25135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jég előállítására

- 10 -A (205) vasiist belsejébe a (210) ólomüst van behelyezve, mely akként van szerkesztve, hogy önmagában annyi szilárdsággal bírjon, hogy a vasüsthöz való csatlakozás nélkül sem deformálódhassék és hogy a benne foglalt sav nyomását kibírja. Ha fölhevíttetik, akkor az ólomüst érintkezhetik a vasüsttel, ha azonban lehűl, akkor annak szabadon kell összehúzódnia, a mikor is természetesen a sav nyomásának egymagában is ellen kell állania. Ha ugyanis az ólomüst nem bír a kellő szilárdsággal, akkor az a sav nyomása által még lehütött állapotban is a vasüsthöz szoríttatik, tehát kinyújtva tartatik, a mi esetleg az ólomüst valamely pontjában szakadásra vezethet és ezáltal a vasüst a sav behatásának volna kitéve. Ezen czélból az ólomüstöt függetlenné tesszük a vasüsttől és annak oly szilárdságot kölcsönzünk, hogy az a gyakori fölhevítés és lehűtés alatt ne szenvedjen. Az ólomüst (211) fenekének külső széle a vasüst (209) fenekén gördülő (213) hengerekre fektetett (2121 lemezeken nyugszik és ekként radiális irányban akadálytalanul összehúzod -hátik ill. kinyúlhatik. A (209) fenék közepén a (214) süveg megfordított állásban van megerősítve, mely süveg az ólomüst fenekén kiképezett czentrális (215) mélyítést fogadja be, melyben az ólom üstben foglalt sav kiürítésekor ennek utolsó maradványa gyül össze. Minden egyes konczentrátorba egy-egy (216) bevezető cső (6. ábra) és egy-egy (217) kivezető cső van az üstfenekek központja közelében bevezetve, hogy a fenekek egymáshoz viszonyított radiális mozgása lehetőleg ne zavartassék. A konczentrátorokban foglalt sav fölhevítésére a két (218) spirálisok szolgálnak, (18. ábra), melyek konczentrikusan vannak elrendezve és melyek külön-külön a (319) bevezető csővel és a (220) kivezető csővel vannak összekötve. A spirálisok a (221) lábakra vannak állítva, melyek a (212) lemezek fölött az ólomüst fenekén állanak. Ezen elrendezés következtében úgy a spirálisok, mint az ólomfenék kiterjeszkedése és összehúzódása akadálytalanul történhetik. A (219) csövek a (222) ólomcsöveken vannak keresztül vezetve, melyek a (201) köpenyre erősített (223) csőtoldatba illeszkednek. Külső végükön a (219) csövek a (224) karimával vannak ellátva, mely a (223) csőtoldat karimájára támaszkodik; a (226) gőzcső (227) karimájával csavarok segélyével van a (224) karimához erősítve, mely karimák ekként az ólomból készült (219) cső karimáját maguk közé fogják és ekként jó tömítést biztosítanak. A fűtő gőz hozzávezetésére az összes konczentrátorok számára a közös (229) cső szolgál, míg a fáradt gőzt és a kondenzácziós vizet a (228) cső fogadja be. mely a (220) csövekkel van I tömítetten összekötve. A (230 és 231) szelepek arra szolgálnak, hogy^ szükség esetén az egyik vagy a másik konczentrátort kikapcsolhassuk a gőzvezetékekből. A konczentrátorokban fölhevített savból eltávozó vízgőzök magukkal ragadnak bizonyos mennyiségű savat, a mi elkerülendő. Ezen czélból az üstök a 18. ábrában foltüntetett szerkezetű födéllel vannak befödve. A vízgőz előbb a födél alsó (233) lemezében elrendezett (232) nyíláson át az alsó és fölső födéllemez közötti (234) térbe kénytelen áramolni, a honnan az a (236) kamra hengeres falában elrendezett (235) nyílásokon át a (236) kamrába kerül, ebben a lefelé nyúló (237) toldatba ütközik, ezután lefelé a (236) kamra fenekére, majd pedig a (237) toldat belsejébe fölfelé húzódik és a (203) külső födelet beburkoló (238) ólombevouathoz ütközik ; végre a vízgőzök j a (239, 240) terelő karimákat megkerülve ismét a (238) ólombevonattal érintkeznek, mely a belső födél kerülete fölött elrendezett (241) terelő karimával bír. Ez utóbbi megkerülése után a vízgőzök a (201) köpeny és a (205) vasiist között a közös (200) tartályba, ebből pedig a (242) csövön keresztül (16. ábra) az (e) kondenzátorba áramlanak, mely az (fl) csövön keresztül az (f) szivattyúval van összekötve. Ha a vízgőzök útját figyelemmel kisérjük, akkor azt látjuk, hogy a vízgőzök előbb a belső födélnek kúpos külső lemezébe ütköz-