25721. lajstromszámú szabadalom • Henger csöppfolyós dugattyútömítéssel ellátott robbanó, ill. égési mótórok számára

2 — szabadalombeli elrendezéssel szemben az a lényeges kíilömbség, hogy a hengerből kiáramló folyadék csillapító légpárnára talál és a (dl) szelep közvetlenül a henger (c) kibocsátó nyílásába van helyezve. A hengerből kibocsátott folyadékmennyiség egy megfelelő berendezés (pl. szivattyú) által alkalmas pillanatban a hengerbe ismét visszavezetendő. Ha a (B) tartányban a rendes atmoszféranyomás uralkodik, úgy a henger szelepeinek vezénylése a törzsszabadalomban megadott két módon történik, ha azonban a tartányban vákuum van, az égési gázok, ép úgy mint robbanó gépeknél, a szabad levegőre vezettetnek ki, a mely mód nem túlságosan nagy dugattyú sebességű gépeknél alkalmazható. A szintén vezényelt (d2) szelep és a (b) cső által a (B) tartány megfelelő kiürülése szabályoztatik és egyidejűleg arról is gondoskodva van, hogy abban a légnyomás és a folyadékfölszin elzárt (dl) szelepnél ismét megfelelően beálljon. Ha azonban a (B) tartányban vákuum legyen, úgy a (d2) szelep helyébe egy kis vacuumszivattyú kerül, a mely a gőzgépek kondenzácziós szivattyúja mintájára a fölös folyadékmennyiséget a tartányból kiszívja. Ha a (B) tartány által szolgáltatott vákuumtól vagy légpárnától eltekintünk, úgy a (b) csövek elrendezése egy egyszerű lefolyató csőre redukálódik, a melyen át a folyadékot a szabadba bocsátjuk. Az 1—4. ábrák a Diesel-motorok szerkezetét matatják annak példájaként, hogy a (B) tartányban atmoszféranyomás uralkodik. A 3. ábrában (dl és (12) szelepek az (ol és o2), továbbá a henger be- és kibocsátó szelepei (o3 és o4) vezénylő tárcsáinak elrendezése látható. A (k—k) vonal jelzi a gép megindításának megfelelő emeltyű-állást, míg az (i—i) vonal a rendes üzemnek megfelelő emeltyű-állást mutatja. A 4. ábra az (ol és o2) tárcsákat tünteti föl. Azon szivattyú, mely a hengerből kibocsátott vagy elgőzölgés stb. folytán elveszett folyadékot van hivatva pótolni, nemkülönben a vakuum-szivattyú is, mely azon esetben, ha a (B) tartányban vákuum legyen, a (d2) szelep helyébe lép, a rajzból az egyszerűség kedvéért el vannak hagyva. Szerkezetileg nem forog fönn akadály arra nézve, hogy az említett funkcziókat a (B) tartányban egyetlen egy berendezés által eszközölhessük, vagyis hogy a két szivatytyút egyesítsük. Ez legjobban az 5—8. ábrabeli elrendezésből tűnik ki, a melynél folyadékkal (legjobb vízzel) végezzük a tömítést. Az (E) robbanó hengerhez egy vezényelt közeg pl. szelep, csap vagy tolattyú kőzve títésével egy kis (e) henger csatlakozik, a melynek forgattyúja az (E) hengeréhez képest mintegy 90—100°-kal előre siet, úgy hogy ha az (E) henger dugattyúja a fölső holtponton van, az (e) henger már visszafelé haladásának egy részét befutotta. Az (e) hengernek az a rendeltetése, hogy i egyrészt a folyadék eleven erejének mellőzéséhez szükséges légritkítást előidézze, másrészt, hogy az (E) hengerben elpárolgás stb. által előállott folyadélctömítési hiányt ismét pótolja. Ezen czélból három vezényelt nyílást alkalmazunk, még pedig a (dl) nyílást az (E és e) hengerek között; továbbá a (d2) nyílást, mely az (e) hengernek a szabad levegővel való közlekedését létesíti és végül a harmadik (d2) nyílást, a melyen át a (B) tartányból az (e) hengerbe szivatik a folyadék, hogy ezután a (d 1) nyíláson át az (E) hengerbe jusson. Míg az (E) henger dugattyúja ismert módon végzi a (4) munkafolyamatot, még pedig: 1. elégető levegőnek beszívását a légkörből ; 2. kompressziót és exploziót; 3. expanziót; 4. a kifúvást; addig az (e) henger forgattyújának 90—100°-kal való elősietése mellett, a következő módon működik: Az (e) henger dugattyújának fölső holtpont-állásánál a (d2) szelep egy pillanatra kinyittatik, a miáltal a légkörből az (e) hengerbe levegő juthat (l fázis). Ha ez megtörtént, úgy (d2) ismét elzáratik .(2 fázis) és az (e) henger dugattyújának további hátrahaladása folytán légritkítás lép föl. Ezután az (e) és (E) hengerek közötti összeköttetés létesül