25758. lajstromszámú szabadalom • Léghajók számára való csavar

— 2 -mely két oldalt a találmány szerinti csa­varral van ellátva; a 10. ábra a találmány módosított alakjá­nál alkalmazott' hüvelyk oldalnézetét és a j 11. ábra ez utóbbinak fölülnézetét mu- j tatja. | Bár a mellékelt rajzok két összetartozó csavarszárnyat tüntetnek föl, az alábbiak­ban csak az egyikről lesz szó, mivel a kettő teljesen azonos. j Az 1. és 2. ábrákból látható, hogy a csa- ] varszárnyat a forgó (b) keret hordja, mely a mótor által kúpkerekek közvetítésével vagy más alkalmas módon hajtott (bl) ten­gelyre van erősítve. A (bl) tengely a fix (c) keretbe van ágyazva, mely a léghajó egy alkalmas részéhez erősítve és megfele­lően merevítve van. Az (a) csavarszárny a (p) rúdhoz van erősítve, mely az (r) kon­zolban van ágyazva, és ez utóbbi a (b) ke­ret végén elforgatható (e) orsóra van erő­sítve. Az (e) orsó egyik végén egy három­szoros (f) forgattyú van, mely a (h) ru­dak által három (g—gl) és (g2) emeltyű­vel áll összeköttetésben. Ezen emeltyűk (hl)-nél vannak a (h) ru­dakhoz és (g3)-nál a (b) kerethez elfor­gathatóan kapcsolva, a mi mellett a rudak és emeltyűk különböző síkokban foglalnak helyet, (i—il—i2) hüvelykek, a melyek a fix (c) kereten foglalnak helyet és oly ala­kúak és helyzetűek, hogy, ha a (b) keret forog, a (g—gl—g2) emeltyűk szabad végei ezek egyikére fölváltva hatást gya­korolnak. A hüvelykek helyzete e mellett olyan, hogy az emeltyűkre való behatásuk az (f) forgattyúknak a holtponton át való haladása után közvetlenül megkezdődik. Az (i—il—i2) hüvelykek (g—gl—g2) emel­tyűk összeműködése folytán a szárny az (e) tengely körüli forgást nyeri, a mely a (b) keret forgásától független és ezzel el­lentétes irányú. Ezen módon a szárny, ha hajtómozgását befejezte, befelé vagy hátra­felé lesz forgatva és ezután ismét a szélső vagyis a munka-állásba hozatik, a mint az alábbiak azt részletesen leírják. A csavarszárnyakat hordó rudat, ha szélső helyzetében van, egy (j) kilincs merevíti, mely az (e) orsóhoz van erősítve ésahajtó­löket alatt a (b) keretben forgó (k) ütkö­zőhöz ér, a miáltal az (a) csavarszárny rögzíttetik. A (k) ütköző a (b) kereten el­forgó, az (1) húzórúd által az ütközővel ösz­szekötött (m) szögemeltyű közvetítésével a hajtó löket kezdete előtt a (j) kilincs pá­lyájába mozgatta tik és a löket befejezte után e pályájából visszahúzatik. Az (m) szögemeltyűnek egy (2) karja van, mely egy el nem mozgó és oly alakú ívexczen­terhez ér, hogy ez által a szögemeltyű ten­gelye körül elforgattatik és az (1) húzó­rúd közvetítésével a (k) ütközőnek meg­kívánt beállításait eszközli. A szögemeltyű az (11) húzórúd által egy forgatható (y) karral is összeköttetésben áll, a mely ré­zsútos (3) toldatával egy félköralakú, víz­szintes, a (c) kerethez erősített (o) ívex­czenteren csúszik el. Ez által az (y) kar azon löket tartamára, a mely alatt a csa­varszárny hatásnélkül szeli át, a levegőt vízszintes helyzetébe szoríttatik le, úgy hogy az (11) húzórúd az (m) szögemeltyű közve­títésével a (k) ütközőt a (j) kilincs pá­lyájából visszahúzva tartja. Hogy a szárnynak a hajtó állásba való fölemelkedését és a levegőnek hatásnél­küli átszeléséhez való állásba vivését, to­vábbá hogy hátrafelé való kihajlását lehe­tővé tegyük, az 5—8. ábrákban nagyobb léptékben föltüntetett berendezéseket (al­kalmazzuk. A szárny egy (p) rúdra van he­lyezve, mely (q) csapágyakban az (e) or­sóra erősített (r) konzolokon van ágyazva. A (p) rúd hátsó végén egy (s) forgattyút alkalmazunk, a melyhez egy (t) csavarrúgó van erősítve, azon czélra, nehogy a szárny a függélyes helyzetbe hirtelen fölcsapód­jék. A (t) rúgó másik végét az (r) kon­zolok (5) toldatához oly módon erősítjük, hogy a rúgónak mindig az a törekvése, hogy a szárnyat a levegő hatásnélküli át­szeléséhez való helyzetben megtartsa és el­lene működik a (p) rúd ellentétes érte­lemben való elforgatásának. A hátsó (q) | csapágyon két (x). ütköző van alkalmazva, | a melyek által a (p) rúd, tehát a szárny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom