25416. lajstromszámú szabadalom • Állítóasztal vasúti váltók és jelzők számára

kilincs a 2. ábrán látható normál állásba elfordul. Az (1) tolókának további mozgatásánál a (3) görgő a (2) kivágásnak vízszintes részében halad (3. ábra). A (13) ütköző a (11) villába kap és ezt csapja körül elforgatja. A (11) villának az a rendeltetése, hogy a (10) kilincset a (9) záróemeltyűvel összekapcsolja és ennek folytán a (10) kilincs vízszintes (20) karjával a (19) rudat lefelé tolva, a (17) horgonyt a (16) elektromágnesről leemelje. Ha a (3) görgő a (2) kivágás vízszintes részének végére jut (3. ábra), akkor a (13) ütköző a (9) emeltyűnek (12) orrába ütközik, mi által megakadályozza azt, hogy a (3) görgő a (2) kivágásnak ferdén fölfelé irányított részébe jusson, mivel ellenkező esetben az összes elreteszelt állító rudak kikapcsoltatnának. A 3. ábrán föltüntetett állásban a (28) rúdra erősített (29, 30) kontaktusrugók a (31, 32) és (33, 34) kontaktusokkal érintkeznek. Ez által azon áramkör záródik, mely az árramforrástól a (21) elektromágneshez és a váltót állító motorhoz vezet. Ennek folytán a mótor mozgásba jön és mihelyt a váltó átállíttatott, a mótor eleven erejénél fogva tovább forog, s mint generátor áramot fejleszt, mely az átkapcsolás folytán a (33, 30, 34) kontaktusokon és a (16) elektromágnes tekercsein átmegy és ily módon a jelzést keresztülviszi. Minthogy a (21) elektromágnesek nincsenek gerjesztve, a (16) elektromágnesek azonban gerjesztve vannak, azért utóbbiak a horgonyt magukhoz ragadják. A (19) rúd a (10) kilincsnek vízszintes (20) karjába ütközik és a kilincset a (9) emeltyűből kikapcsolja, úgy hogy ez a 3a. ábrán föltüntetett helyzetbe jut, melynél a (12) orr a (13, 14) kivágásából kijött. Ennek folytán az (1) tolóka most már tovább mozoghat és a 4. ábrán látható állásba juthat. A tolóka mozgásának végén a (3) görgő a (2) kivágásnak fölfelé irányított ferde részébe jut, minek folytán az (5) állítórúd emeltetik, úgy hogy a vele ismert módon összekötött többi állítórúd kireteszeltetik. , A mótor által gerjesztett jelzőáram meglehetősen sokáig tart, oly annyira, hogy ha az (1) tolóka véghelyzete felé haladva, a (11) villa a (10) kilincs közvetítésével a (17) horgonyt az elektromágnesektől eltávolítja, az elektromágnesek, mihelyt a (11) villa a (10) kilincs útjából kitért, a horgonyt ismét magukhoz rántják. Ennek folytán a (9) emeltyű ismét lefelé elfordul, úgy hogy az (1) tolóka a végállásba hozható. Most azonban az (1) tolóka által működtetett állítórúd a legfölsőbb helyzetben van, minek folytán súlyánál fogva az (1) tolókát visszafelé eltolná, ha azt meg nem akadályoznék. Ez olyképen történik, hogy a (26) retesz a (19) rúd által fölemeltetik s ennélfogva a (27) ütköző útjába esik, mi által az (1) tQ-lóka visszatolása meg van akadályozva. A készüléknek működése a váltónak eredeti helyzetébe való visszahozatalán ugyanaz mint le volt írva, csakhogy az egyes műveletek fordított sorrendben mennek végbe. A motornak és jelzésnek áramköreit a (32, 29, 35 és 34, 30 és 36) kontaktusok zárják. A készüléknek működése jelzők állítására való alkalmazásánál ugyanolyan, mint a hogy le volt írva váltók állítására, a különbség csakis a villamos összeköttetések módjában és abban van, hogy a (21) elektromágnesek elmaradnak. A (21) elektromágneseknek a leírt készüléknél ugyanis az a czéljuk, miszerint megakadályozzák azt, hogy a (16) elektromágnesek, ha azt nem akarjuk, a horgonyt magukhoz ragadják és hamis jelzést adjanak akkor, ha a vezetékeknek véletlen érintkezése folytán vagy véletlenül keletkező rövid zárlat következtében az elektromágnesek gerjesztetnek. Ezen biztosító készülék az egyidejűleg alkalmazott áramellenőrző készülék által még tökéletesíttetik, mely áramellenőrző készülék a 9., 10. és 11. ábrákon van föltüntetve és az állítóasztalon az (1) tolóka vezető sinei között van alkalmazva. Ezen készülék lényegében egy polarizált relaisből (9. és 11. ábra) és egy mágneses (10) árammegszakítóból (9. és 10. ábra) áll. A pola-