25179. lajstromszámú szabadalom • Önműködő golyószóró

látva, mely a (31) henger egy megfelelő nyílásába nyúlik. A lengő alatt a (40) lemez van megerősítve, melynek (41, 41) ferde síkjai a (38) karokkal szemben fekszenek. A (35) záródarab a megfelelő (42) hornyokban csúszik (1., 3., 4., 11. és 13. ábrák), melyek a (29) keret egész hosszában végigvonulnak; a fejben a már említett (3i) bevágásokou kívül megfelelő mélyedésekben a (44, 44) lépcsőzetek által tartott (43, 43) kihúzok (1. ábra) vannak elhelyezve. Belül a (45) ütőszög (1., 2. és 14. ábra) mozog (46) csúcsával, melyet egy rúgó szorít vissza; hátsó vége (48, 49) szárnyakban végződik és az (50) dugó szab határt mozgásának, megakadályozva hátul való kilépését. Hátsó végén a záródarab (52) rész útján (51) lemezzel van összekötve, melynek fölfelé hajlított (28) szélei vezető hornyot alkotnak. Ebbe a horonyba nyúlik bele a fogazott (54) emeltyűnek (53) gombja, mely emeltyű az (55) csap révén a (29) kerettel áll öszszeköttetésben, mellyel együtt mozog (1., 2., 3., 13. ábrák). Ez az emeltyű egy (56) lépcsőzettel és három (57) foggal van ellátva, melyek a kellő időpontban egy rögzített (59) fogaslécz megfelelő (58) fogaiba kapaszkodnak, mely fogaslécz a mozgékony keret alsó részének támasza, illetve alapzata gyanánt szolgál. Közepe felé a keret a (60)-ban mozgatható (61) lökőemeltyűt hordja (1., 3., 14. ábra), mely fölül két (62) karra van osztva és alul (63) talppá, illetve tömbbé egyesítve. A mely pillanatban a záródugattyút (1. és 2. ábra) zárjuk, a (62) karok az ütőszög (48, 49) szárnyai közé lépnek. Az elcsattantó készülék áll a (66) kampóból, mely a tok hátsó falára fekszik (1. és 2. ábra) és melyet egy tekercsrúgó fölfelé szorít. A (68) bevágásba lép be a (70)ben mozgatható (69) elcsattantó emeltyűnek rövidebb karja, míg hosszabb karja (71) fogban végződik, mely az által, hogy egy a keret hátsó részén lévő szilárd nyúlvány (72) fogába ütközik, megállítja a mozgékony tömeget midőn visszamenetelének végér liez ért. Ha már most a lövész jobb kezével a (73) markolatot körülfogja és a fegyvert irányítja, hüvelykujjával a kampóra, illetve billentyűre nyomást gyakorol, vagy pedig azt elbocsátja és ilyen módon az elcsattantó fogat emeli vagy siilyeszti. A töltényeket egy fémláncz egyes szemei hordják (5. ábra). A szemek alul derékszögben meghajlított, fölül ívalakban görbített bádogszalagokból állanak, melyek a töltény hátsó részét körülfogják. Oldalirányban (74) nyúlványok nyúlnak ki, melyek kettős (75, 75) szögecseléssel csuklósan vannak egymással összekötve és ilyen módon tetszőleges hosszúságú lánczot alkothatnak. A lánczot a (77) dob (76) tengelyére spirálszerűen fölgöngyöljük (11. és 15. ábrák). Ezek a tengely külső kiugrásai segélyével két (79) tartó (78) horogjaira vannak fölakasztva, mely utóbbiak (80) csapszögek segélyével a löveg tokja alatt vannak megerősítve. A töltényeket úgy töltjük a golyószóróba, hogy a láncz szabad végét a (81, 82) adogató csatornába (2. és 11. ábra) vezetjük be, hol egy továbbító mechanizmus a záródarab fejének megfelelően minden egyes töltényt előre tol. Ezen mechanizmus egy (83) lengőkarból áll (1., 3., 4., 11. ábrák), melynek csapszöge (84)-be van ágyazva és alul (85) lábbal bír, melyet a (29) csúszókeret (86) lépcsőzete esetenként sülyeszt, míg fölül külön vezetékekben a villaalakú (87) szán mozog, mely (88) tekercsrúgó által alulról fölfelé szoríttatik és az egyes töltényszemek megfogására karokkal vau ellátva. A szánról lefelé nyúlik a (18) tömb, mely mindig a keret oldalában lévő (89, 90, 91) horonyba ér (3., 4. és 11. ábrák). A szán oldalán a (92) fogat hordja (1. és 14. ábra), melyen a fölső (93) gombbal ellátott billentyű (64) lába nyugszik (14. és 15. ábra), mely gomb segélyével a (87) villát kívülről sülyeszthetjtik a láncz bevezetése czéljából és azért, hogy az esetben,