25758. lajstromszámú szabadalom • Léghajók számára való csavar

— 3 -nak kilengése is mindkét irány szerint határoltatik. A szárnyakat hordó (p) rúd két részből áll, a melyeket az (u) csukló kapcsol iöszsze és rendes körülmények között a két rúdrész (w) toldatain alkalmazott (v) rúgó által képezik egymás kölcsönös meghoszszabbítását. Ily módon, a mint a 7. ábra mutatja, a rúd bizonyos mértékig hátrafelé engedhet, ha a szárny függélyes helyzetében van. A míg a szárny nyugalomban van a (t) rúgó a (p) rudat oly helyzetbe fordítva tartja, hogy a szárny a levegőt hatás nélkül átszelő állásában van és a (v) rúgó által a két rúdrész egymás kölcsönös meghosszabbítását képezi. A (j) kilincs és a forgatható (k) ütköző helyett, a melyek által a szárnyakat hordó rúd a leírt módon, kilengetett helyzetében megtartatik, e czélra (g—gl—g2) emeltyűket is alkalmazhatjuk, ha az (i— il—i2) hüvelykéket annyira meghosszabbítjuk, hogy mindenkor az emeltyűk egyike vagy másika azok egy részével érintkezésbe jut és ez által a hajtó löket alatt, azoknak forgási pontjuk körül való elforgatása meg volna gátolva. Ez elrendezést a 10. és 11. ábrák mutatják, a melyben (i—il—i2) a hüvelykek és a vonalkázott részek ezek meghosszabbításait jelentik. Megjegyzendő, hogy a föltüntetett elrendezés ellenkező irányban forgó keret számára szolgál, és hogy ennek folytán a hüvelykek és emeltyűk az (1) és (2) ábrabeliekkel fordított helyzetűek. Ettől eltekintve, a részek szerkezete és helyzete azonos. A csavar hatásmódja a következő: A löket kezdetén a szárnyak (al—a2) helyzetben vannak (lásd 4. ábrát), a mi mellett az (al) helyzetben lévő szárny épen a hajtó hatást és az (a2)-beli a hatásnélküli visszamenet kezdetén van. Ezen helyzeteknél azon szárnyat hordó rúd, mely épen hajtóhatását kezdi érvényesíteni, a (b) kerettel kis szöget zár be, míg a másik szárnyat hordó rúd a keret síkjában fekszik. Az alábbiakban csak hajtó hatású , szárny működési módját követjük, a mi ! mellett föltételezzük, hogy a mísik szárny, a diametrális helyzetben van. Ha a (b) keretet forgásba helyezzük, úgy az (a) szárny függélyes helyzetbe jut, mivel a mellső fölületére ható légnyomás alatt a (t) rúgók ellenére a (q) csapágyakban elfordul. A függélyes helyzetben a szárnyat az által rögzítjük, hogy az (s) forgattyú a (q) csapágy egyik (x) ütközőjéhez ütődik és egyidejűleg a (k) ütköző a (j) kilincs pályájába hozatik, a miáltal a szárnyak forgási tengelye rögzíttetik és ennek folytán az (r) konzolok és a szárnyat hordó (p) rúdnak ágyazott része mereven van a (b) kerettel kapcsolva. Míg a szárny ily módon félkörben mozog, a légnyomás hatása alatt egy bizonyos mértékig hátrafelé rugalmasan engedhet, a mennyiben az (u) csukló körül elforog és a levegőről úgy pattan vissza, a mint azt elérni kívánjuk. Ha a szárny az (a2) helyzetbe jutott, (lásd 4. ábrát), a (k) ütköző a (j) kilincs pályájából ki lesz húzva, mivel az (m) szögemeltyű (2) karja az (n) ívexczentsr legalsó pontját elérte. A (g) emeltyű az (i) hüvelyken csúszni kezd, a miáltal azt érjük el, hogy a (h) irányító és (f) forgattyú közvetítésével az (e) orsó a szárnyakat hordó rúddal és a szárnyakkal együtt a (b) keret mozgási irányához képest hátrafelé forgattatik. Ezután sorra az (il) és (i2) hüvelykek hatnak a (gl)és (g2) emeltyűkre, a miáltal a szárnynak további hátrafordítását érjük el. A (g) emeltyűnek az (i) hüvelyken való csúszása által a szárnyakat hordó rudat mintegy 30°-al mozgatjuk ki a (b) keret síkjából, a (gl) emeltyűnek és (il) hüvelyk ezután bekövetkező együttműködésének pedig az a hatása, hogy a szárnyakat hordó rúd a (b) kereten át a keret másik oldalára analóg állásba mozog és végül a (g2) emeltyű és (i2) hüvelyk által a rúd ismét eredeti helyzetébe forgattatik vissza. Az emeltyűknek a hüvelykek fölött való elcsúszása folytán az (y) emeltyű kar rézsútos (3) toldata az (o) ívexczenter alatt mozog el, a , miáltal a (k) ütköző, a levegő hatásnél: kül átszelő szárny (j) kilincsének pályáján