25375. lajstromszámú szabadalom • Mágneses érczszeparátorok

szalagra tapadnak és az asztaltól bizonyos távolságra szállíttatnak, mielőtt a szalagról leesnének, úgy hogy azokat a nem mágne­ses anyagtól messzire elvezethetjük, miál­tal a mágneses és nem mágneses anyagot elválasztó lemezt nem kell oly pontosan beállítani, mint inás hasonló gépeknél. A mellékelt rajzon: 1. ábra függélyes hosszmetszete, 2. ábra pedig fölülnézete a találmány tárgyát képező szeparátor egy foganatosí­tási alakjának, 3. ábra a mágneses asztal mágnesrend­szerének alaprajza, részben a 4. ábra 3—3 vonala szerinti metszete, 4. ábra a 3. ábrának megfelelő előlnézet, 5. ábra a 3. ábra 5—5 vonala szerinti metszet, 6. ábra a helytálló szétválasztó mágnesek egyikének oldalnézete, 7. ábra a 6. ábra 7—7 vonala szerinti metszete, 8. ábra végül a 6. ábra 8—8 vonala szerinti metszet. Az 1. és 2. ábrában föltüntetett fogana­tosítási alaknál a gép az alkalmas (a) tar­tóra van szerelve. Az érczet a (b) tölcsé­ren át adagoljuk és az a sárgarézből vagy más nem mágneses anyagból álló, rezgés­ben tartott lejtős (c) csatornán vezettetik tova a (d) csúszka felé, mely a mágneses anyagot az elkülönített nem mágneses anyagtól választja el. A (c) csatorna a mágneses asztal fölött mozog, mely a csatorna alatt elrendezett harántirányú (e) rudakból áll. Ezen rudak egymástól körülbelül csak 1 cm. távolság­ban vannak elrendezve és miután a rudak polaritása váltakozik, nagyszámú keskeny és hosszú mágneses mezőre teszünk szert, melyek fölött az érczeknek el kell ha­ladniok. A csatorna alsó végéhez közel a levá­lasztó elektromágnesek vannak elrendezve, melyeknek sarknyúlványait a körívalakú (t) rudak képezik, amelyek ugyancsak vál­takozó polaritással birnak és mely rudak az (e) rudakra merőlegesen vannak elren­dezve, úgy hogy az anyag haladási irányába esnek (2. ábra pontozott vonalai). A mágnesszerkezet az alábbiakban van részletesen leírva: A mágneses asztalnál az (e) rudak két (g) patkóalakú erős elektromágnes sarkaira vannak erősítve, mely czélból, mint az 5. ábrából látható, a mágnessarkok (h) nyúl­ványokkal vannak ellátva s ez utóbbiakra szereltetnek az (e) rudak. Az északi sar­kokon alkalmazott (h) nyőlványok a déli sarkok nyúlványai közötti hézagokkal álla­nak szemben, úgy hogy az északi sarkok nyúlványaira erősített rudak a néli sarkok nyólványaira erősített rudak közé jutnak. Ha a sarknyúlványok közötti hézagokat a rudak közötti távolsághoz képest igen mélyre szabjuk meg, mint ez a rajzban látható, úgy gyakorlatilag véve az északi sarkok és a fölöttük elhaladó délsarki rudak között és viszont a mágneses kör nincs megszakítva. Az (e) rudak közötti ürök újezüsttel vagy más alkalmas nem mágneses anyaggal tölthetők ki. Azáltal, hogy az (e) rudak mentén a (g) mágnessarkokat szabályos közökben ren­dezzük el, mint ez a rajzból látható, a rudakat egész hosszukban gyakorlatilag egyenletesen mágnesezzük. A (g) mágnesek száma a (c) csatorna szélességétől függ, és pedig 65 cm. széles csatornára két mágnes elengedő. Az (f) rudak, melyek a rajzban 90°-ra kiterjedő körszegmensek alakjával birnak, az (i) elválasztó mágnesek sarkaira vannak erősítve. Ezen mágnes a (c) csatorna teljes szélességére kiterjed és, mint a 8. ábrából látható, a (h) nyúlványokhoz hasonló (j) nyúlványokkal ellátott kiszélesedő sarkok­kal bir, mely nyúlványokra az (f) rudak vannak szerelve. A szétválasztó mágnesek alsó föltilete men­tén haladó végnélküli (k) szalag az (1) és (m) hengereken fut és alkalmas ösmert eszközökkel tartatik állandóan megfeszítve. Az (1) henger a szíjhajtással forgatott (n) szíjtárcsával ellátott tengelyre van erősítve, mely az (o) szíjtárcsára fektetett szíj segé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom