26883. lajstromszámú szabadalom • Újítások varrógépeken
15. ábra a tű mozgatókar ágyazásának részlete, végül a 16—20. ábra az öltés képződését magyarázó séma. A csatolt rajzokon (A) a gép alaplemeze, melyen szokásos (B) munkaasztal foglal helyet és melyből a függélyes irányban fölfelé és (C) végével a munkaasztal fölé nyúló, a tűrúd szerelésére szolgáló kar indul ki. A gépnek a tűvel szemben fekvő végén a tömlőszerű alakú árúk fölhúzására szolgáló üreges szarva van, melynek egyik oldalfalát a (10) csap körül vízszintes irányban forgatható (D) födél képezi, úgy hogy mikor ezt a födelet kifelé forgatjuk és a tűtől eltávolítjuk, a födélben és ez alatt lévő részek tisztogatás vagy más czélból hozzáférhetőkké válnak. Az (S) főtengely az (A) alapzatra van szerelve és a különböző részeket alkalmas mozgatótagok, legelőnyösebben exczenterek segélyével mozgatja, minek következtében a gép részei nyugodt kényszermozgást végeznek és még nagy sebesség esetében is alig kopnak. Az (S) hajtótengely az (E) tűkart a (11) exczenter és (12) exczenterrúd útján mozgatja, az exczenterrúd a tűkarnak a tűtől elfordult végén kiképezett rövid (13) karral van kapcsolatban. Az (E) tűkar ezenkívül ugyanazon a végén, melyen a rövid (13) kar van kiképezve, egy második, a (13) kar mellett fekvő (14) kart visel, mely a (15) hajtórúd, (16) szögemelő, (17) hajtórúd és (18) kapcsolórúd útján a vízszintes síkban ide-oda mozgó hurokfogó (F) szerelőrúdját mozgatja. Eme berendezésnél tehát a tűemelő mozgatja a hurokfogót és a tűemelő és hurokfogó mozgása között a megfelelő viszonyt a (13 14) karok, valamint a (16) szögemelő két karjának hoszsza között fönnálló viszony szabja meg. A (18) kapcsolórész, — hogy az eléggé hajlékony legyen — legelőnyösebben két vagy több lemezből készülhet. Az (F) szerelőrúd vége T-alakú, a keresztdarabon egy (19) hüvely van kiképezve, mely a hurokfogó szárának vezetésére szolgál. A hurokfogót magát az (a) szár, mely a hurokfogó szárnyára vagy á tulajdonképeni hurokfogóra merőleges, a szárból sugárirányban kiálló (b) forgattyú és a szárra merőleges, síkban fekvő, a szárhoz viszonyítva exczentrikusan görbülő (c) szárny, vagy tulajdonképeni hurokfogó képezi. Ez a szárny a megrajzolt kétfonalas gépnél általában szokásos tűüregekkel van ellátva. A hurokfogó (a) szára és az (F) szerelőrúd végén kiképezett (19) ágyazó hüvely a függélyeshez oly szög alatt hajlik, hogy a hurokfogó csúcsa a tű másik oldalán fekszik, mikor a tű hurokjába belép, mint mikor abból kilép, tehát a lejtős elrendezés lehetővé teszi, hogy a hurokfogó a tűvel helyesen működjék együtt a nélkül, hogy a hurokfogónak oldalirányú mozgást kellene végeznie. A hurokfogó (a) szárának külső végére a (20) exczenter van fölékelve, melynek (1) exczentercsapja a gép mellső oldalán megerősített és a hurokfogó szárára merőleges (22) lemez (21) hornyában van vezetve. A (21) horony hosszának egy részén görbe vonal szerint, belső végén pedig függélyes irányú egyenes vonal szerint van alakítva, emez alakítása következtében az (F) szerelőrúd által ide-oda mozgatott hurokfogó mozgását akként módosítja, hogy az a következőkben leírandó mozgást végezzen. A (d) tű, mely a hurokfogóval működik együtt, igen rövid lehet, miután a hurokfogó alakítása és mozgása egészen különleges. Ez a körülmény igen fontos, a mennyiben lehetővé teszi, hogy a gépet gyorsan járassuk. A (d) tű egy (G) tűrúdon van megerősítve, mely a (C) kar végén kiképezett vezetékekben mozog ideoda és az (E) karral a szokásos módon van összekötve; az egyedüli új a tűrúdnál a tű befogására és beállítására szolgáló szerkezet. A (G) tűrúd maga üregesen van kiképezve, még pedig legelőnyösebben annak egész hosszán, a tűrúd alsó végébe pedig a (23) dugó van becsavarva, mely alsó végén föl van hasítva, és egy (2) csavarral oly módon ellátva, hogy a két rész egymás felé legyen szorítható. A tűbefogó