26105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés chloralkáliák elektrolytos elbontására

kapcsolt karaara között nyomáskülönbséget egyáltalában nem kell létesíteni, hanem csakis az utóbbi és a katóda-kamara között. Ekkor az anóda-kamarából jövő chlór és a katóda-kamarából jövő marónátron a közbekapcsolt kamarában a 2 Na 0 H + CJ, = Na 0 Cl + NaCl Ha

O egyenlet értelmében nátrium hypochloritot képez, mely azonban magasabb hőmérsékletnél a kobáltszuperoxyd ismert katalytos hatása következtében az Na 0 Cl = Na Cl + 0 egyenlet értelmében azonnal elbomlik, úgy hogy végeredményben a chlór és nátronlúg a 2 Na 0 H + Cl, = 2 Na Cl + H2

0 + 0 egyenlet értelmében egyesül egymással. Tehát a két lyukacsos választófal között lévő folyadék változatlan marad és egy tényleges és tökéletes elválasztást biztosító réteget képez, mely a katóda- és anódafolyadék minden keveredését és az áram munkája által leválasztott bomlástermények között végbemenő minden másodlagos reakcziót meggátol. A nyomás megfelelő szabályozásával ezenkívül a nátronlúghoz jutó konyhasóoldat mennyisége is lehetőleg csökkenthető, annyira, hogy bizonyos esetekben még a katóda-kamarába kívülről kell konyhasóoldatot bevezetni, nehogy abban a marónátron mennyisége túlságosan fölnövekedjék. A föntebb jelzett eljárás foganatosítására oly berendezés használható, mint az 1—3. ábrán van sematikusan föltüntetve. Ezen az ábrán (a) az anóda-, (k) a katóda- és (m) a közbekapcsolt kamara, melynek lyukacsos falait (p) és (pl) jelzi. A mondottakból kitűnik, hogy ha az (a) és (m) kamarában a nyomást, pl. mint azt az 1. ábrán jeleztük, a bennök lévő folyadékoszlopok magasságának egyenlővé tételével — egyenlővé tesszük, a (k) kamarában a folyadékoszlopok magasságát akként szabályozhatjuk, hogy abban a nyomás kisebb legyen, mint a másik két kamarában. Az (a) és (m) kamarákban nemcsak a folyadékoszlop magassága szabályozhatja a nyomást, hanem ez akként is létesíthető, hogy a kamarákat egyes folyadék be- és j elvezető vezetékektől eltekintve teljesen el-i zárjuk és a nyomást hydraulikus úton létej síthetjük, a nyomás nagyságát pedig az i elvezető nyílások magassági helyzete vagy pedig ama lartályok magassági helyzete által szabályozzuk, melyekbe az alulról fölfelé hajtott folyadék a kamarán való átáramlása után alulról beáramlik. A mondottakon kívül azonban még a | következők is figyelembe veendők: Minél ! több marónátront tartalmaz a (k) katóda; kamarában lévő folyadék, annál inkább fog 1 az az (m) közbekapcsolt kamarába átára-i molni törekedni, tehát annál nagyobb ellenj nyomást kell eme közbekapcsolt kamarában létesíteni. Ezt a czélt pl. akként érhetjük el, hogy több (k) katóda-kamarát alkalmazunk, melyeken a katóda-folyadék egymásután áramlik át, a következő, több nátronlúgot tartalmazó katóda-folyadékkal telt katóda-kamara és a közbekapcsolt kamara között pedig nagyobb nyomáskülönbséget létesítünk, mint az előző, kevesebb nátronlúgot tartalmazó katóda-folyadékkal telt katóda-kamara és a közbekapcsolt kamara között. Lehetne a 2. ábrán látható elrendezést is haszuálni, hol a (k) katóda-kamara több rekeszre van osztva, ezek közül a friss sóoldatot a legfölső rekeszbe vezetjük és a később leírandó szerkezet segélyével a folyadékot oly áramlásban tartjuk, hogy az alsóbb rekeszekbe fokozatosan nagyobbodó marónátron mennyiséget tartalmazó sóoldat jusson és a legalsó rekeszben legyen a legtöbb marónátron. Ily módon a közbekapcsolt kamara az egyes katóda-kamara rekeszekre fokozatosan növekvő nyomást gyakorol. A föntebb leírt elrendezésnél a nyomáskülönbség fokozatos változását még inkább biztosítja az a körülmény, hogy a lyukacsos (p) választófal (2. ábra), mely a katódakamarát a közbekapcsolt kamarától elváválasztja, a különböző rekeszeknél különböző vastagságú, nevezetesen a vastagsága a (k) katóda-kamrában lefelé növekedik. Ezzel még azt az igen fontos műszaki hatást is biztosítjuk, hogy a falvastagság növe-