25244. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsik elektromótorainak fölfüggesztése

— 2 mik kiképezve és az (M) mótortok szerelve. A keret (Rl) része el is maradhat, ha az (M) mótortoknak megfelelően szerkesztett lá­bai közvetlenül az (R) részekre támasz­kodnak. A szerelés szempontjából ezélszerű, ha a mótortokot akként osztjuk három részre, hogy a vízszintes középsík a mótortokot két félre ossza, melyek közül az alsó a mótor­kerettel egy darabból lehet öntve, mig a fölső a tengelyen átmenő függélyes sík sze­rint ismét két részre van osztva. Ez a meg­osztási mód különösen akkor előnyös, mikor a motornak két oldalt elrendezett, teker­cselt gerjesztő mágnese van. Más, lényegükben a föntebb leirt kiviteli alakokkal egyező kiviteli alakokra jövünk, ha a hordórúgót nem a csapágy fölött, hanem ez alatt rendezzük el (IV. ábra), vagy ha középen alkalmazott lemezrúgó helyett két oldalt alkalmazott lemezrúgót használunk (X4 ; ábra). Lemezrugók helyett spirálrugókat is alkalmazhatunk, bár ekkor bizonyos előnyökről le kell mondanunk. Az összes kiviteli alakok a pályatisztító J szerkezetek és a homokszórók kényelmes j elrendezését engedik meg, ha a tápláló ve­zeték oldalt vagy alul van elhelyezve, ezenkívül oly fékszerkezet alkalmazását is lehetővé teszik, melynél a fékszer­kezet a mótorkeretre van szerelve, illető­leg melynél ez képezi a fék támasztékát. Az 1., 2. és 3. alatt fölsorolt kiviteli alakok a nagy vasutak szabvány-szerkezeteinek igy pl. a szabványos csapágy-elrendezést és a csapágynak a szokásos villában való veze­tését, a szabványos fékberendezés és szab­ványos lemezrugók alkalmazását is megen­gedi. Különösen előnyösen alkalmazhatók beálló tengelyekkel biró kocsiknál, mert a tengelyek beállását egyáltalában nem aka­dályozzák. A mótortok fölbillenését az összes kivi­teli módozatoknál már az gátolja meg, hogy a hordórugók a csapágyakra vannak csava­rolva: Igaz, hogy a hordórugók ennek kö­vetkeztében nagyobb mértékben vannak ter­helve, mi esetleg meg nem engedhető. Ha a fölbillenés meggátlására csupán a bordó- i rúgó szolgál, ez annyiban okozhat kellemet­lenséget, amennyiben rúgótörésnél a mótor­tok mégis fölbillenhet. Ajánlatos ezért, ha egy második, a hordórúgótól független biztonsági rúgószerkezetet alkalmazunk. Ily szerkezet látható a Ha., Ilb., IIc., Via. és VIb. ábrán, mely lényegében abból áll, hogy az (M) mótortokon a kocsi hosszanti közép­vonalában egy egy- vagy többrészű (a) tol­dat van alkalmazva, mely függélyes oldalfö­lületeivel a kocsiszekrényen, illetőleg alvázon a kocsi hosszanti középvonalában elrende­dezett (p) ütköző rugókra támaszkodik. Ily rúgóelrendezés sem a kocsiszekrény függé­lyes irányú rugalmas elmozdulásait, sem a tengely hosszanti irányú eltolódásait, sem a a tengelynek sugárirányban, a pálya görbü­leteinek megfelelő beállását nem gátolja meg, ellenáll azonban ama kerületi erőnek, mely a mótortokot elforgatni és azt fölbil­lenteni törekszik. A Ila. és Ilb. ábrán látható elrendezés­nél az ütközőrugók szerelésére a nagy vas­utaknál alkalmaztatni szokott (Z) átmenő vonórudat használtuk föl. A IIc. ábrán egy tökéletesebb kiviteli alak látható, melynél nem közvetlenül maga a (Z) átmérő vonórúd, hanem az erre föl­húzott és az ellendarabokon megerősített (r) cső vezeti a (p) iitközőrúgót és (P) üt­közőket, úgy hogy a biztonsági berendezés akkor is működhetik, mikor a (Z) átmenő vonórúd esetleg elszakad. Hogy a bizton­sági szerkezet még az ütköző rugók eltö­résénél is használható maradjon, az (a) toldat elmozdulását is határoljuk, ameny­nyiben a (P) ütköző csőalakú (f) vezető­részét oly hosszúra készítjük, hogy vége a (W) ellendarabtól akkora (x) távolságban legyen, amekkora az (a) toldatnak legnagyobb megengedett kitérése annak középállásából. A leirt ütköző-berendezés oly motoroknál is alkalmazható, melyek a futókerekek kö­zött vannak ágyazva, mely esetben az el­rendezés kiválóan előnyös; — erre az esetre például a Via. és VIb. ábra szolgál. Ily motoroknál a mótortok elfordulását azok a lemezrugók gátolhatják meg, me­lyek szabad vagy kapcsolt beálló tengelyek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom