25480. lajstromszámú szabadalom • Agyagvágó készülék

egy közéjük lazán ágyazott szélesebb (ol) | fogaskerékbe kapaszkodnak (3. és 6. ábra). | Ezen szélesebb (ol) kerekekbe kapasz- , kodnak még a (b>) keret fölső és alsó ré- j szére erősített (p) fogasrudak is, úgy hogy 1 midőn a keret az egyik vagy másik irányban eltolatik, nemcsak a téglának az (a) j sodronnyal való levágása és a fölső és alsó fölületek éleinek hornyolása következik be, hanem még a (k) sodronyok is kivágnak a következő vágási helynél az agyagszalag függélyes fölületeiből félköralakú darabokat, miáltal a függélyes hornyolás jön létre (1. ábra). Hogy a tégla a mellső homlokfölülettől mindig ugyanazon távolságban vágassék le a szalagról, tehát hogy mindig egyenlő hoszszú darabokat nyerjünk, a (h) állványra egy (q) ütközőkar van erősítve (1. és 5. ábra), mely a levágás megtörténte után a tégla szabaddá tétele czéljából fölcsapható. Míg az imént vázolt és az 1—6. ábrákban föltüntetett agyagvágó készüléknél a vágás vízszintes irányban történik, addig a ! 7—16. ábrák által föltüntetett kiviteli ' alaknál a vágás függélyes irányban megy | végbe. Ezen utóbbi esetben az (a) levágó sodrony egy (r) kengyelen van kifeszítve, mely az (s) oszlopokra van erősítve, míg ezen oszlopok a (g) kocsira szerelt (h) állványnak megfelelő vezetékeiben függélyes irányban eltolhatók. A levágókészűlék mindkét oldalán (t) karok csatlakoznak az (r) kengyelhez, melyek a kocsin keresztirányban átvezető (u) tengely (v) emeltyűivel csuklósan vannak összekötve. Ezen (u) tengely a reája erősített (w) kézi emeltyű segélyével forgattatik. Az (r) kengyel kiegyensúlyozására szolgál az (x) terhelő emeltyű. A (g) kocsi külső végén mozgathatóan elrendezett (ql) ütközőlapot az (r) kengyelről lenyúló (y) ütközőkar biztosítja álló helyzetében (7. és 11. ábrák), míg a vágás befejeztével az ekkor legmélyebb állásába jutott (r) kengyel által szabadon bocsáttatik lefektetés és az agyagszalagtól elválasztott téglának eltávolítása czéljából (12. és 13. ábra). Miután ezen levágó készüléknek a tégla levágásán kívül a jelen esetben csupán a téglának két szomszédos élét kell hornyolnia, azért az (r) kengyelnek csupán egyik oldalán van egy félköralakú (i) hornyolókés elrendezve (9. és 15. ábra), mely a vágott fölület függélyes éleinek egyikén végzi a hornyolást, mindazonáltal végezhető mindkét oldali élnek hornyolása ugyanazon művelettel, a mi különösen akkor válik szükségessé, midőn az anyagszalagot egy külön kés vagy más hasonló segélyével hosszirányban is elvágjuk, tehát egyidejűleg két téglát állítunk elő. A vízszintes élnek hornyolására hasonlóképen csak egyetlen (k) hornyoló sodrony van a készülékre szerelve. Ezen (k) hornyoló sodronyt, hasonló módon, mint az 1—6. ábrabeli kiviteli alaknál, (m) karok vezetik az (o) fogaskerekekkel fölszerelt, rövid (n) tengelyek körül, melyek egy a (g) kocsi előtt lévő és evvel összekapcsolható (gl) kocsira vannak szerelve (7. és 8. ábra) és melyek a levágás utolsó stádiumában az (o) fogaskerekekbe kapaszkodó rövid (pl) fogasrudak áltál forgattatnak. A két (g és gl) kocsi összekapcsolására (z) kampós rugók szolgálnak, melyek a (gl) kocsinak megfelelő (c) orraiba kapaszkodnak (7. ábra). Az utóbb vázolt agyagvágó készülék működési módja röviden a következő: Midőn az agyagszalag mellső fölülete a fölállított (ql) ütköző lapot éri (7. ábra), akkor a (w) kéziemeltyű fölemelése által az (r) kengyelt lenyomjuk és ez által az (a) sodrony segélyével keresztirányban átvágjuk az agyagszalagot. A vágást eszközlő mozgásnak utolsó szakaszában a (pl) fogasrudak érintkezésbe jönnek az (o) kerekekkel (13. ábra) ós az (n) tengelyeknek egy teljes körülforgását, vagyis a (k) hornyoló sodronynak 180°-al való kilengését idézik elő, minek folytán a következő osztási helynél az agyagszalag-