolgáló tagok az eddig szokásosaktól eltérően vannak kiképezve. A (25) rúddal párhuzamosan a (26) vezetőrúd van szerelve, mely utóbbinak (4) ürege van, a milyen a (27) csavar megy át; ez a nyomótalp (29) rúgóját a kellő mértékben megfeszítő (28) karmantyúba van becsavarva. A (26) vezetőrúdnak ezenkívül egy sor (8) ürege is van, melyek a (C) kar alsó karimájára fekvő (9) ütköző peczek befogadására alkalmasak. A (29) rúgó feszültségét az által, hogy a (9) peczket az egyik (8) üregből a másikba állítjuk, tetszés szerint lehet szabályozni. Gondoskodtunk továbbá oly új berendezésekről is, melyek a nyomótalpat a (29) rúgó feszültsége ellen fölemelik és melyek egy a gép mellső részén alkalmazott működtető tag segélyével a nélkül működtethetők, hogy a munkásnak kezét a kezelés alatt lévő árúról le keli emelnie. Ezt a nyomótalp emelőt a megrajzolt kiviteli alaknál a (30) emelő képezi, mely a (C) kar egyik végére van szerelve és melynek mellső vége a tűlemez fölött a munkás kezeügyében van elhelyezve, hátsó végepedig a (26) vezetőrúd (9) csapja alá nyúlik, úgy hogy mikor a munkás a (30) emelő mellső végét lenyomja, annak fölső végét fölemeli, tehát fölemeli a (26) vezetőrudat, (25) nyomórudat és (e) nyomótalpat is. A varrandó tárgy mozgatására a j szokásos, négyütemes (f) mozgatórúd szolgál, mely a (g) tűlemez (31) kivágásában foglal helyet. Ezt az (f) mozgatórudat tetszőleges módon lehet szerelni és működtetni, a rajz szerint a (32) rúd mozgatja j azt, mely rudat ismét egy az (S) tengelyre ékelt és a rúd mellső végére ható exczenter, továbbá a hátsó végére ható és a vízszintes (34) tengelyré ékelt (33) kaimozgását az (S) tengely a (35) exczenter, a (36) exczenterrúd és a (34) tengelyre ékelt (37) forgattyú segélyével idézi elő. A szokásos és a tűlemez alatt szerelt helytálló és mozgó (38 39) fonalvezetők közül a (39) fonálvezetőt valamely ismert szerkezet működteti. A tű vezető a rajzon a tűlemez alatt ugyancsak látható, természetes azonban, hogy a tűvezető bármely ismert tűvezető lehet. A varrandó árú széleit föltűrő és a föltűrt széleket vezető szerkezet a következő: A varrógépen egy helytálló és egy mozgó kés van alkalmazva, a helytálló kés akként van szerkesztve, hogy a (g) tűlemezen egy (40) hasíték van kiképezve, melynek szemben fekvő végei konkáv fölületek szerint vannak alakítva és eme hasítékban az alulról betolt, a 2. ábrán látható (h) késpenge foglal helyet, mely akként van az alsó részén alakítva, hogy a hasíték konkáv fölületei által képezett üreget kitöltse. A hasítékban a konkáv és konvex fölületek által pontosan beállított (h) késpengét alkalmas tag, legelőnyösebben a tíílemezbe becsavart (5) csavar rögzíti a hasítékban, mely csavar feje a fix késpenge fölső éle fölé nyúlik. A fix (h) késpengé-