25935. lajstromszámú szabadalom • Védőkocsi vasúti járművek számára

_ á — czéljából csak a kerekek vannak föltűntetve. Ezen három forgó alváznak megfelelően három (k) haránttartót kell alkalmazni. A két (c) sín által képezett vágányt, mely­nek nyomtávolsága természetesen a pálya nyomtávolságával azonos, homokkal vagy más megfelelő anyaggal födjük be, melynek magassága a kocsi hátsó végétől annak mellső végéig szintén fokozatosan emelkedik a hol is ezen (m) anyag olyan, hogy ráz­kódtatások befolyása alatt helyzetét meg nem változtatja. Ha közönséges homokot alkalmazunk, akkor ajánlatos a kocsit lemez­ből készült nagyobb számú (11) harántfalak­kal ellátni, melyek a homokot tartják. Oldalt a homok a czélszerűen vékony lemezből készült (0) hosszfalak és elől a (p) fal által tartatik meg. Egyébiránt a kocsi külső ol­dalfalakkal és födéllel is lehet ellátva, úgy hogy a többi kocsitól külső alakjára nézve nem igen külömbözik. A kocsi mindkét végén (q, ql) ütközők és az (r) kapcsolási részek vannak elrendezve. A (q) ütközők akként vannak a kocsi állványához erősítve, hogy a rendes üzemnél előforduló lökése­ket fölfogják, összeütközéseknél azonban támasztékaikból kikapcsolódnak, úgy hogy a sikló pályája szabaddá tétetik. A (ql) ütköző fölött az (s) ütköző bak vau elrendezve, mely arra szolgál, hogy a fölgördülő vonatnak még megmaradt eleven erejét eleméssze. A leírt védő kocsi úgy a vonat végén, mint közvetlenül a mozdony szerkocsija mögött lehet elrendezve, az ütköző bak természetesen elől alkalmazandó. Hogy a védő kocsinak esetleg szükséges megfordí­tását elkerüljük, ajánlatos kettős sikló pályá-1 val ellátott kocsit alkalmazni, mint a mi­lyen az 5. ábrában vázlatosan van föltüntetve, a hol is kettős (t) ütköző bak van elren­dezve. Ezen védő kocsiszerkezet a vonat két kocsija között elrendezve mindkét szomszédos kocsinak a sikló pályára való fölgördiilését teszi lehetővé. A találmány tárgyát képező védő kocsi összeütközéseknél akként működik, hogy a könnyen megerősített (q) ütköző kikapcso­lása után a fölgördülő kocsi kerekei legelő­ször is lenyomják a (d) nyelvet és aztán szabadon futnak föl a sikló pályára, miköz­ben a homokágyazás akadályozólag hat a fölgördülő vonat mozgási sebességére, mely­nek utolsó erejét végül az (s) ütköző bak fogja föl. SZABADALMI IGÉNY. Védő kocsi vasúti járművek számára, jel­lemezve a kocsi alsó részét képező, közvetlenül a pályasín fölső éle fölött kezdődő, egyszerű vagy kettős sikló pálya által, mely összeütközéseknél a mellső kocsiknak fölgördiilését teszi lehetővé, a mikor is a legmélyebb ponttól kezdődő, fokozatosan emelkedő akadályok által a vonat eleven ereje lassanként föl­emésztetik. (1 rajzlap melléklettol.) PÁ1.LAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom