25997. lajstromszámú szabadalom • Javítások a Webb és Thompson-féle blockrendszeren

- 2 — A pályaudvarok személyzete e mellett kényszerítve van a vonatok beérkezése, illetőleg távozása előtt «szabad pályá»-ra állított beérkezési, illetőleg távozási jelzőket közvetlenül a vonatok beérkezése, illetőleg távozása után átállítani, úgy hogy a vonatok állandóan födözve legyenek. A fönt említett hatásokat a találmány szerint a jelzőkészülék állító emelőinek a pálczatartó szekrények áramkörére és a pálczáknak az állító emelők mechanikus összeköttetéseire gyakorolt befolyása által érjük el. A berendezés úgy van szerkesztve, hogy ha az említett jelzések «szabad pályá»-ra vannak állítva, azon szakasz áramköre, melyhez a beállított jelzők tartoznak, meg van szakítva és hogy a jelző készülékek állítóemelőinek működtetéséhez a vonatpálcza mechanikai fölhasználása szükségeltetik. A következőkben a berendezés egy példában van megmagyarázva. A mellékelt rajzon 1. és 6. beérkezési, 3. és 4. a távozási jelzők, 2. és 5. a beérkezési váltók. (8a) az (A) vonalrészhez, (Sb) a (B) vonalrészhez tartozó pálcza, szekrény vagy tartó. Tegyük föl, hogy az állomásról a (B) szakasz felé indíttatik egy vonat. A rajzban föltüntetett, valamint a (B) szakasz végén lévő állomás (melyet rövidség kedvéért (B) állomásnak fogunk jelölni), központilag kezelhető állítószerkezetekkel van ellátva, melyeknél a váltó és jelzőkészülékek állító emelői megfelelő ösmeretes módon vannak egymással kapcsolva. Ha föltételezzük most már hogy ezen elrendezés folytán az állomásnak a vonat az egyik irányú haladási irányban vett bal vágánya szabad, akkor, hogy a vonatot elindíthassuk legelőször az (5) váltó emelőjét kell elfordítani (2. ábra), mely elfordítást a (4) távozási jelzőnek «szabad pályá»-ra való beállításától lehet függővé tenni. Ha pedig ezen jelző állító emelője csupán a kulcs gyanánt szolgáló pálcza segélyével tehető szabaddá, úgy a vonat indításához okvetlenül szükséges a pálczát a szekrényből kivenni. A rajzban ezenkívül még látható, hogy a (4) emelő vagy bármelyik jelzőemelő elforgatása által, az illető jelzőhöz tartozó vonalszakasznak megfelelő áramkör megszakíttatik, jelen esetben tehát a (B) szakasz áramköre. Ennek következtében szükséges, hogy közvetlenül miután a vonat az állomást elhagyta, a jelzőt «tilos»-ra állítsák, mivel különben az áramkör megszakítva maradna s így nem lehetne több pálczát a szekrényből kivenni, tehát az illető szakaszban a forgalom fönnakadna. Ha példáúl az (A) szakaszból érkezik vonat, úgy a folyamat fordítva ismétlődik. Ugyanis az (1) emelőt kell elforgatni, mely az (A) szakaszhoz tartozó beérkezési jelzőt működteti (3. ábra). Természetesen csupán akkor szabad az (1) emelőt elforgatni, ha az (A) állomásról a vonat elindulásának jelzése megérkezett, mivel különben az áramkört megszakítanék, miáltal az (A) állomáson nem lehetne az elinduláshoz szükséges pálczát a szekrényből kivenni s így onnan a vonat sem indulhatna el. A 2 váltónak e mellett normális helyzetben kell lennie, vagyis a menetirányban számított bal vágányt szabaddá kell tennie, a mely helyzetben a váltó reteszelő szerkezet segélyével rögzíttetik. A vonatnak az állomásba érkezése után az (1) jelző emelőt normális helyzetébe kell fordítani, hogy az (A) szakasz megszakított áramköre ismét zárassék. Ha ez nem történnék, akkor habár a vonat nem is volna az (1) jelző által födözve, mégis az által, hogy az (A) állomáson a pálczaszekrények az (A) szakasz áramának megszakítása folytán záródnak, biztosítva volna. Ily módon tehát az állomások, akár a jelzők, akár pedig a pálczaszekrények elreteszelése által mindig biztosan födöztetnek. A javított rendszer további tulajdonsága a következő: Az állítószerkezeten alkalmazott retesz megakadályozza az egyszer «szabad»-ra állított jelzőnek tilosra való viszzaállítását mindaddig, míg a kulcs gyanánt szolgáló pálcza segélyével a reteszt vissza nem toljuk. Miután azonban mindig I csak egy és pedig a vonatvezetőnél lévő