25988. lajstromszámú szabadalom • Fölvonó híd
— 2 — 3. ábrán ugyanezen berendezés oldalról nézve látható; 4. ábra a találmány alapját képező mértani viszonyokat föltiintető diagramm, az 5. ábra pedig az előbbit kiegészítő s az erőviszonyokat föltüntető vázlatos rajz. Az 1—3. ábrák szerint a vízszintes tengely körül elforgatható (4) hídszerkezet alátámasztására (5) hídláb szolgál, melyben a szokásos (6) kamra van kiképezve. Az (5) hídláb belső ellenfalán egy merev (7) állványszerkezet nyugszik, melynek fölső végébe egy (8) görgő van beágyazva, ahol ezen görgőnek fölső oldala egy görbe (9) pályával vagy vezetékkel kapcsolódik. Ezen vezeték a hídszerkezet alsó oldalához van foglalva s terjedelme azon elmozdulás hosszkiterjedésének felel meg, melyet a j hídszerkezet leir, mialatt a zárt helyzettől a nyitott helyzetig vagy megfordítva elmozdul. Megjegyzendő, hogy a valóságban több egymás mellett elrendezett (8) görgő és a hídszerkezeten ugyanannyi görbe vonalú (9) vezető pálya talál alkalmazást, azonban a leirás folyamán csak egy görgőről és egy pályáról beszélünk, bár ezen elemek a hídnak mindkét oldalan el vannak rendezve, sőt ha a hídszerkezet szokatlan szélességgel birna, a híd szélességének közbenső pontjaiban is előnyös ezen elemek alkalmazása. Az (5) ellenfal belső oldalán (10) egy helytálló pontot jelent, mely oly kör mértani középpontját képezi, melynek ive két (11) és (12) pontot köt egymással össze, ahol ezen pontok a hídszerkezet vége által a zárt és nyitott helyzetben elfoglalt állásokat jelölik. A (13) rúd a hídszerkezet végén a (11) ponton átmenő tengelyt az (5) ellenfal (10) pontján átmenő tengellyel köti össze, s ily módon azon kör sugarát képezi, melyet a hídszerkezet belső vége a zárt helyzetből a nyitott helyzetbe vagy megfordítva való elmozdulás alatt leir. A hídszerkezet súlypontja, az utóbbinak nyitása közben egy lényegében vízszintes vonalban halad hátrafelé s ezen vonal, valamint a (9) pálya által képezett görbe és a hídszerkezet vége által leirt (11, 12) körív között oly mértani összefüggés áll fönn, mely szerint két eredő erő származik, melyek a hídnak a súlypontban támadó súlyával ellentétes irányban hatnak, s eltekintve a kiterjedés, összehúzódás stb. által előidézett külső befolyásoktól, a hídszerkezet tömegét annak elmozdulása közben minden pontban egyensúlyban tartják, mely egyensúly azon tény következménye, hogy ezen eredők irányai a (13) rúd hossztengelyének, illetve a (9) görbe pálya és (8) görgő érintkezési pontjában húzott görbületi sugárnak irányával esnek össze. A (11, 12) ívnek és a (9) görbe pályának ezen viszonylagos helyzetéből mindenekelőtt azon előny származik, hogy elkerülhetővé válik az ellensúlyok alkalmazása, melyeknek elhelyezésére és működtetésére igen nagy tér volna szükséges, másfelől pedig a hídszerkezet elforgatására igen csekély s csak éppen annyi erőkifejtős szükséges, amennyi a híd zárt és nyitott helyzete között fekvő valamennyi pontban egymást egyensúlyozó erők egyensúlyának megzavarására s a külső befolyások által létesített aránylag igen csekély ellenállások legyőzésére épen elegendő. A 2., 3. ábrákon a hídszerkezet elforgatására szolgáló mechanizmusnak egy kiviteli alakja van részletesen föltüntetve, mely azonban a változatos alakokban foganatosítható ilynemű szerkezetekre vonatkozólag csak tipikus alaknak tekintendő. A hídszerkezetet tartó (8) görgő tengelyvégei czélszerűen antifrikcziós (14, 15) csapágyakban nyugosznak. A (8) görgő fölülete teljesen sima, kivéve egy a görgő kerületén körülfutó középső keskeny szalagot, melyen (8a) fogak vannak kiképezve. A (9) vezető pályának a görgőre fekvő belső lapja szintén sima, kivéve egy középső keskeny szalagot, melybe a görgő (8a) fogaival kapcsolódó (9a) üregek vannak vágva. Megjegyzendő, hogy a találmány gyakorlati megvalósításánál ezen (8a) fogaknak és (9a) üregeknek a görgőn és vezető pályán való alkalmazása igen kívánatos, ámbár oly esetekben, midőn a külső befolyások aránylag elhanyagolhatók, ezeli kiképzés nélkülözhető,
