25770. lajstromszámú szabadalom • Újítások lokomotívkazánokon

csövet két (q ql) kanyarodó csőnek az (a) és (e) csőfalakba való behelyezése által egy csőkígyóvá egyesítünk, minek követ­keztében a fűtőgázok a kazán hosszanti részén háromszor, vagy még többször kény­telenek átáramolni, a mint azt a beraj­zolt nyilak mutatják. Minden egyes kígyó­nak a hátsó (a) csőfalban ágyazott nyi­tott végébe egy tölcséralakú (r) csőcson­kot helyezünk, hogy a fűtőgázok beáramlá­sát megkönnyítsük. Egy-egy forralócső csoport, illetve kígyó (p pl p2) csöveinek keresztmetszete külön­böző alakú, nevezetesen a legmelegebb gá­zok átfolyta (p2) cső keresztmetszete, mint azt a 9. ábra mutatja, egy kissé befelé lapított fölső éllel bíró lapos körszegmen­tum, a (pl) csőé egy egyenes fölső éllel bíró félköralak, a (p) csőé pedig, melyen a már lehűtött gázok áramolnak át, közel köralakú. A szúró lángnak kitett hátsó (q) kanya­rodó cső és az (r) tölcsércsőcsonk gyors átégésének elkerülésére ezeket egy eléggé vastag tűzálló (s) réteggel (8. ábra) von­juk be; hasonlóképen a tűzszekrény belső falát is egy a rostély, illetve vízkamra­födél fölött elrendezett, körülbelül 30 cm. magas tűzálló védőburkolattal látjuk el. A domború és hullámosan kiképezett (n) tűzszekrényfödél fölött és a köteg csövei fölött, illetve azok között lapos (t) vízser­penyők vannak köteleken fölfüggesztve, melyek szitaszerű (u) fenekekkel vannak el­látva. Eme serpenyők mindegyikébe egy ön­záró (v) szeleppel ellátott (w) táplálócső torkollik. A víz a serpenyőkből finom per­metező eső alakjában jut ki, úgy hogy az egyes csöppek, melyek a tűzszekrény hul­lámos födelére, valamint a forró csövekre esnek, gyorsan elpárolognak. Hogy a tápláló vizet már erősen előme­legítve juttassuk a serpenyőkbe, illetve a tűzszekrény terébe, a szerkocsiból vett hideg tápláló vizet az (x) előmelegítő cső segélyével a tűztéren vezetjük át; eme csőtől a serpenyőkhöz vezető (w) tápláló­csövek, valamint a víztérbe vezető, nem ábrázolt csövek ágaznak el. A kazán hosszanti részében lévő és a gőz­ből lecsapódott, csekély vízmennyiség min­denkori állásának fölismerésére oldalt az (y) vízmutató van elrendezve (2. és 6. ábra). Minthogy a kéményben a szokásos mó­don elrendezett gőzfúvócső csak ritkán idézhet elő a sok kígyócsőben kielégítő huzatot, ennek a támogatására egy a füst­kamrába a kéménynyak közelében beépí­tett (z) ventilátort alkalmazunk. A venti­látort tetszőleges módon, például a gép forgattyús hajtóműve útján működtethet­jük. A (g) vízkamra belső terének a ka­zánkőtől és iszaptól való könnyebb tisztí­tása czéljából az (i) kanyarodó csövek le­vehetők. A csőköteg tűzcsatornáit, melyek három csőnek egy kígyócsővé való egyesítése kö­vetkeztében a kanyarulat közelében korom­mal és szálló hamúval eltömődnek, a két kanyarodó csőnek eltávolítása után a füst­kamra felőli oldalról könnyen tisztíthatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lokomotivkazán, az által jellemezve, hogy az egész kazántér egy a hátsó csőfal közelében elrendezett válaszfal által egy a tűzszekrényt körülvevő víz­térre és egy a kazán hosszanti részé­ben lévő csőköteget bezáró elpárolog­tató térre van osztva, a hol is a tűz­szekrény fenekét egy egyszersmint ros­tély gyanánt működő, léghozzávezető és tisztító nyílásokkal ellátott lapos víz­kamra képezi, mely a tűzszekrényt kö­rülvevő víztérrel közlekedik, míg a tűz­szekrény födele domborúan van kiké­pezve és a víztérben fekvő oldalán hul­lámokkal vagy bordákkal van ellátva, a csőköteg pedig a kötegnél magasabb, külön szekrénybe van zárva. 2. Az 1. alatt igényelt lokomotivkazánnál szitafenékkel ellátott vízserpenyőknek alkalmazása a tűzszekrény födele fö­lött, valamint a köteg csövei fölött és között, mely serpenyőket előmelegített vízzel táplálunk és melyből a víz per­metező eső alakjában jut a tűzszekrény

Next

/
Oldalképek
Tartalom