25244. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsik elektromótorainak fölfüggesztése

- 3 -kel biró kocsiknál a tengelyek beállását teszik lehetővé és a kocsi-alvázzal csuklósan vannak összekötvé, mint az a VIc. és VId. ábrán látható. Az ily támasztó berendezés azonban nem független a kocsiszekrény rugalmas elmozdulásaitól és épen ezért alkalmazhatjuk a Via. és VIb. ábrán látható ütköző rugókat igen előnyösen. A találmány lényegét nem érinti, ha az ütköző berendezést akként képezzük ki, hogy a mótortokon rendezzük el az ütközőket és ütköző rugókat, melyek a kocsin alkalmazott fix, megfelelő vezetőfölületekkel biró támasztékokra támaszkodnak. A föntebb leirt szerkezet czélirányos módosítása oly motorok esetére, melyek a kocsitengelyt nem közvetlenül, hanem áttevés közvetítésével hajtják, a következőkben van ábrázolva. A kocsitengelyt közvetve hajtó motoroknál gondoskodni kell arról, hogy a hajtó ós hajtott tengely egymástól állandóan azonos távolságban legyen. A Vlla. ós Vllb. ábrán egy igen szokásos mótorelrendezés van alapul véve, melyet oly irányban tökéletesítettünk, hogy azt az előbb leirt ütköző berendezéssel szereltük föl. mely az adott esetben a mótortokot nem csak a fölbillenés ellen védi, hanem a mótor súlyának egy részét rugalmasan föl is veszi és így a tengelyt érő lökéseket gyöngíti. A Villa, és VlIIb. ábra egy mótorelrendezést tüntet föl, mely abból áll, hogy két szokásos módon elrendezett mótor egy közös tengelyt hajt, a mennyiben hajtókerekeik a tengelyre ékelt közös fogaskerékbe fogódzanak. Ennek az az előnye, hogy a fogaskereket azonos munkabírás mellett keskenyebbre készíthetjük, mint ha csak egy, de két oly erős gép lelne alkalmazást, vagy mintha két külön fogaskereket használnánk, ezért a motorok maguk is nagyobbra méretezhetők. A VIIIc., Vilid., VlIIe. és VIIIf. ábrán az ütköző berendezés különböző kiviteli alakjai láthatók. A többi kiviteli alaknál a közös alapelv az. hogy a mótortok szerelésére és vezetésére egy keret szolgál. így a IXa. és IXb. ábrán egy keretes fölfüggesztés van ábrázolva, melynél az (M) mótortokot viselő (R) keret a hajtandó (A) kocsitengely körül lenghet ós ezenközben a (P) ütköző berendezés által van megtámasztva. A mótortoknak a kerethez viszonyított elfordulását a (pl) ütközőberendezés határolja. A IXa. és IXb. ábrán egy mótor esetére bemutatott ütköző- és keretberendezés alkalmazható abban az esetben is, melyben ugyanarra a tengelyre két mótor hat, ekkor a keret csapágyait megfelelően át kell helyezni, mint ahogy az a VII. és VIII. ábrákon látható szerkezeteknél történt. Ennek a kiviteli alaknak az a hátránya, hogy a futókerekek között csapágyakat kell alkalmazni (melyek egyébként is nehezen hozzáférhetők) és különösen akkor nem czélszerűek, ha ugyanarra a tengelyre két mótor hat. Hogy ezt a hátrányt elkerülhessük, úgy mint az I—V. ábrán, ismét a kocsi külső csapágyait használjuk föl arra, hogy a kocsi kerekeit körülfogó keretet a kerekek között levő motorokkal összekössük. Ily keretelrendezés látható az Xa. és Xb. ábrán ; az (A) tengelyt hajtó motorok két (Ml M2) tokja az (R) kerettel egy darabból van öntve és a keret az (L) csapágyakon megerősítve. Lehetne azonban a mótortokot külön is készíteni és az egy- vagy több részű kereten megerősíteni. A fölbillenést a (P) ütközőszerkezet gátolja meg. Ennél az elrendezésnél a mótortokok egymással és a csapágyakkal mereven vannak összekötve, tehát nem terhelik rugalmasan a liajtótengely csapjait. A Xla—e. ábrán két kiviteli alak látható, melynél a terhet rugók viszik át a tengelyek csapjaira, mit oly módon érünk el, hogy mindegyik motort egy-egy külön, a kocsitengely körül lengő keretre szereljük és mindegyik mótortokot a tengelyén átmenő függélyes síkban két ponton rugalmasan függesztjük föl a kocsi-alvázon. A Xla. és Xlb. ábrán az (Ml) mótortokkal szorosan kapcsolt [illetőleg evvel egy darabban öntött] (R) keret az (L) csapágyakkal egy darabban van öntve (illetőleg ezekkel szo-