25390. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiszta ívfény létesítésére szilárd elektródák között
Megjelent. I 902. évi szeptember hó 29-én. MAGY. gg| KIR. SZABADALMI |9H HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 25390. szám. VII/ii. OSZTÁLY. Eljárás tiszta ívfény létesítésére szilárd elektródák között. DK BANG SOPHUS ORVOS, A FINSEN-FÉLE FÉNYGYÓGYINTÉZET KÍSÉRLETI ÁLLOMÁSÁNAK FŐNÖKE KOPENHÁGÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1901 augusztus hó 17-ike. A találmány tárgya egy eljárás, hogy : a közönséges egyen- vagy váltakozó áram által létesített elektromos ívfénynek bizonyos j spektrális tulajdonságokat kölcsönözhes- ! sünk, mit oly módon érünk el, hogy mind- j azokat az áram hőhatására visszavezethető I mellékjelenségeket, melyek a fényív pozitív elektródáján föllépnek, kiküszöböljük. Míg ugyanis a negatív elektródán mellékjelenségek csak kis mértékben, sőt lehet mondani egyáltalában nem folynak le, a pozitív elektródát az áram igen nagy mértékben megtámadja, mi abban nyilvánul, hogy ez az elektróda nagy mértékben tálhevül. Ennek egyrészt az a következménye, hogy pozitív elektróda gyanánt csak rendkívül nehezen olvadó anyagokat alkalmazhatunk, másrészt pedig az, hogy a fény nemcsak a fényívből, hanem az izzásig fölhevített pozitív elektródából is sugárzik ki, tehát kétféle fény keveréke jön létre. Az elektródából kisugárzó fény elektromos fénynek nem tekinthető, hanem csupán az izzás következménye és intenzitása az elektróda hőfokától függ. A közönséges módon létesített fényívből kisugárzó fénynek ama része, mely az elektróda izzásából származik, általában sok nagy hullámhosszúságú sugarat tartalmaz, melyek az elektródának kisebb mértékben fölhevült részeiből származj nak, tehát egészen más összetételű és sa! játságú, mint az ívfény. Kitűnt, hogy ha a pozitív elektródát hűt-I jük, tiszta ívfényt létesíthetünk, a mennyiben az eloktróda izzását teljesen kizárhatjuk, ha a hűtés elég hatásos, ha t. i. oly hűtő közeget használunk, mely tömege, fajhője, úgy szinte alkalmazásának módja következtében meggátolja, hogy az elektromosság hővé alakuljon át, vagy legalább a képződött hőt teljesen leköti. Ha a hűtést közvetlenül hővezetés útján végezzük, a hűtőközeget az elektróda sarokfölületéhez annál közelebb kell alkalmazni, minél kisebb az elektróda anyagának hővezető képessége. Ha pl. vasból készült, vízzel hűtött pozitív elektródát alkalmazunk, a hőhatás a vas megolvadásában és elégésében már akkor is jelentkezik, mikor az elektróda fölülete a víztől 3 mm.-nél nagyobb távolságban van. Ha azonban eme határt túl nem lépjük, vagy a víznél erélyesebb hűtőhatást létesítünk, a két elektróda között tiszta ívfény létesül. A leírt eljárás lehetővé teszi, hogy a fényívnek bizonyos meghatározott spektrá-
