25179. lajstromszámú szabadalom • Önműködő golyószóró

- 2 -(2) fémköpeny veszi körül, melyen egyenes | vagy csavaralakú hosszbordák emelkednek ki sugárirányban (8. ábra), vagy melyen harántkorongok vannak elrendezve, vagy mindkét elrendezés együttesen alkalmazva. A cső hátsó részén a két (3, 4) karima által alkotott horonyban az (5) gyűrű van elrendezve, mely a csövet és köpenyt körülvevő csőalakú (6) tok belső falához simul. A köpeny mellső részén a tömítéssel j fölszerelt (7) dugattyú van elrendezve, I melybe a (8) cső vége belenyúlik. Egy a föntemlítetthez hasonló horonyban a (11) és (12) karimák által rögzített (10) gyűrű van elrendezve; a (3 és 12) karimák szélei kerületük egy részén kimetszéssel vannak ellátva. A köpenyt hosszának nagy részén az erős (13) rúgó veszi körül, melynek egyik vége a (7) dugattyú (11) karimáján, másik vége egy szilárd szorítón fekszik, melyet a (6) tok belső részének egy lépcsőszerű kiemelkedése rögzít. A (6) tok szája a csőalakú (14) födővel van elzárva, melynek fölső részén a (15) czélgömb van elhelyezve. Ez utóbbi alatt megfelelő üregben van a (16) szelep, mely lehetővé teszi a levegőnek belülről kifelé való keresztülmenetelét alkalmas nyjlásokon át. A (14) födőhöz maga részéről ismét a (17) szilárd csőtoldalék csatlakozik, melynek furata a mozgatható (1) lövegcső folytatását alkotja. A dugattyúval szemben a cső forgását a (19) ék akadályozza meg, előre mozgásának pedig a (20) ütköző szab határt. Ha a (14) födőt nyitjuk és a (20) ütközőt a (21) gombbal lehúzzuk, a csövet minden hozzátartozó részével együtt a tokból kihúzhatjuk. Az (1) cső hátsó részében (22, 22, 22) lyukak vaunak elrendezve, melyek egyrészt a tok (23) üregébe nyílnak (2. ábra), másrészt a töltényürrel közlekednek. A lövésnél a lövedék előre, a cső tartozékaival, illetve a mozgatható tömeg pedig hátrafelé megy. Ha a lövedék a szájnyíláshoz ért, a mozgatható csőből a (17) rögzített csőbe lép. Ezen a ponton a (107) üregben (6. ábra) lévő gázok nyomást gyakorolnak a dugattyúra és az ezzel összeköttetésben álló fölületekre és ez által az egész mozgatható tömeget arra kényszerítik. hogy hirtelenül egy bizonyos mértékig visszafelé mozogjon. E közben a (13) rúgó összeszorul és miután a mozgatható részek visszafelé mozgását előidéző erők elhasználtattak, a mozgatható részeket ismét kiindulási helyzetükbe téríti vissza. A csőben fejlődött meleg azonnal közöltetik a köpennyel, melynek nagy fölülete azt könnyen átadja a környező levegőnek. Ez utóbbi az (5 és 10) gyűrűk behatása következtében folyton kiszoríttatik és megújul. A (10) gyűrű a visszalökés alkalmával a (12) karimára támaszkodik és a (26) nyílásokon beszívott kiillevegő az egész tokon keresztül megy és szabadon a (7) dugattyú, valamint (14) födő között képzett (27) térbe lép. A visszafelé mozgásnál a gyűrű a (11) karimára fekszik és a levegő ezen a ponton nem távozhatván, a (16) szelepet nyitja és a szabadba tódul. Egyidejűleg az (5) gyűrű (2. ábra) a (3) karimára fekszik és a levegőt a (23) térbe bocsájtja; visszafelé mozogva a (4) karimát zárja és a levegő a (22) lyukakon át a cső belsejébe szoríttatik és ezt hűti; a lőporgázokat és tisztátlanságokat, melyek hátul a Culatte-szerkezetet elpiszkolnák, előre szorítja a cső szája felé. Hátul a cső az áttört szegmentumokkal bíró (28) csavarok segítségével a (29) kerettel van összekötve, mely a Culatte-szerkezetet tartalmazó parallelopiped-alakú (30) tokban csúszik. A keret egy üregében a (31) záróhenger van ágyazva (1., 2., 3., 4., 12. ábra), mely (24) csapok körül foroghat és ezekkel, valamint a lekerített (32) lépcsőzetekkel a keret megfelelő kiugrásaira fekszik; belül a (33) szárnyak emelkednek ki róla, melyek arra valók, hogy egy (35) záródarab megfelelő (34) kivágásaiba hatoljanak. A henger oldalán a (36) csap útján a (37) háromkarú lengő van megerősítve, melynek két szemben fekvő (38) karja lefelé irányuló nyúlványokkal, a harmadik (39) karja ellenben fölfelé irányított nyúlvánnyal van el-