25336. lajstromszámú szabadalom • Gőzturbina

- 2 — czentrifugálkerekek segélyével, úgy hogy a turbinatér a turbinatengely ingadozásainál is tökéletes módon tömíttetik. A találmány tárgya a csatolt rajzokon két kiviteli alakban van föltüntetve, és pe­dig az 1. ábra a turbina elölnézete, részben metszete, a 2. ábra függélyes metszet az 1. ábra 2—2 és 2a—2a vonala szerint, a hol is a tur­bina egyik fele nézetben látható; a 3. ábra függélyes metszet és részben né­zet az 1. ábra 3—3 vonala szerint; a 4—6. ábrák két, a víztömítésre hasz­nált czentrifugálkereket láttat, míg a 7. és 8. ábrák a találmány tárgyának egy másik kiviteli módozatát láttatják, még pedig nézetben és a 7. ábra 8—8 vo­nala szerint vett metszetben. A (4) tengelyre, mint azt az 1. és 2. ábra mutatja, egy a (2) burkolat (1) tur­binaterében forgó (3) turbinakerék van föl­ékelve, mely az (5) gőzcsövekből kiáramló gőz hatása alatt áll. A fáradt gőz egy nyí­láson át jut a szabadba vagy egy konden­zátorba. A (4) turbinatengely rugalmas csapágyakba van ágyazva, mely csapágyak oly czélból, hogy a (4) tengely önműkö­dően mindig azt a helyzetet foglalja el, melyben az szabad tengelynek tekinthető, a következő módon vannak kiképezve. A (4) tengelyt körülvevő (7) csapágy­csészének gömbalakúan kiképezett (8) gyű­rűjére (1. és 3. ábra), a megfelelően kon­káv kiképezett (9) ütközőtokok fekszenek, mikor is a (7) csapágycsésze elforgását például a (10) orr által akadályozzuk meg. Ezeket a (9) ütköző tokokat a turbina­állványban elrendezett (11) ütközősüvege­ken a (12) rugók és a beállítható (13) csavarok segélyével akként erősítjük meg, hogy a (9) ütközőtokokra kifejtett nyo­másnál ezek engednek és a (11) süvegekbe beszoríttatnak. Mint azt a 3. ábrából látjuk, a (4) ten­gely körül több ilyen ütköző van elren­dezve és a (13) csavar beállítása által a (4) tengelyt a forgási czentrumba hozzuk, mire a tengely gyors forgás mellett a ru­galmas ágyazás következtében önműködően és szabadon a természetes forgási czen­trumba áll be. A (4) tengely ingadozásá­nál az ezen mozgásnál a tengely egyik ol­dalán fekvő (9) ütközőtokok összeszoríttat­nak, míg az ellenkező oldalon fekvő üt­közőtokok nem követik a kitérő tengelyt, minthogy a (14) csavarfej a (11) süvegre fekszik és ez által a csapágy rugalmas­ságát a tengelyközpont felé határolja. Ezen elrendezés által a tengely mozgásá­nál e mögött fekvő ütközőtokok soha­sem nagyobbíthatják a tengelynek termé­szetszerűleg beálló lengéseit, a mi az ed­dig ismeretes összes engedő ágyazásoknál mindig megtörtént. A turbinakerék nagy forgássebessége kö­vetkeztében a turbinatengely (7) csapágy­csészéit előnyösen egy víz által kenhető anyagból, például guajakfából állítjuk elő és a csapágyakat vízzel kenjük. Nagy for­gássebességgel bíró turbináknál az olaj­kenésnek az a hátránya, hogy a csapágyak­nak elegendő kenésére sok olaj szükséges és hogy az olaj a gőztér közelében lévő csapágyakat, mint ismeretes, károsan be­folyásolja, míg víz alkalmazása által, mely elegendő mennyiségben áll rendelkezésre, azt a nagy előnyt érjük el, hogy a csap­ágyak, illetve ezek kenése f ölügyeletet nem igényelnek, minthogy a csapágyakat állan­dóan víz alatt tarthatjuk. Minthogy a (4) turbinatengely gyors for­gás esetében ingadozásoknak van alávetve, azért közönséges tömítőszelenczékkel nem tömíthetjük. Ezek a tömítőszelenczék nem­csak a tengely szükségelt beállíthatását tennék lehetetlenné, hanem még avval a nagy hátránnyal is bírnak, hogy általuk el­lenőrizhetetlen súrlódó ellenállások és ez által tetemes erőveszteségek lépnek föl. Eme hátrányok beszüntetése czéljából már most a jelen találmány szerint szerkesz­tett turbinánál a különböző tereket nem helytálló tömítőszelenczék, hanem víz által tömítjük és pedig a turbina tengelyére ékelt (15) czentrifugálkerekek segélyével. E czélból a 4, és 5. ábrán látható (15)

Next

/
Oldalképek
Tartalom