25336. lajstromszámú szabadalom • Gőzturbina

- 2 — czentrifugálkerekek segélyével, úgy hogy a turbinatér a turbinatengely ingadozásainál is tökéletes módon tömíttetik. A találmány tárgya a csatolt rajzokon két kiviteli alakban van föltüntetve, és pedig az 1. ábra a turbina elölnézete, részben metszete, a 2. ábra függélyes metszet az 1. ábra 2—2 és 2a—2a vonala szerint, a hol is a turbina egyik fele nézetben látható; a 3. ábra függélyes metszet és részben nézet az 1. ábra 3—3 vonala szerint; a 4—6. ábrák két, a víztömítésre használt czentrifugálkereket láttat, míg a 7. és 8. ábrák a találmány tárgyának egy másik kiviteli módozatát láttatják, még pedig nézetben és a 7. ábra 8—8 vonala szerint vett metszetben. A (4) tengelyre, mint azt az 1. és 2. ábra mutatja, egy a (2) burkolat (1) turbinaterében forgó (3) turbinakerék van fölékelve, mely az (5) gőzcsövekből kiáramló gőz hatása alatt áll. A fáradt gőz egy nyíláson át jut a szabadba vagy egy kondenzátorba. A (4) turbinatengely rugalmas csapágyakba van ágyazva, mely csapágyak oly czélból, hogy a (4) tengely önműködően mindig azt a helyzetet foglalja el, melyben az szabad tengelynek tekinthető, a következő módon vannak kiképezve. A (4) tengelyt körülvevő (7) csapágycsészének gömbalakúan kiképezett (8) gyűrűjére (1. és 3. ábra), a megfelelően konkáv kiképezett (9) ütközőtokok fekszenek, mikor is a (7) csapágycsésze elforgását például a (10) orr által akadályozzuk meg. Ezeket a (9) ütköző tokokat a turbinaállványban elrendezett (11) ütközősüvegeken a (12) rugók és a beállítható (13) csavarok segélyével akként erősítjük meg, hogy a (9) ütközőtokokra kifejtett nyomásnál ezek engednek és a (11) süvegekbe beszoríttatnak. Mint azt a 3. ábrából látjuk, a (4) tengely körül több ilyen ütköző van elrendezve és a (13) csavar beállítása által a (4) tengelyt a forgási czentrumba hozzuk, mire a tengely gyors forgás mellett a rugalmas ágyazás következtében önműködően és szabadon a természetes forgási czentrumba áll be. A (4) tengely ingadozásánál az ezen mozgásnál a tengely egyik oldalán fekvő (9) ütközőtokok összeszoríttatnak, míg az ellenkező oldalon fekvő ütközőtokok nem követik a kitérő tengelyt, minthogy a (14) csavarfej a (11) süvegre fekszik és ez által a csapágy rugalmasságát a tengelyközpont felé határolja. Ezen elrendezés által a tengely mozgásánál e mögött fekvő ütközőtokok sohasem nagyobbíthatják a tengelynek természetszerűleg beálló lengéseit, a mi az eddig ismeretes összes engedő ágyazásoknál mindig megtörtént. A turbinakerék nagy forgássebessége következtében a turbinatengely (7) csapágycsészéit előnyösen egy víz által kenhető anyagból, például guajakfából állítjuk elő és a csapágyakat vízzel kenjük. Nagy forgássebességgel bíró turbináknál az olajkenésnek az a hátránya, hogy a csapágyaknak elegendő kenésére sok olaj szükséges és hogy az olaj a gőztér közelében lévő csapágyakat, mint ismeretes, károsan befolyásolja, míg víz alkalmazása által, mely elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, azt a nagy előnyt érjük el, hogy a csapágyak, illetve ezek kenése f ölügyeletet nem igényelnek, minthogy a csapágyakat állandóan víz alatt tarthatjuk. Minthogy a (4) turbinatengely gyors forgás esetében ingadozásoknak van alávetve, azért közönséges tömítőszelenczékkel nem tömíthetjük. Ezek a tömítőszelenczék nemcsak a tengely szükségelt beállíthatását tennék lehetetlenné, hanem még avval a nagy hátránnyal is bírnak, hogy általuk ellenőrizhetetlen súrlódó ellenállások és ez által tetemes erőveszteségek lépnek föl. Eme hátrányok beszüntetése czéljából már most a jelen találmány szerint szerkesztett turbinánál a különböző tereket nem helytálló tömítőszelenczék, hanem víz által tömítjük és pedig a turbina tengelyére ékelt (15) czentrifugálkerekek segélyével. E czélból a 4, és 5. ábrán látható (15)