25390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta ívfény létesítésére szilárd elektródák között

2 -lis tulajdonságokat kölcsönözzünk. Annak következtében ugyanis, hogy az elektródát hathatósan hűtjük, módunkban áll, hogy ezt az elektródát bármely könnyen olvadó anyagból készítsük, tehát hogy a fényívből kisugárzó sugarakat a pozitív elektróda anyagának megfelelő megválasztásával tetszés szerint válasszuk meg. A negatív elektróda anyaga és — bizonyos alkalmazási módoktól eltekintve—annak hőmérséklete is lényegében véve mellékes. Negatív elektróda gyanánt lehet könnyen olvadó, lehűtött anyagot, vagy le nem hűtött, de nehezen olvadó anyagot alkalmazni a nélkül, hogy evvel a hatást érezhetően módosítanék, ellenben megszűnik ez a hatás, a mint a pozitív elektróda hathatós lehűtését abba hagyjuk. Világos tehát, hogy a leírt találmányunk nem áll összefüggésben Werner Siemensnek régebb javaslatával, hogy a negativ elektródát hűtsük, mert ennek csakis az volt a czélja, hogy ily módon a negativ elektróda végét a fényív hosszának szabályozása czéljából fix ponttá tegyük. Az ívfény megváltoztatása eme javaslatnak nem czélja, ezt a negativ elektróda hűtésével elérni nem is lehet. Ennek daczára nincs kizárva az, hogy a találmányunk szerint a negativ elektródát is lehűtsük, mert a negativ elektróda hűtésével azt érjük el. hogy az egész lámpa hideg marad és hogy azt a bőrön vagy más hőérző anyagon közvetlenül lehet alkalmazni, magát a fényt azonban a negativ elektróda hűtése nem befolyásolja. Ép úgy mindkét sarkat hütenünk kell, ha a lámpát nem egyen- hanem váltakozó-árammal tápláljuk. Nem tekinthető azonban általánosságban az újnak, hogy tiszta ívfényt létesítünk, mert kéneső elektródák között, melyeket bizonyos czélra már eddig is ajánlottak, minden hűtés nélkül sikerül tiszta, izzófénnyel nem kevert ívfényt létesíteni. A kéneső- elektróda ugyanis oly anyag, mely önműködően hűl le és mely az izzófény képződését önműködően gátolja meg annak következtében, hogy elpárolog. Ennek következtében az elektródák izzásba nem jöhetnek, másrészt az exothermikus jelensé- 1 geket, melyek különben föllépnek, endothermikus jelenségek ellensúlyozzák, a menynyiben a fényív anyagának elpárolgása rendkívül sok hőt köt le. Ha a leírt eljárást evvel az eljárással, mely szerint elektróda gyanánt kénesőt használunk, hasonlítjuk össze, azt tapasztaljuk, hogy a leírt eljárás sokkal általánosabb, a mennyiben a leírt eljárás bármely még igen könnyen megolvadó anyagból készült elektródák alkalmazását is lehetővé teszik, úgy hogy eljárásunk szerint a tiszta ívfény létesítésénél bármily spektrális tulajdonságú fényt állíthatunk elő, míg előbb a fény spektruma a kénesőnek megfelelő spektrum volt. Hogy az ily kéneső lámpák bizonyos részeit vízzel hűtötték, az adott esetben számba nem jöhet, mert eme hűtésnek csakis az volt a czélja, hogy a kéneső gőzök káros hatását elkerüljük, illetőleg eme gőzöket lecsapjuk. Tudvalevő, hogy a kéneső gőzök nagyon mérges hatásúak, azonkívül pedig — ha azokat le nem csapjuk — a lámpa ablakain vagy lencséin átlátszatlan, fémes bevonatot létesítenek. Ezért a kéneső elelctródák a gyakorlatban csak nagy nehézségek mellett alkalmazhatók. A kénesőből készült pozitív elektródák lehűtését a föntebb jelzett czélból soha meg nem kísérelték, de avval eredményt sem lehetett volna elérni. A csatolt rajzon több oly berendezés van sematikusan ábrázolva, melyek szilárd vezetőkből készült elektródáknál az izzófény létesítésének meggátlására szolgálnak, nevezetesen : az 1. ábra egy lámpa, melynek függélyes, kívülről hűtött elektródái vannak, a 2. ábra egy helyi kezelésre szolgáló lámpa, melynek mindkét elektródáját kívülrül hűtjük, a 3. és 4. ábra két kiviteli alak, melyeknél az elektródák függélyes, illetőleg ferde helyzetben vannak és kívülről hűttetnek. A megrajzolt berendezéseknél a lehűtést hőelvezetéssel végezzük. A pozitív vagy mindkét elektródával valamely alkalmas hűtőközeget, pl. vizet, hideg keveréket, minő 1 a jég és különböző sók keveréke, csöpp-