25245. lajstromszámú szabadalom • Sebesség változtató áttevés

elemei. (11) és (12) a szokásos reverzáló szíjdobok, melyek az (1) tengelyre vannak húzva és az ismeretes (13) tengelykötés útján kapcsolhatók a tengellyel. (14 15 16 17 18 19 20 és 21) a megrajzolt kiviteli alaknál a hajtott kerekek. Eme fogaskerekek mindegyikének egy központi agyfurata van, melynek átmérője a tengelyénél nagyobb, úgy hogy a kerekek a (2) tengelyre rendszerint csak lazán vannak fölhúzva. A kerekek a (22) burkolatba vannak zárva, mindegyik keréknek külön (23) rekesze van és kerületével a burkolat belső fölületére fekszik. Eme kerekek elrendezése olyan, hogy egy lépcsős szíjdobhoz hasonló képletet alkossanak, a kerekek átmérője ellenkező irányban növekedik, mint az (1) hajtótengely kerekeié, mindegyik kerék a megfelelő hajtókerék alatt foglal helyet. A kerekeket alátámasztó burkolat a kerekeket az (1) hajtótengely megfelelő kerekeiből rendszerint kikapcsolva tartja, ép úgy meggátolja a kerekek és a (2) tengely érintkezését, úgy hogy a (2) tengely a kerekek agyfuratán exczentrikusan megy át és nem érintkezik azokkal, kivéve az épen használatban lévő kereket. Azonkívül a burkolatnak a rekeszeket képező közfalai függélyes vezetékeket is képeznek, melyek eme kerekeket föl- és lefelé irányult és a be- és kikapcsolódást előidéző mozgásuknál vezetik. A (2) tengelyen a (24) kapcsoló rész van megerősítve, melynek átmérője a kerekek agyfuratónak átmérőjével egyezik meg ésszélein kúpos (25) fölületekkel van ellátva. A (24) kapcsoló rész tehát a kerekek agyfurataiban eltolható kettős kúpnak tekinthető. Mindegyik (14—21) keréknek egy-egy hornya van, melybe a (24) kapcsoló rész palástfölületén kiképezett (27) mélyedésben elhelyezett (26) kapcsoló csap beléphet. Ez a kapcsolócsap a (24) kapcsolódarab (30) vezetékében vezetett (29) dugattyúkra van szerelve, mely dugattyúkra egy-egy (31) tekercsrúgó hat, úgy hogy a kapcsolócsap állandóan kifelé szoríttatik. A kapcsolórész két végén lejtős (32) fölületekkel van ellátva. A megrajzolt kiviteli alaknál a (24) kapcsolórész a (2) tengellyel együtt forog és a tengely és a kapcsoló rész a (14—21) fogaskerekek agyfurataiban tolódik el. A (2) tengely megfelelő csapágyakba van ágyazva, melyek lehej tővé teszik, hogy a tengely hosszanti irányban eltolódhassák. Azonkívül más elrendezésekhez is folyamodhatunk, a mennyiben a kapcsoló részt egy a (2) tengelyen eltolódó hüvelyre szerelhetjük, vagy más módon képezhetjük ki, a nélkül, hogy a találmány lényegét érintenők. (33) egy kar, mely a (2) tengelyről lefügg és melyben a (35) rovátkákkal ellátott (34) rúd tolódik el. (36) egy kar, melyre a (37) eltoló emelő van ágyazva. Eme (37) emelő fölső vége U-alakú, mint az a 2. ábrán látható és az említett (34) eltoló rudat veszi körül. A tolóemelőnek egy központos, rúgónyomás alatt álló (38) kilincse van (lásd a 6. ábrát), melyet az emelő alsó végén lehet működtetni és mely önműködően fogódzik be a rovátkákba. A (38) kilincs az alsó végén ékalakú és egy fogat képez, mely a tolórúd rovátkáinak egyik oldalával lép egyik oldalára fekszik, az emelőbe be tolódik és így két vagy három fog fölött eltolható. Ennek következtében a kilincs a tolórúdba önműködően bekapcsolódik, illekapcsolatba. Mikor az emelőt jobb felé mozgatjuk, a kilincs lejtős fölülete a rovátka tőleg abból kikapcsolódik. Az emelő megrajzolt helyzeténél a «lassú» szóval van jelezve, mi azt jelzi, hogy az áttevés a sebességet kisebbíti. Ha a sebességet nagyobbítani akarjuk, az emelőt egy fél fordulattal hossztengelye körül elforgatjuk, ennek következtében a kilincs helyzete is megváltozik és a rovátka ellenkező oldalával jön kapcsolatba, úgy hogy a tolórudat akként tolhassuk el, hogy eltolásánál az áttevés a sebességet nagyobbítsa. (39) a (2) tengelyre ékelt szíjdob, mely a forgást a hajtandó gépre viszi át. A laza fogaskerekek között a (40) gyűrűk foglalnak helyet, melyek belső átmérője a (24) kapcsoló részével egyenlő és melyeket az azokon átmenő (2) tengellyel a burkolat tart pontosan konczentrikus helyzetben.