25390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta ívfény létesítésére szilárd elektródák között

— 3 — folyós szénsavat, ammoniákot, kénoxydot stb. vagy sűrített, expandálódásuknál nagy mértékben léhűtő gázokat, mint levegőt, oxygént, hydrogént stb. hozunk érintkezésbe, úgy hogy ez az elektróda anyagát lehetőleg közel a fényív képződése helyéhez lehűtse, innen a hűtés a fényív képződése helyéig vezetés útján terjed. Az 1. ábrán (a) a pozitív, (b) a negatív elektróda, melyeket egy alkalmas, a fényív hosszát állandóan azonossá tevő (c) szabályozó berendezés köti össze. A pozitív (a) elektróda a (d) tartályba egészen bele merül, mely tartály valamely alkalmas, csöppfolyós hűtő közeggel, pl. vízzel vagy hideg keverékkel van töltve, még pedig akként, hogy a folyadék szintje a pozitiv elektróda végétől kis távolságban legyen. Ha a lámpa pozitiv elektródáját vas-, ezüst- vagy más oly fémrúd képezi, melynek spektrumvonalai főleg az ibolya félé esnek, míg a negatív (b) elektróda, pl. szénelektróda, akkor oly fényhatást létesíthetünk, mely vaselektróda alkalmazásánál tíziologiai szempontból hatvanszor oly nagy, mint a szénelektródák között közönséges lámpában előállított fényhatás. 25 ampere áramerősség mellett az illető kísérleti baktériumokat (staphilococcus pyogenes aureus) fél másodpercznél rövidebb idő alatt öltük meg, még pedig akkor, mikor azok a fényívtől 12 cm. távolságban voltak, még pedig a nélkül, hogy a fényt konczentrálni kellene, vagy hogy a hő valamely hatást gyakorolna, minthogy a fény teljesen hideg. A fotográfiában használt ehlóreziist-papiros a fényívtől tízszer ekkora távolságban elhelyezve pillanatnyilag megfeketedik. A fény a bőrre is igen erélyesen hat, a mennyiben pl. ha a fényívtől 1 m. távolságban mintegy 3 perczig tartózkodunk, a bőrön több napig tartó solerythem létesül. A bőr helyi kezelésére leginkább a 2. ábrán látható lámpa szolgál. Ennél a két (a) és (b) elektródát belülről hűtjük, a menynyiben mindegyik elektródát süveg vagy kalapalakban képezzük ki és egy (e) csövön alkalmazzuk, úgy hogy evvel a csővel egy darabot képezzen, az (e) csöve] pedig oldalt egy (f) elvezető csővel és egy központi (g) tápláló csővel szereljük föl, melyen át a hűtő közeget akként vezetjük be, hogy ez az (e) csőbe a süvegalakú zárórész belső fölületénél áramoljék be. A fényív alatt egy (h) kvarcz lencse van alkalmazva, melyet a beteg részre fektetünk. Ha a föntebb jelzett anyagból, pl. vasból készült elektródákat alkalmazunk és az ily módon fölszerelt lámpán 5 ampere árainerősségű és 25 Volt feszültségű áramot vezetünk át, egészséges bőrön 25 perez alatt 10 cm2

nagyságú fényerythemet idézhetünk elő, melynek előidézésére Finsen berendezésénél 60 ampere erősségű és 55 Volt feszültségű áram szükséges és csakis egy órai folytonos kezeléssel idézhető elő. A 3. és 4. ábrán látható berendezések minden további magyarázat nélkül érthetők, minthogy ennél az (a, b) elektródák együtt a (d) edénybe merülnek, melynek alakja az 1. ábrán látható. Hogy ebben az esetben a hővezetőt képező hűtőanyag rövid zárlatot ne okozzon, czélszerűen közfalat alkalmazunk az elektródák között, vagy ezek fölületét vékony szigetelő réteggel vonjuk be. Szigetelő anyag gyanánt kollódium, kaucsuk, czellulóid, vízüveg stb. használható. A két kis (e) négyszög (3. ábra) az (a, b) elektródák szabályozó berendezéseit jelzi, melyek segélyével ezek magassági helyzetét megváltoztathatjuk. Úgy ez a két lámpa, mint a 2. ábrán látható lámpa egyaránt tartható üzemben egyen- és váltakozó-áram alkalmazása mellett, mert ezeknél mindkét elektróda hűtve van, tehát akármelyik szerepel is pozitiv elektróda gyanánt, izzófényt egy sem sugároz ki, rendesen azonban egyenáramot fogunk használni. Megemlítjük még azt, hogy a 2. ábrán és az 1., 3. és 4. ábrán látható hűtőberendezés együtt is alkalmazható akként, hogy az egyik vagy mindkét elektródát kívülről és belülről hűtjük, vagy pedig akként, hogy az egyik elektródát kívülről, a másikat pedig belülről hűtjük. Az elektródáknak az említett módon történő lehűtése és a kráterképződés kizárása lehetővé teszi, hogy úgy szólván az összes,