25135. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés jég előállítására
- 9 -savtól való elkülönítését elősegítse, még ( mielőtt a sav a következő abszorbátorba folynék. Ezen czélból a (154) cső egyik vége közel az edény fenekéig van levezetve, míg másik vége egy második, szintén a levegőnek a savtól való elkülönítésére szolgáló (155) edénybe vezet, mely a (b2) ill. (1)3) abszorbátor belsejében van elrendezve. A (154) cső alsó végének közelében a megfordított (156) tölcsér van elrendezve, mely a savat csak széle körül engedi a (154) csőbe folyni. A tölcsérből a (157) cső vezet fölfelé, mely a tölcsérben összegyűlő levegőnek és gázoknak fölfelé való vezetésére szolgál. A (153) edény fölső része a (158) cső segélyével alkalmas szivattyúval van összekötve; az 1. ábra szerint a (158) cső az egyik (c) konczentrátorba vezet. Ily elrendezés mellett a (152) csövön (15. ábra) keresztül befujtatott levegő, valamint az előző abszorbátorból jövő savban tartalmazott gázok a (153) edényben legnagyobb részt elktilöníttetnek és a (158) csövön keresztül elvezettetnek. A savban még visszamaradó kisebb részt a (b2) ill. (b3) abszorbátorokban elrendezett (155) edény különíti el. Ezen edény ugyanis az abszorbátor nagy vakuumának van alávetve, úgy hogy a savban még visszamaradt levegő és gázok elkülöníttetnek a savtól és ezután a (159) csövön lefelé vezettetnek el. Ezen elrendezések következtében a sav teljesen megtisztul a benne foglalt levegőtől és gázoktól és ezután a (160) csövön keresztül folytonos áramban az elosztó szerkezetbe folyik. Ha ugyanis a savat nem különítjük el teljesen a levegőtől és gázoktól, akkor az, mihelyt a (b2 és b3) abszorbátorba folyik, forrni kezd és szétfröccsen, ami megnehezíti vagy teljesen lehetetlenné teszi a savnak a sprirálisokra való egyenletes elosztását. Ezenkívül a sav forrása és szétfröcscsenése még azon hátránnyal is jár, hogy a sav az abszorbátor fölső részében elrendezett részekre kerül és ezeket megrongálja. Az abszorbátorok alsó részükön a (161) csövek segélyével vannak egymással összekötve, melyek a fölös savat a (bl) abszorbátorból a (b2) abszorbátorba és ebből a (b3) abszorbátorba folyatják át azon esetben, ha a szivornyák nem volnának képesek a (bl) abszorbátorba adagolt összes savat elég gyorsan továbbítani. Másrészt, ha valamely szivornya a savat túlgyorsan szállítaná az egyik abszorbátorból a másikba, akkor az illető (161) cső visszafolyatja a savat az előző abszorbátorba. A (161) csövek eszerint megakadályozzák azt, hogy a sav az egyik vagy7 másik abszorbátorban túlságosan összegyűljék. Előnyös a (161) csövekbe a (162) hőmérőket elrendezni, melyeknek segélyével a sav abszorbeáló képességét megállapíthatjuk, melyr , mint ismeretes, az evakuálás fokától és a hőmérséktől függ. Ha 1öbb abszorbátort kombinálunk egymással, akkor előnyös ugyanazon hűtő vizet az abszorbátorokon egymásután a keresztülvezetett sav folyási irányával ellenkező irányban átfolyatni, vagyis előbb a (171) csövön keresztül a (b3) abszorbátor összes hűtő spirálisain, ezután a (172) csövön keresztül a (b2) abszorbátor hűtő spirálisain és végre a (173) csövön keresztül a (bl) abszorbátor hűtő spirálisain. Ekként a leggyöngébb sav a leghidegebb hűtő spirálisokra folyik, miáltal a legnagyobb hatást érjük el. A hűtő vizet az abszorbátorok hűtő spirálisaiba egy magasabban elrendezett tartályból folyathatjuk le vagy hajthatjuk azokon keresztül alkalmas szivattyúval. A (c) konczentrátorok (16. ábra) a közös (200) hengeres tartályra támaszkodnak, melyen keresztül a gőzök extraháltainak. Az egyes konczentrátorok a külső (201) köpenyből állanak (18. ábra), mely tömítetten van a (200) tartályra erősítve és mely fölül a (203) födél segélyével légmentesen van elzárva. A (203) födél könnyű leemelhetés czéljából a (204) füllel van ellátva. A (201) köpeny belsejében a (205) vasüst van elrendezve, mely (206) toldataival a köpeny (207) toldataira van állítva. A vasüst a (200) tartály (208) nyílásán át ez utóbbi tartályba Dyúl be és alul a (209) fenékkel bír.
