25935. lajstromszámú szabadalom • Védőkocsi vasúti járművek számára

Megjelent 1905Í. évi íleczember hó 1-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS V/b. OSZTÁLYVédőkocsi vasúti járművek számára. NOEVER KÁROLY KERESKEDŐ BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 junius hó 23-ika. A jelen találmány tárgyát képező védő kocsi arra szolgái, hogy összeütközés veszélyénél a vonatok eleven ereje a képzelhető legrövidebb idő alatt fölemésztessék. Ezen czél elérésére a jelen találmány tárgyát képező védő kocsinál szilárd állványon egy szorosan a sínekhez fekvő, a kocsinak csak az egyik vagy mindkét vége felől emelkedő sikló pálya van elrendelve, mely összeütközésnél, a bufferek szétzúzása után a legközelebbi kocsi, illetve kocsik fólgördülését teszi lehetővé. Az eleven erő fokozatos csökenése czéljából a sikló pálya akadályokkal, előnyösen a legmagasabb pont felé fokozatosan emelkedő homlokágyazással van ellátva, mely vékony harántfalak által tartatik meg. A áíklópálya legmagasabb pontján egy ütköző bak van alkalmazva, mely a vonat eleven ereje utolsó maradékának fölvételére szolgál. Magának a kocsinak súlya körülbelül ugyanaz, mint a személykocsié. Jelen találmány tárgyát képező védő kocsi a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltüntetve, melynél csak egyoldalú siklópálya van alkalmazva. Az 1. ábra a védő kocsinak oldanézete a a néző felé fordiiott oldalfal eltávolítása után A 2. és 3. ábrák metszetek az 1. ábrának A—B, illetve C—D vonala szerint. A 4. ábra részleges metszet az 1. ábrának E—F vonala szerint. Az 5. ábra egy kétoldalú siklóval ellátott kocsinak vázlatos rajza. A védő kocsi állványa két igen szilárdan szerkesztett (a) oldalfalból áll, melyek függé. lyes (b) harántmerevítések által tartatnak meg párhuzamos állásukban. Ezen két (a) oldalfal mindegyike a vonat mozgási irányában erősen emelkedő (c) sínt hord, melynek hátsó, czélszerűen a mozgatható (d) nyelv által képezett vége körülbelül 50 mm.-nyire nyúlik le a sínekre. A föltüntetett példánál a nyelvek az erős (e) haránttengely által hordatnak, mely az (a) oldalfalak megfelelő (f) éleiben nyugszik. Hogy a (d) nyelv szabad vége a sineken ne vonszoltassák, az (e) tengelyen a (g) emeltyűt erősítjük meg, mely rugók vagy ruganyos (h) betétdarabok segélyével tartatik meg kellő távolságban a sinek fölött. Ezen rúgós betétdarabok fölső támasztékául az erős (i) lemez (2. ábra szolgál, mely a már említett (b) merevítőkke együtt a két (a) oldalfal merev összekötését képezi és mely csak a (k) haránttartók által megszakítva, a kocsi egyik végétől a másikig terjed. A (k) haránttartók segélyével a kocsi három kéttengelyű (1) forgó alvázon nyugszik, melyekből az egyszerűbb szemléltetés