25375. lajstromszámú szabadalom • Mágneses érczszeparátorok

lyével a (q) exczentert hordó tengely (p) szíjtárcsáját hajtja, míg a (q) exczenter az (r) hajtórúd közvetítésével a (c) csator­nát tartja rezgő mozgásban. A (c) csatorna és a hozzátartozó részek lejtési szögének beállítására a (g) mágne­sek a (t) tengely körül forgathatólag ágya­zott (s) keretre vannak erősítve. A (t) ten­gely, a (q) exczenter tengelye és a (b) töl­csér ugyanazon (u) csapágyszékre vannak erősítve és ezen csapágyszékek alá tolt alátétlemezek által a tölcsérnek és az (s) keretnek minden kívánt lejtési szögnek megfelelő helyzetet adhatunk. A szétválasztó mágnesek vonzóhatásának szabályozására a (v) állítócsavar szolgál, melynek segélyével a (c) csatorna alsó vé gét a szétválasztó mágnesekhez közelíthet­jük vagy azoktól eltávolíthatjuk. A (d) tölcsér alsó végén a (w) tápláló­henger vau elrendezve, mely az (1) dob tengelyéről szijáttétel segélyével hajtatik, mimellett a szíjdobok átmérőjének alkalmas megválasztása által az időegységben ada­golt érez mennyiségét szabályozhatjuk. A táplálóhenger a tölcsér alsó végén alkalma­zott csappantéban vagy az (x) vályúban dolgozik, mig a tölcsér másik (y) fala fölső részén csuklósan van ágyazva és alsó vége a (w) hengeren nyugszik. A henger moz­gása alatt az (y) fal rázatik, úgy hogy az éreznek az (x) vályúba való legördülését elősegíti. A készülék működése a következő: Az érez az adagoló tölcsérből az ide-oda mozgó (c) csatornára esik. melyen az (e) mágnesrudak fölött lassan végigcsúszik. A mágneses részecskéknek az egyik mágne­ses mezőből a másikba való átmenetele alkalmával, a sarkváltozás folytán és a csatornának mozgatása következtében, előre és bátra forgattatnak és ily módon fokoza­tosan a törmeléktömeg fölszínére jutnak, úgy hogy a nem mágneses anyag fölött egy réteget képeznek. Ha az anyag a csa­torna alsó végére jutott, úgy ezen szét­választás gyakorlatilag véve teljesen meg­történt s amint a szétválasztó elektromágne­sek hatása érvényesülni kezd, a fölül lévő 3 -mágneses anyagrészek a mágnesek által vonzatnak és a (k) szalagra tapadnak anél­kül, hogy a közvetlenül a csatorna fenekén nyugvó nem mágneses anyagot magukkal ragadnák. A vonzott mágneses részek addig maradnak a (k) szalaghoz tapadva, míg a mágneses mező hatásköréből el nem távoz­tak, araidőn a (d) csúszka bal oldalán lees­nek, míg a nem mágneses részek a (c) csatorna végéről közvetlenül a (d) csúszka jobb oldalára hullanak. Ily módon azon helyek között, ahol a csatornáról nem mágneses anyag és ahol a (k) szalagról a mágneses anyag leesik, tetemes távolság van, úgy hogy igen könnyű ezen két fajta anyagot külön fölfogni és nem szükséges a (d) csúszkát pontosan beállítani, amint ez más rendszereknél el nem kerülhető, mivel ezeknél a két fajtájú anyag útja egyszerűen egymástól elágazik. A mágneses asztal mágnesei pormente­sen elzárt tokban vannak elrendezve, mely azonban a rajzban nincsen föltüntetve s amennyiben ez lehetséges, a készülék többi részeit is burkolhatjuk. Némely esetben a szétválasztó mágnest forgó mágneses kerékkel helyettesíthetjük pl. oly kerékkel, mely négy sugárirányú, egy forgó tengelyre erősített mágnesből áll és az (f) rudakhoz hasonlólag görbített, esetleg teljes kör alakú rudakból álló ko­szorúval van ellátva. A (k) szalag ekkor közvetlenül a kerék körül futhat, mi mel­lett épp úgy, mint az előbbeni esetben a mágneses anyag a (c) csatorna szélétől a (k) szalag felé vonzatik. Más esetekben a kerékkoszorút képező gyűrűk szegmensekre lehetnek osztva, mi­mellett minden egyes szegmenscsoport egy külön radiális mágnessel bír. — Ha ezen utóbbi elrendezést használjuk, úgy a kerék tengelyére alkalmasan szerkesztett commu­tátort rendezünk el, melynek hatása abban áll, hogy csupán mindig azon elektromág­nes gerjesztetik, mely legalul van vagy melyek hatásos helyzetben vannak, míg a többi mágnes addig, mig a hatásos hely­zetbe nem jut, kiiktattatik, miáltal nagy áranimegtakarítást érünk el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom