25532. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a jelzők állásának, valamint a mozdonyvezető által végzett műveleteknek följegyzésére és ellenőrzésére a vonatoknak a jelzők előtt való elhaladásakor
föl van emelve. Rendes körülmények között j a (t) kart a (h) állványban forgathatóan megerősített (u v) szögemeltyű egyik (u) karja tartja lesülyesztve, míg ezen szögemeltyű másik (v) karja a nevezett állványhoz erősített (x) rúgó hatása alatt áll. Az (s t) szögemeltyű (w)-nél van forgathatóan a (h) állványhoz erősítve, és (s) karjának szabad vége (y) záró kampót hordja, mely az (r) korong egy kivágásába kapaszkodik. Az (y) zárókampó, mely normális viszonyok mellett az (r) korongba bekapcsolva marad, ettől fölszabadul, ha az (f) lemezzel összekötött (1) kar által hordott (z) kampó fölemeli az (s t) emeltyű (t) karját. Ez a mozgás akkor jön létre, ha a (j) rúd stilyed ós lehetővé teszi az (i) rugónak, hogy (f) lemezt lenyomja. Természetes, hogy az (x) rúgó feszítő ereje sokkal kisebb, mint az (i) rúgó feszítő ereje. Látjuk tehát, hogy normálisan az óramű mechanizmusa, mely az (e) tekercset működteti, rögzítve marad mindaddig, míg (d) rajzoló csúcs le nem sülyedt és hogy az óramű mozgásba jön, ha a (d) csúcs lesülyedt. Az óramű mechanizmusa, mely bármilyen ismert szerkezettel bírhat, a föltüntetett példában a következőképen van berendezve. A (h) állvány által hordott (3) tengelyre a (2) rúgóház van szerelve, melynek dobjára a (4) fogazott koszorú van erősítve. Ez utóbbi a (6) tengelyre szerelt (5) fogaskerékbe kapaszkodik, mely (6) tengely az (r) záró korongot hordja. Ugyanezen tengelyre van ékelve a (7) kerék, mely a (8) kerékbe kapaszkodik ; ez utóbbi ugyanazon (9) tengelyre van lazán szerelve, mint a papírtartó tekercs. A (9) tengelyre lazán szerelt (e) tekercs működtetését a (8) kerék végzi a (10) rúd segélyével, mely ezen kerékre van erősítve, párhuzamos a (9) tengellyel és keresztül megy a tekercsen. A tekercs ugyanakkor, a mikor forgó mozgásba jut, hosszirányban előre is mozog. E czélból el van látva a végnélküü (11) csavarral, mely a (h) állványhoz erősített (12) fogasrúdba kapaszkodik. (3. ábra). Miután a (8) kerékkel az egész szerkezet forog, az (e) tekercs a (10) rúdon és a (9) f tengelyen csúszik. A (8) keréknek és az (e) tekercsnek minden teljes fordulatánál, ez utóbbi hosszirányban a (12) fogasrúd egy fogával tovább halad. Az óramű részeinek aránya úgy van számítva, hogy az (e) tekercs pl. 3. perez alatt egy teljes fordulatot végez és egy foggal előremegy. Ezen idő alatt egy vonat, mely óránként 60 km. középsebességgel halad, 3. km. útat tesz meg, mely mindenesetre nagyobb, mint az egymásután következő lassító és megállító jelzők közti távolság. Tegyük föl, hogy a különböző részek a rajz ábráiban föltüntetett helyzetben vannak és az (e) tekercs olyan papírlappal van födve, mely lefejtve az 5. ábrában van föltüntetve. A figyelmeztető készülék (a) bütyőkje ekkor nyugalomban van, úgy a hogy az a rajzon föl van tüntetve. Ha a vonatvezető a pályán nem találkozik tilosra állított jelzővel, akkor a figyelmeztetőt működtető emeltyű ütközővel nem jut érintkezésbe, valamint a följegyző készülék nyugalomban marad. Az út befejezésekor az (e) tekercs ment lesz minden följegyzéstől. Tegyük föl most, hogy a vonat egy tilosra állított lassító jelző előtt halad el, ekkor az ezen jelzőnek megfelelő ütköző föl van emelve és mozgásba hozza a figyelmeztetőt működtető emeltyűt. Az (a) bütyök-korong a nyíl irányában (1. és 3. ábra) forog és körülbelül 1 [a forgást végez, akképen, hogy a (13) kiemelkedés szembe kerülvén az (n) karral, forgásba hozza az (m n) szögemeltyűt, mely (m) karja révén fölemeli a (j) rudat. A (p) rúgó összeszoríttatik, minek következtében a (j) rúd fölső vége, mely az (f) lemezzel van kapcsolatban, lehetővé teszi, hogy az (i) rúgó a (d) rajzoló csúcsot érintkezésbe hozza az (e) tekercscsel. Ugyanekkor az (f) lemez leereszkedik és előidézi a (z) kampó fölemelkedését; ez utóbbi forgásba hozza az (s t) S/.ögemeltyűt, a mennyiben eltávolítja (y) zárókampót az (r) korongtól és megindítja az óramű mozgását. Az (u v) szögemeltyű (u) karja a (t) kar vége révén szintén föl van emelve; a (v) kar vége így fölszabadítja a (14) czentrifugál regulátort, mety a tok által hordott
