25416. lajstromszámú szabadalom • Állítóasztal vasúti váltók és jelzők számára
8. ábra a záró emeltyűnek és kilincsnek fölülnézete, a 9. ábra a polarizált relaisuek és biztosító berendezés árammegszakítójának oldalnézete, a 10. ábra az árammegszakítónak nézete, a 11. ábra a polarizált relaisnek fölülnézete és végül a 12. ábra az állítóasztalnak egy váltó- és jelzővel való összeköttetését tünteti föl vázlatosan. Az 1—8. ábráknak megfelelően az (1) tolóka egy fogantyúval és egy (2) kivágással van ellátva. A (2) kivágásnak középső része vízszintes, két vége pedig ferdén lefelé, illetve fölfelé halad. Ezen kivágás egy (3) görgőnek vezetésére szolgál, mely az (5) állítórúdnak (4) pofáiban van ágyazva. A többi jelzőnek és váltónak állítórúdjai az (5) állítórúddal ismert módon kapcsoltatnak össze, illetve kapcsoltatnak szét. Az (1) tolóka a (6) oldalsinek mellett van vezetve, melyek közül az 5, 6., 7. ábrán az egyik látható. Az (1) tolóka vezetékének fölső része ez oldalsineket összekötő (7) keresztsinek, alsó részét pedig a (8) lemez képezi, mely a (6) sinek közötti hézagban fekszik. A (8) lemezen egy hézag van, mely a (9) záróemeltyűnek, a kétkarú (10) kilincsnek és a (11) forgó villának fölvételére szolgál. A (9) záróemeltyű egyik végén egy (12) orral van ellátva, mely egy az (1) tolókának alsó részén lévő kivágásába behatolhat, mely kivágás a (13, 14) ütközők által van határolva. A (13) ütköző a tolókának eltolásánál a (11) villát elforgatja. A (9) emeltyűnek másik végén lévő (23) bütyök, mely ugyancsak fölfelé néz és elől-hátul lejtősre van készítve, az (1) tolókának egy (24) kivágásába nyúlik. Az (1) tolókának alsó fölületén lévő (24, 25) kivágások hossza olyképen van meghatározva, hogy ha a (13) vagy (14) ütköző a (9) emeltyűnek (12) orrába ütközik, a (23) bütyök a (24), illetve (25) kivágások alatt van, úgy hogy a (9) emeltyű lefelé elforoghat. Közvetlenül a kétkarú (10) kilincs alatt egy (16)elektromágnes van alkalmazva, melynek (17)horgonya a meghosszabbított (18) magokra van erősítve. A(17) horgonynak közepén egy (19) rúd van, mely, ha a (17) horgony a (16) elektromágnes által vonzatik, fölső végével a (10) kilincsnek vízszintes (20) karjába ütközik s ennélfogva a kilincset a (9) záróemeltyű (12) orrának (15) kivágásából kikapcsolja, úgy hogy a (9) emeltyű saját súlya folytán lefelé elforog és a (12) ori' a (13) és (14) ütközők pályájából kitér, úgy hogy az (1) tolóka szabadon mozgatható. A (17) horgonynak (18) vezetőrúdjai lefelé a horgonyon túl meg vannak hosszabbítva és a (21) elektromágnesekbe nyúlnak bele, melyek pontosan a fölső (16) elektromágnesek meghosszabbításába esnek. A (21) elektromágnesek és a (17) horgony között szigetelő (22) lemezek vannak alkalmazva, melyeken normális állásnál a (17) horgony nyugszik, a mely csak akkor emelkedik, ha az elektromágnesek gerjesztetnek. A (17) horgony (19) rúdja fölött a (8) lemezben egy kivágás van, mely kivágásban a (26) retesz (5., 6. ábra) fekszik. Az (1) tolókának alsó oldalán a (13) és (14) ütközők között egy lefelé nyúló (27) ütköző van, mely azonban nem fekszik a (9) emeltyűvel egy függélyes síkban, hanem ugyanazon függélyes síkban van, mint a (26) retesz. A leírt készüléknek működése a következő : A készüléknek az 1. ábrán látható állásából a 4. ábrában föltüntetett állásba való átállítása czéljából az (1) tolókát a fogantyúnál fogva kifelé húzzuk mindaddig, míg a (9) záróemeltyű által a 3. ábrán látható helyzetben rögzíttetik. Ezen mozgás kezdeténél a (3) görgő a (2) kivágásban emelkedik és magával viszi a függélyes (5) állítórudat, mi által a többi jelzőhöz és váltóhoz szolgáló állítórudak, melyeknek mozgása az (1) tolókával mozgatott rúdtól függ, elreteszeltetnek. Ekkor a (23) bütyök a (24) kivágásból kilép és az (1) tolókának kimagasló részére jut, minek folytán a (9) emeltyűnek (12) orra a (13, 14) ütközők által határolt kivágásba emelkedik és a (10)
