25810. lajstromszámú szabadalom • Perronajtó közúti és vasúti járművek számára

Megjelent lí)()i. évi november l»ó 17-én. MAGY KIR. SZABADALMI HIVATAL SZA BADALMI LEI RAS 25B10. szám. V/b. OSZTÁLY. Perronajtó közúti és vasúti járművek számára. BUDAPESTI KÖZÚTI VASPÁLYATÁRSASÁG GZÉG ÉS STELLER ANTAL FŐMÉRNÖK BUDAPESTEN. A szabadalom bejelentésének napja 1902 május hó 24-ike. A közúti és vasúti személyszállító kocsik én-ónjainak jelenleg használt elzárási beendezései alkalmazása daczára gyakran örténnek balesetek, melyek a perronajtó yitvahagyása vagy annak rossz zárása olytán következnek be. A jelenleg dívó perronajtók főleg azért íátrányosak, mert ha nyitva felejtetnek, íönnyen beleütköznek a pálya mentén levő árgyakba és személyekbe és ezeket is xagyban veszélyeztetik, miközben természetesen maguk is hamar elrongálódnak, sőt ;eljesen tönkre is tétetnek. A jelen találmány szerint ezen hibákat íettőzött biztonsággal szüntetjük be, még pedig oly perronajtók elrendezésével, meyek csakis befelé nyithatók és önműködően csukódnak. Hogy az ajtók befelé nyitásuknál sok helyet ne foglaljanak el, ill. hogy azokat a kocsik szokásos alakjainál egyáltalán el lehessen rendezni, azokat két keskeny, esetleg össze nem érő és nem egyenlő szárnnyal készítjük. A találmány tárgyát képező perronajtó a mellékelt rajzban egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra az ajtó elölnézete. A 2. ábra az egyik ajtósaroknak a perron felé fordított oldalát láttatja. A 3. ábra az ajtósaroknak az ajtó felé fordított oldalát tünteti föl. A 4. ábra az ajtósarok fölülnézete. A mint az 1. ábrából látható, a perronajtó a két befelé nyíló (a, b) szárnyból van képezve, melyek, hogy lehetőleg keskenyek legyenek és a nyitásnál kevés helyet foglaljanak el, s a csukódáskor beszorult kezet meg ne sértsék, nem érnek egészen össze, hanem oly maximalis nagyságú (c) térközt hagynak maguk között szabadon, melyen még gyermek sem férhet át. Az (a, b) szárnyak kifelé nyitásának megakadályozására és önműködő csukásara szolgáló szerkezet különbözőképen foganatosítható. A föltüntetett példában mindkét czélt előnyösen ugyanazon elrendezés segélyével és pedig tisztán a pánthüvely és az aggató csap sajátságos alakítása által érjük el. Ily módon a szerkezet kiváló egyszerűségét és föltétlenül megbízható működését érjük el, mivel rugó, ellensúly, pneumatikus szerkezet vagy más hasonló, könynyen romló és az ajtót csak megdrágító szerkezetek teljesen fölöslegessé válnak. A (d) aggató csapon ugyanis a csavarvonalalakú (e) bordák vannak kiképezve, melyek közé az (f) pánthüvely belső föliiietén elrendezett bütykök nyúlnak. Ha te-