25988. lajstromszámú szabadalom • Fölvonó híd

— 3 — amennyiben a föntemlített részek közötti gördülő súrlódás teljesen elegendő arra, hogy a hídszerkezet a görgő forgatása által helyéből kimozdíttassék. Más esetekben azonban, különösen ha a külső befolyások tetemes nyomatékkal birnak, a fogazások alkalmazása nem kerülhető el, ha az egyes működő részeknek egymáson való elcsúszását el akarjuk kerülni. A (8a) és (9a) fogazások a görgőnek illetve vezető pályának egész szélességét elfoglalhatják, anélkül, hogy ez által a találmány lényege érintetnék. Tekintettel azon körülményre, hogy a hídszerkezet minden helj'zetben ki van egyensúlyozva, s ennek következtében igen csekély erő elegendő annak elforgatására, rendes körülmények között a görgők és vezető pályák között sima fölületek esetében is kellő mértékű súrlódás fog létesülni. Ha hajtőgép gyanánt igen gyors járású és kevés lóerejű (16) motort alkalmazunk, mely föltételeknek legjobban megfelel egy elektromotor, a görgő és ezen mótor közé oly fogaskerék-rendszert iktatunk be, melynek áttételi viszonya megközelítőleg (60:1). A mótor fegyverzetének (17) tengelye (18) fogaskereket hajt, mely viszont egy másik (20) tengelyen ülő (19) fogaskerékkel kapcsolódik. A (20) tengelyre egy másik (21) fogaskerék is van ékelve, mely egy hosszú (23) tengelyre erősített (22) fogaskerékkel kapcsolódik, míg az ugyancsak a (23) tengelyen ülő (24) fogaskerék a (8) görgő alatt, annak állványába ágyazott (26) tengely egyik végére ékelt (25) fogaskerékkel áll kapaszkodásban. A (29) tengely ellenkező végén egy (27) fogaskereket tart. mely a (8) görgő forgási tengelyének folytatását képező (29) csapra ékelt I (28) fogaskerék hajtására szolgál. Ezen haj- j tómű alkalmazása esetén a mótor maga, valamint a tartó állvány s a mótor és görgő között kapcsolatot létesítő fogaskerék-áttétel az (5) ellenfalon, közvetlenül a hídszerkezet vége alatt szilárdan elrendezhető. A találmány alapját képező mechanikai és mértani viszonyok a 4., 5. ábrákon vannak föltüntetve, melyeken (Gl) az elforgatandó hídszerkezet súlypontja által a híd zárt helyzetében elfoglalt állást jelenti. A híd nyitása alkalmával ezen pont egy vízszintes síkban hátrafelé mozdul, míg csak a (Gll) pontot el nem érte, mely híd teljesen nyitott helyzetének felel meg. Ezen helyzetben a hídpálya a vízszintessel mintegy 72° szöget zár be. A hídszerkezet vége a súlypont hátrafelé való mozgása közben oly (T1...T11) körívet ir le, melynek sugarát a hídfőnek egy szilárd (C) pontja körül forgó s a hídszerkezet végének (TI) pontjával csuklós kapcsolatban álló rúd képezi. A (T1...T11) körív hossza a (Gl) pontnak a (TI) ponttól való távolságától függ, más szavakkal, a súlypont minden, pl. (G4) helyzetének a köríven is egy (T4) pont felel meg. Ha a (Gl ... Gll) vonal és a (TI... Tll) körív egymásnak megfelelő pontjait ismerjük, könnyű azon (S) visszahatások nagyságát megtalálni, melyet a híd a hídszerkezet súlypontjának egyes (G) helyzeteiben a hídszerkezet végének ennek megfelelő (T) helyzetében egy tartóra kifejt. Ha a súlypont egyes helyzeteiből a nehézségerő irányának megfelelő függélyeseket ejtünk s a hídszerkezet végét alátámasztó rudat egyes helyzeteiben meghosszabbítva gondoljuk, míg csak a meghosszabbítások az előbbi függélyeseket az (II ... II1) pontokban nem metszik, a híd által kifejtett (S) visszahatásoknak ezen (I) pontokon s a hídszerkezetet alátámasztó ponton kell áthaladniok. Ezen három erő iránya s azonkívül a hídszerkezetnek a súlypontban ható súlya ilymódon ismeretes lévén, az (8) reakcziók az erőegyenközény alapján meghatározhatók. Röviden összefoglalva, ha a hídszerkezet vége egy köríven kényszerül mozogni, s ugyanezen idő alatt a hídszerkezet súlypontja egy vízszintes síkban hátrafelé mozog, a hídnak egy szilárd pontja mozgás közben az előbbi két úttal oly mértani összefüggésben álló görbét ír le, hogy ezen görbe normálisai a hídszerkezet által kifejtett reakcziókkal összeesnek, s ezen reak-