25308. lajstromszámú szabadalom • Gőzzel vagy sűrített levegőzel működtetett folyadékemelő berendezés

lévő zárófolyadékba merülnek. A föntebb jelzett folyadékoszlop képezésére a (4) edényben a (17 19) emelkedőcső van el­rendezve, mely a (12) merülő dugattyú alatt lévő térbe torkollik, míg a (14) merülő dugattyú, melynek ürege a (18) vezetéken közlekedik a (4) nyomótartállyal, a (20) j rúd útján áll a (21) úszóval összeköttetés- j ben. i Az (1) befolyató vezetéket a (2) vissza- | csapó szelep köti össze a (3) emelkedő- j csővel és (6) emelővezetékkel, mely utób­biba az (5) visszacsapó szelep van bekap­csolva, hogy a fölemelt folyadék a (4) nyomótartályba vissza ne folyhassék. A berendezés üzembe hozatalára a (11 j 13) emelőt úgy állítjuk be (2. ábra), hogy | a (4) nyomótartály a külső levegővel köz­lekedjék, ekkor a folyadék az (1) csövön a (2) szelephez és ezen át a (4) nyomótar­tályba folyik. A mint a folyadékszint a (4) nyomótartályban a (21) úszót elérte, az úszó fölemelkedik, a (8) csapot átve­zényli, úgy hogy a külső levegővel a kap­csolat megszakad és a (9) vezetéken a nyomótartályba sűrített levegő áramlik be, mely az emelendő folyadékot a (17) emel­kedő csőbe nyomja és ily módon oly víz- i oszlopot létesít, mely a (12) dugattyú alatt uralkodó nyomást annyival csökkenti, a mennyi a folyadékoszlop fajsúlya és az oszlop magassága szorzatának megfelel, míg a (14) mer ülődugattyúra a teljes lég­nyomás hat. A (17) emelkedőcsőben lévő folyadékoszlop tehát a merülő dugattyúkra, ható nyomások között bizonyos különbséget létesít, melynek az a következménye, hogy a (14) merülődugattyú és az evvel összekö­tött (21) úszó a nyomószak alatt a fölső állásában marad. Ha a folyadék szintje a nyomószak vége felé a (17) emelkedőcső (19) torkolata alá sülyed, az ebben volt folyadék az emel­kedőcsőből kifolyik és a két merülődugaty­tyú alatt uralkodó nyomáskülönbség annak következtében, hogy most már a (12) me­rülődugattyú alatt lévő tér is közlekedésbe jön a (4) nyomótérrel, megszűnik, úgy hogy a (14) merülő dugattyú lesülyed, egyúttal a háromíuratú (8) csapot a 2. ábrán lát­ható állásába forgatja, t. i. a sűrített le­vegő beáramlását megszakítja és a (4) nyomótartályt ismét a külső levegővel hozza kapcsolatba, mikor az előbb leírt munkafolyamat újból ismétlődik. A két (15 16) henger magassága, illető­leg az ezek között és a (12 14) merülő du­gattyúk között lévő zárófolyadékréteg vas­tagsága a sűrített levegő feszültségétől és a zárófolyadék fajsúlyától függ. Záró­folyadék gyanánt előnyösen lehet kénesőt használni, mert ebben az esetben a hen­ger és a dugattyú között alkalmazott záró­réteg vastagsága nem fog túlságosan nagy lenni. Magától érthető, hogy sűrített levegő helyett más nyomás alatt álló közeg, pél­dául vízgőz is használható. A 4. ábrán látható második kiviteli alak lényege az, hogy merülő dugattyú helyett (22) membrándugattyú lel alkalmazást. Eme kiviteli alak működési módja a következő: Az emelendő folyadék az (1) csövön, (2) visszacsapószelepen és (3) vezetéken jut a (4) nyomótartályba, míg a (21) úszó az alsó helyzetében van, a (10) csőcsonk a (4) nyomótartályban lévő levegő elvezetése czéljából nyitva áll és a sűrített levegőt bevezető (24) szelep zárva van. Mikor a (4) nyomótartály folyadékkal megtelt, a (21) úszó emelkedik, a fölső állásába jut, mely­ben a (25) csap körül forgatható (26) emelőhöz csatlakozó vezetett rúd segélyé­vel a (24) szelepet nyitja. A most már a (9) vezetéken a (4) nyomótartályba be­folyó sűrített levegő az emelendő folyadé­kot a (3) állócsövön és az (5) visszacsapó­szelepen át a (6) nyomóvezetékbe szo­rítja, Egyúttal az emelendő folyadék egy része a (17) emelkedő csőbe szoríttatik, minek következtében egy újabb folyadék­oszlop létesül, mely a (22) membrándu­gattyú fölött uralkodó nyomást annyira ki­sebbíti, a mennyi a folyadékoszlopnak a (4) nyomótartályban lévő folyadék szintjé­től mért magasságának és a folyadék faj-I súlyának szorzatával egyenlő, míg a mem-1 brándugattyú alatt a (18) vezetékben ural-

Next

/
Oldalképek
Tartalom