25770. lajstromszámú szabadalom • Újítások lokomotívkazánokon
szersmint a vizet a födélen visszatartják. A kazán hosszanti részében elrendezett csőköteget egy a kötegnél magasabb szek- • rény veszi körül, melyet az előbb említett , válaszfal, két oldalfal, a mellső csőfal és ' egy fenéklemez alkot. A tűzszekrény-födél fölött, továbbá a csőköteg csövei fölött, illetve ezek között is szitafenékkel ellátott lapos vízcsészék vannak elrendezve, melyeket alkalmas vezeték segélyével külön-külön, erősen előmelegített vízzel táplálunk és melyekből a vizet permetező eső alakjában juttathatjuk ; a tűzszekrény födelére és a szükségletnek ' megfelelően a csőkötegre is. A forralócsövek könnyen behelyezhető kanyarodó csövek segélyével három vagy több csőből álló csőkígyókká vannak egyesítve, melyek egyrészt a tűzszekrénybe, másrészt pedig a füstszekrénybe torkolnak, hogy a füstgázokat — mielőtt azok a kéménybe juthatnának — a kazán hoszszanti részén, illetve az elpárologtató téren többször ide-oda áramolni kényszerítsék. A kéményben ismert módon elrendezett gőzfúvó-csövön kívül a füstkamrában a kémény nyakának közelében egy ventilátor van elrendezve, mely a huzatot erélyesebbé teszi. A csatolt rajzokon ezek az újítások valamely közönséges lokomotiv-kazánon alkalmazva vannak föltüntetve, és pedig az 1. ábra a kazán hosszmetszete, a 2. ábra függélyes metszet a tűzszekrényen át, a 3. ábra a módosított tűzszekrénnyel ellátott kazán hosszmetszete, a 4. ábra függélyes metszet ennek tűzszekrényén át, az 5. ábra a módosított csőköteggel ellátott kazán hosszmetszete, a 6. ábra ennek keresztmetszete, a 7., 8. és 9. ábrák a vízkamra és a forrcsőelrendezés részletei, végül a 10. ábra a kazán hosszanti részének és az elpárologtató tér alsó részének függélyes és vízszintes metszete. Valamely meglévő kazánnak átépítésénél a kazán egész terét egy a hátsó (a) csőfal közelében elrendezett (b) válaszfallal két részre osztjuk, és pedig a (c) tűzszökrényt körülvevő víztérre ós a tulajdonképeni elpárologtató térre, mely utóbbit egy a forralócső-köteget bezáró és ezen túlnyúló bádogszekrény alkotja. Ez a bádogszekrény a (b) válaszfalból, a két (d) hoszszanti falból (6. és 10. ábra), a mellső (e) csőfalból és az (f) fenéklapból áll. A (c) tűzszekrényhez az eddigi rostély helyébe egy lapos, szögecselt, a tűzszekrény alsó ferde éléhez simuló (g) vízkamrát illesztünk a (h) kengyelcsavarok segélyével. A (g) kamra mindkét hosszoldalán (i) kanyarodó csövek vannak elrendezve, melyek által a kamra a tűzszekrényt körülvevő víztérrel állandó közlekedésben áll, úgy hogy élénk vízkeringés idéztetik elő. Ezen vízkamra (j) födele képezi mármost a tulajdonképeni rostélyfölületet, mely oly czélból, hogy a tüzelő-anyaghoz elegendő mennyiségű levegőt vezessen, számos kisebb (k) nyílással (7. ábra) van ellátva. Ezeket a nyílásokat czélszerűen kúpos, üreges (1) csapszögek alkotják, melyek a levegő könnyű átáramlását teszik lehetővé, a nyílásoknak hamúval való eltömését megakadályozzák, azonkívül a vízkamra (j) födelének behajlását is meggátolják. A 7. ábrán ezen álló csapszögek egy kiviteli alakja látható. A fölső (1) vég a vízkamra (j) födelébe van becsavarolva és a (2) anyacsavar által biztosítva, míg az alsó, gyűrűvel ellátott (3) vég behengerlés által van a (4) kamra-fenéken megerősítve. Az égési maradékok eltávolítása czéljából egy csappanóval elzárható (m) tisztító nyílás van elrendezve. A tűzszekrény (n) födele erősen kidomborodik és külső oldalán egy (o) hullámbádoggal van ellátva, hogy a víznek a domború menyezeten való lepermetezését lehetőleg lassítsa. Hogy a fűtőgázokat a csőkötegben lehetőleg soká visszatartsuk és ez által hőleadását tetemesen fokozzuk, a köteget három vagy több csőből álló csoportokra osztjuk, úgy hogy például három (p pl p2)
