25929. lajstromszámú szabadalom • Üveghűtő kemencze
melyet akkor foglalnak el, mikor a berakó az üvegtárgyat a hűtőkemencze szállító kocsijára elhelyezte, végül a 11. az 1. ábrához tartozó, nagyobb méretben rajzolt oldalnézet, részben metszet, melynél a kemencze alsó része ábrázolva nincs. Az eddigi használt hűtőkemenczék lényegükben véve egy-egy vízszintes csatornából állanak, melynek mellső nyílásán, a csatorna fölső részén egy a csatornában keresztirányban elrendezett gázlángzó van alkalmazva, a csatorna másik vége pedig egy kéménnyel van összekötve, hogy a csatornában a kellő léghuzat létesüljön, azonkívül pedig a csatornában megfelelő vezetékek vannak elrendezve, melyen a hütendő tárgyakat viselő kosarak mozognak. Ezeket a munkás a kemencze egyik végén rakja be és ily módon a kemencze másik vége felé mozgatja, amennyiben egy kosár behelyezésénél a többi kosár eltolódik. A leirt kemenczék hátrányai közül fölemlítendő először az, hogy a kemenczének nincs önműködően mozgó szállító szerkezete, másodszor pedig az, hogy a kemenczében létesült légmozgás a külső hőmérséklettől és szélviszoii3'októl nagy mértékben függ, úgy hogy az időjárási viszonyok megváltozásánál a hűtés lefolyása is megváltozik, kivéve, ha a hűtés legalább tizenkét vagy tizennégy órát vesz igénybe, de még ekkor is sok törés lép föl a hűtés egvenletlensége miatt. A találmány tárgyát képező kemenczénél mindezeket a hátrányokat elkerüljük és a tárgyak hűtése annak megfelelően, hogy a szállító kocsi mily sebesen mozog, harmincz percztől két óráig terjedő időszakot vesz igénybe. Az 1. ábrán látható kemencze az üveghuta padlója alá van sülyesztve. Az üveggyártásnál szokásos, hogy az üvegtárgyakat tűzben csinozzuk, oly módon, hogy a kész üvegtárgyakat, mielőtt azokat a kemeuczébe vinnők, igen magas hőmérsékletre fölhevítjük. Ezért czélszerű, ha a hűtőkemenczét a csinozó kemencze közvetlen közelében helyezzük el. Ezt az utóbb említett kemenczét a rajzon nem ábrázoltuk, azt lég- | előnyösebben a huta (1) padlója fölött, az 1. ábra baloldalán látható berakó szerkezet mellett rendezhetjük el. Ha a kemenczében poharakat, nevezetesen sajtolt poharakat akarunk hűteni, melyeket a sajtóból még az előtt emelünk ki, hogy azok teljesen lehűltek volna, czélszerű ha a sajtóból kiemelt poharakat a fenekük alakítása czéljából a szállító szerkezet mellett elrendezett (2) asztalra állítjuk, mikor is a pohár homorú feneke egy mozgatható (3) dugattyú fölött foglal helyet, mely utóbbi az asztal (6) nyújtványán kiképezett (5) karokba ágyazott (4) emelővel van összekötve. A (4) emelő a (7) hajtórúddal vau összekötve, mely a 8 előretoló pofát mozgatja (8. ábra). Mikor a (4) emelőkart fölemeljük, a (8) előretoló a poharat előre tolja, ugj^anekkor azonban a (3) dugattyút is visszahúzza és a (9) poharat a két (10) megfogópofa közé emeli. Eme megfogópofák mindegyike egy-egy a (12) szán csapjai körül függélyes síkban forgatható (11) emelőre van szerelve, a (12) szán a (13) vezetékeivel van a függélyes (14) vezetőrúdon vezetve. A (11) emelők fölső végeiken a ferde irányú (15) megnyújtásokkal vannak ellátva, melyek közé az ide-oda mozgó (18) rúd (17) kapcsolódarabján megerősített (16) csap nyúlik. Az emelők (15) lerézsiiléseit a (16) csapokkal az emelők fölső helyzetében a (29) ellensúly tartja érintkezésben, melyet egy alkalmas láncz vagy kötél köt össze a (12) szán fölső végével, mint az az 1. ábrán látható. Mikor a hűtendő tárgy a (10) megfogópofák között el van helyezve, a (12) szánt egy alkalmas berendezés lefelé mozgatja. Az 1. ábrán erre a czélra a (19) végtelen láncz szolgál, melynek (20) nyújtványa a szán alsó (13) vezetékéig ér, úgy hogy a láncz mozgásánál a szánt is lefelé mozgatja, a (29) ellensúlyt fölemeli, egyúttal pedig a (26) kemencze (25) nyílása fölött alkalmazott (21) aknán át a (10) megfogópofákat is Jefelé mozgatja. Ha a (10) megfogópofák és az ezek között levő tárgy a legmélyebb helyzetükbe elérkeztek, az ide-oda mozgó (18) rúd á fix (27) ütközőbe ütközik és megáll, azonban a (12)
