25236. lajstromszámú szabadalom • Javítás hengerműveken idomvasaknak vízszintes és függélyes hengerek között valamint kiegyenesítő és vezetősínek között való hengerlésére

kapcsolóvége a hajtott tengely kapcsolófelével kapcsolaton kívül áll, akkor a szelencze úgy működik, mint egy laza tárcsa és tengelyét nem forgatja. A mellékelt rajzokon egy a jelen találmány értelmében szerkesztett hengermű van föltüntetve, ós pedig az 1. ábra a fönt leírt váltóhajtással ellátott hengermű fölülnézetét, a 2. ábra pedig annak oldalnézetét mutatja, míg a 3. ábra a hajtó tengelynek egy elektromos motorral való kapcsolatát és a mozgatható szelenczén ülő, a hajtott tengelyen lévő fogaskerekekkel kapcsolatban álló fogaskerekeket nagyobb léptékben tünteti föl. Ezen ábrán ezenkívül a szelencze egyik végén kiképezett kapcsolófél, valamint a hajtott tengelyen megerősített másik kapcsolófél is látható. A 3. ábra továbbá egy solenoid alaprajzát is mutatja, mely a kapcsoló mozgatható felével van összekötve, és utóbbit egy emeltyűkar segélyével be- és kikapcsolja. A jelen találmány értelmében a fölső vízszintes hengernek az alsóhoz és a függélyes oldalhengereknek egymáshoz, valamint a vezető- és kiegyenesítő sineknek egymáshoz viszonyított mozgásában különböző áttételek állíthatók elő. Ezen áttételek az(l) és (2) tengelyek sebességétől függnek, mely tengelyek sebessége egymástól szintén függ. Ugyanis az (1) hajtó tengelyen ülő kerekek az áttételviszonynak megfelelő sebességet a (2) tengelyre viszik át, ha a kapcsoló be van iktatva; ennek megfelelően ezen sebességviszony azon részekre vitetik át, melyek részben az (1) tengelytől, részben a (2) hengertől függnek. A föltüntetett kiviteli példánál az (1) tengelyt a (3) és (4) fogaskerekek közvetítésével az (5) motor hajtja. Az (1) tengely a (6 7 8 és 9) kúpkerekek segélyével azon hajtást működteti, mely a függélyes oldalhengereknek egymáshoz való beállítására szolgál. Az (1) tengely ezenkívül a (10) és (11) fogaskerekek által azon hajtással van összekötve, mely a (12 13) kiegyenesítő sinek beállítását eszközli; ezenkívül a (10 11) fogaskerekektől a (14 15) fogaskerekek és a (16) tengely mozgása is függ, melyek a (17 18) oldalvezető sinek beállítását végzik. Ennek folytán az oldalhengerek, a kiegyenesítő- és vezetősínek beállítása az (1) tengelytől függ. A (2) tengely (19) csavarok által a (20) csavarkerekekkel áll kapcsolatban, melyek a fölső vízszintes hengert az alsóhoz beállító tengelyeken ülnek. A (6 8) és (7 9) kerekek közötti viszony az oldalhengerek útja és az (1) tengely körülfordulási száma között egy meghatározott viszonyt ad; ép így határozza meg a (10) és (11) kerekek viszonya azon mértéket, a mellyel a (12) és (13) kiegyenesítő sinek az (1) tengely minden körülfordulásánál egymáshoz képest elállíttatnak, míg a (17) és (18) vezetősinek egymáshoz viszonyított beállításának mértéke a (14 15) kerekek által a (10 11) kerekektől függ. Minthogy az (1) és (2) tengely egymással kapcsolatban áll, következik, hogy azon mérték, mellyel az oldalhengerek, továbbá a vezető- és kiegyenesítősinek beállíttatnak, azon mértéktől függ, mellyel a fölső (21) henger az alsó (22) hengerhez beállíttatik és utóbbi ismét a hajtó (1) tengely és a hajtott (2) tengely közötti áttételi viszonytól függ. A (12) és (13) kiegyenesítősinek egymáshoz viszonyított beállítása az oldalhengerek beállításának mértékével bizonyos viszonyban van. A (10 11) kerekek tehát a (G 7) és (8 9) kerekekhez oly viszonyban vannak, hogy az oldalhengerek és a vezetősinek között a kivánt viszonyt adják. Ezenkívül az oldal-kiegyenesítősinek és a vezetősinek beállítása között is egy meghatározott viszonynak kell "lennie, ezen viszonyt a (14) és (15) kerekek egymás közötti viszonya határozza meg. Ennek folytán a (14) és (15) kerekek egymás közötti viszonya a (17) és (18) vezetősinek és a (12) és (13) kiegyenesítősinek beállításának mértékét határozza meg, míg az oldalhengerek beállításának mértéke a (10) és (11) kerekeknek a (6 7) és (8 9) kerekekhez való viszonyától függ. Látható tehát, hogy