25676. lajstromszámú szabadalom • Önműködő turbinaszabályozó berendezés
ömlő gőz számára. Ezen furatoknak és a vájatnak megfelelőleg a csaptokján négy irányban (29 30 31 32) nyílások vannak elrendezve, melyekhez (33 34 35 36) csővezetékek csatlakoznak. A (33) csővezeték a nyomóvizet az akkumulátorból a csap tokjának alsó részén át a csap középső furatához vezeti. A csap tokjának fölső részén az előbbivel szemben elrendezett (34) csővezeték az elhasznált vizet a hydraulikus fordítótól elvezeti, mi mellett a csapon lévő vájat létesíti az összeköttetést a csap tokjának oldalsó nyílásaival. Ez a (34) csővezeték a turbinatelep fölső vagy alsó vizébe torkol, úgy hogy az a légkör nyomása folytán mindig vízzel van megtöltve. A (35 36) oldalsó vezetékek a hydraulikus fordító (37) és (38) nyomóhengereivel vannak összekapcsolva. Ezen nyomóhengerekbe egy kettős dugattyú két (39) vége nyúlik be, mely dugattyú közepén egy (40) nyílással bír (16. ábra), vagy pedig (41) fogasrúddá van kiképezve. A (40) nyílásba a (10) emeltyű (12) csapja, illetőleg a (41) fogasrúdba a (13) fogaskerék kapaszkodik, miáltal a (39) kettős dugattyú ide-oda mozgása alkalmával a fojtószerkezet eltolatik (6. és 7. ábra). A turbinaszabályozás működési módja a következő: Oly kisebb turbináknál, melyeknek fojtókészűléke közvetlenül a tachométerrel van összekötve, a fojtótárcsa a tachométer legalsó helyzeténél nyitva van és mindaddig nyitva marad, míg a turbina rendes sebességét el nem érte. Ezen sebesség túllépése után a tachométer golyói működésbe lépnek, a tachométerhüvely fölemelkedik és vele együtt az emeltyűs kapcsolatok működése folytán a két hasábbal kapcsolatos hüvely is fölszáll, miáltal a fojtótárcsa annyira eltolódik, hogy a turbina erőkifejtése a fogyasztott munkával egyensúlyba. kerül. Ezen egyensúlyi állapot minden megváltozása a turbina sebességének növekvését vagy csökkenését vonja maga után, miáltal a fojtás mértéke azonnal megváltozik. Nagy nyomású hydraulikus szabályzóval ellátott, tehát erősebb turbináknál a meg! indításkor, illetőleg mindaddig, míg a rendes sebesség el nem éretett, a tachométerhüvely legmélyebb helyzeténél fogva az akkumulátor belseje a nagy nyomású vízvezetéken át a fojtókészűléket , nyitva 1 tartó (39) dugattyút tartalmazó (37) j nyomóhengerrel közlekedik, minek követj keztében a futókerék czellái nyitva van] nak. A rendes sebesség elérése alkalmával a tachométerhüvely fölemelkedik, miáltal a nagy nyomású víznek a (37) nyomóhengerrel való közlekedése először részben, később teljesen elzáratik. Ezután az az állapot következik be, a midőn mindkét j (37) és (38) nyomóhenger a nagy nyomású j víztől el van zárva, mely állapot a tur] bina rendes forgási sebessége mellett áll fönn. Ezen sebesség túllépése alkalmával a tachométerhüvely további fölemelkedése folytán a kormányzócsap az akkumulátor belsejét a másik (38) hengerrel köti össze, melynek (39) dugattyúja eltolódván, a futókerék czelláinak fojtását idézi elő. A dugattyú néhány ide-oda mozgása után a fojtás oly mértékben állíttatik be, hogy a turbina erőkifejtése a munkafogyasztással egyensúlyba kerül és a rendes sebesség ismét eléretik, a mikor is a nyomóvíz ismét mindkét irányban el van zárva. Minthogy az összes csővezetékek vízzel telve vannak, ennélfogva az erőfogyasztás változása alkalmával a nyomóvíz hatása a tachométer működése által az illető dugattyúra azonnal átvitetik. Az eddigelé ismeretes hasznavehető turbinaszabályzó szerkezetek két csoportra oszthatók: olyanokra, melyeknél egyes vezetőkerékczellák födök, csapószelepek, zsilipek, tolattyúk stb. által fokozatosan elzáratnak, és olyanokra, melyeknél a vezetőkerék czellái szűkíthetők. Az előbbiek nehézkesek, csakis kézzel szabályozhatók és működésük teljesen a kezelő munkás ügyességétől függ. A második csoportba tartozó I turbinaszabályzók komplikáltak és a menynyiben valamely eddigelé ismert szabályzóval vannak összekötve, többszörös kerékáttételeket és előtéteket igényelnek, mely
