25569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és égetőkemencze agyag és egyéb tárgyak illetve anyagok égetésére

- ú -sebb értékét, a midőn a kamra tartalma a legnagyobb hőfokot igényelné és hasznosíthatná. A belépő égéstermékek és az égetendő árúk között az égetés első szakaszában föllépő tetemes hőmérsékkülönbség igen lényeges eltérést okoz az illető kamrában a gázok belépési és kilépési helyén lévő árúk minősége között. Minthogy pedig az égetőkamrában nem a kezdeti, hanem a véghőmérséklet mérvadó az elérhető égetési hőfokra nézve, világos, hogy ezen körülmény az eddigi kemenczék hatásképességét tetemesen csökkenti. A hőmérsékletnek égetés közben való fönt említett csökkenése egyrészt a hatást csökkenti és magas égetési hőfokokat igénylő árúk égetését lehetetlenné teszi, másrészt alacsonyabb hőfokot igénylő árúk égetését lehetetlenné teszi, másrészt alacsonyabb hőfokot igénylő silányabb minőségű árúk égetési tartamát megnyújtja. Ezen működési mód továbbá a levegőnek a regeneráló kamrából közvetlenül az elégetési kamrába való áramlása folytán a melegnek az égetett tárgyaktól közvetlenül égetésük után való elvonását hozza magával, miáltal ezen tárgyak egyrészt nem érhetik el a jó hatás elérésére szükséges megpuhulási hőmérsékletet, másrészt ridegekké és törékenyekké válnak. Ezen megpuhulási hőmérséklet, mely független égetőkemenczékben elérhető, folytonos működésű regeneratív égetőkemenczékben eddigelé még nem volt elérhető. A független kemenczék pedig aránylag sok tüzelőanyagot fogyasztanak, lassan működnek és ennélfogva nem adnak jó haszonhatást. Az eddig ismert folytonos üzemű regeneratív égetőkemenczéknél még nem létezett olyan berendezés, mellyel a regeneratív módon fölhevített és a hűlő kamráktól az égetőkamrákba vonuló levegő akár hőmérsék, akár térfogat tekintetében szabályozható lett volna. A szállított levegő térfogatát ugyanis a csatornák keresztmetszete határozza meg, mely állandó, minélfogva nincs arról gondoskodva, hogy a légmennyiség az égéstermékeknek az égés különböző szakaszaiban föllépő hőmérsékletváltozásaihoz képest szabályoztassék. Ennek az a következménye, hogy a levegő rendesen nagy fölöslegben kerül a tüzeléshez, úgy hogy ezen regeneratív módon fölhevített levegőnek csak kis része fordíttatik a szárító és előmelegítő kamrák fűtésére, míg a legnagyobb része az égető kamrákba vonul. Ezen légfölösleg az égetést eszközlő kamrákban való hőmérsékletet túlságosan csökkenti és a meleg nagy részét kihasználatlanul a kéménybe vezeti. Ezen körülmény továbbá az égető kamrákban lévő árúk egyenlőtlen égetéséhez vezet, minthogy a levegő az éghető gázokkal nincs jól összekeverve. A jelen találmány szerint az égető kamrákba áramló levegő mennyisége a leghatásosabb égésnek megfelelő mennyiségre van csökkentve és. minthogy az égetett árúk melegének visszanyerésére szükséges összes légmennyiségnek csak aránylag kis része hasznosítható a tüzelés czéljaira, ennél fogva a regeneratív úton fölhevített levegőnek tetemesen megnövesztett része hasznosítható a szárító és előmelegítő kamrákban, miáltal a melegnek nemcsak tökéletesebb kihasználását érjük el, hanem a friss árúknak tökéletesebb szárítását és előmelegítését is nyerjük, mint az eddigelé a folytonos üzemű égetőkemenczékben lehetséges volt. A jelen találmány első része az árúknak lehűtési módjára és a szárításra és tüzelésre szükséges levegőnek regeneratív úton való fölhevítési módjára vonatkozik és abban áll, hogy a hideg levegőt a regeneratív sorozat leghidegebb kamráján átvezetjük az égetőkemenczébe, oly módon, hogy az égetés elején a levegőt például csakis a leghidegebb kamrán vezetjük keresztül, az égetés előrehaladása közben pedig, amidőn a tüzelés ereje fokozandó, mindinkább több és forróbb kamrát kapcsolunk a regeneratív sorozatba, úgy hogy a tüzelésbe vezetett levegő hőmérsékletének ilyetén emelkedése az égetés alatt lévő kamrában fokozott hőmérsékletű égést létesít. A fönt említett módon előmelegített levegőt a regeneratív kamrákból egy közös csatornába