25036. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gőzkazánok fűtésére

— 2 — nyiséget, mely a (b) vezetékbe a kazánban föllépő nyomásváltozásoknak megfelelően beáramlik, valamely ismeretes szerkezet segélyével szabályozza. A levegő, mi alatt a (d) szerkezeten átáramlik, azon hő által, melyet a (d) szerkezeten ellenkező irányban átvonuló elégési gázok kibocsátanak, magas hőfokra hevíttetik föl, s ilyen állagotban érkezik meg a (d) szerkezet végébe, hol hőmérséke körülbelül egyenlő fokon áll a hevítőkészűlékekből kilépő forró gázok hőmérsékével. A fölhevített levegő tovább folytatja útját a ventilátor nyomása alatt az (e) csőszakaszban, s beáramlik az (f) kamarába, mely a tűzfészket s az (i és j) füstcsatornákat teljesen körülveszi. Az (f) kamara azon czélból van közbeiktatva, hogy a hősugárzás következtében föllépő s ezen kamara hiánya esetén nagy mennyiségre rugó hőveszteség lehetőleg csökkentessék. A forró levegő az (f) kamarából a tűzfészek körül radiálisan elrendezett több (g) csövön keresztül a tűzfészekbe érkezik, s ott a tüzelőszerrel egyesül. A levegőt oly mennyiségben kell a tüzelőszerhez hajtani, hogy annak teljes elégése biztosítva legyen, úgy hogy az elégett gázakban szénoxidnak nyoma se legyen található. A tűzgázok a tűzfészek alsó (hl) kamarájából a fölső (h'2) kamarába hajtatnak, miközben egy átlyukgatott (k) lemezen haladnak át, melynek szerepe később lesz ismertetve. A (h2) kamarából aztán teljesen pormentes állapotban jutnak az (i és j) füstcsatornákba, s átvonulnak az (1) hevítő szerkezeten, gőzkazánon vagy hasonló berendezésen, s miután az utóbbinak hőtartalmuk legnagyobb részét átadták, többékevésbbé magas hőmérsékkel hagyják el azt, miközben hőfokuk maximuma egy légpyrométer segélyével, mely a tüzelőszer elosztását eszközli, tetszőlegesen előre szabályozható. Innen a hő kicserélésére és visszanyerésére szolgáló (d) szerkezetbe érkeznek a gázok, s végül az (n) kibocsátó csövön keresztül a szabadba távoznak, miután majdnem összes hőtartalmukat átadták a tápláló levegőnek, mely a (d) szerkezeten ellenkező irányban áramlik végig. A tüzelőszer elégése egy zárt aknában megy végbe, a mennyiben a tűzfészek a valóságban egy tágas tégelyből áll, mely mindenféle rostély nélkül tűzálló anyagokból vau előállítva. Az elégés az akna fenekén megy végbe a (g) csöveken át beáramló levegő segélyével, mely (g) csövek körben vannak elrendezve a tűzfészek körül. A szén bevezetése önműködően történik oly módon, hogy a tüzelőszer egy (o) tölcsérben van fölhalmozva, mely a tűzfészek fölött foglal helyet, s ez utóbbival egy függélyes (q) csővezeték által van összekapcsolva, hol ez utóbbiba még egy önműködő szénelosztó szerkezet van beiktatva. Az (o) tölcsér más tetszőleges helyen is elrendezhető, nemcsak a tűzfészek fölött, csak oly szerkezetről kell gondoskodni, mely a tüzelőszert a függélyes (q) csővezetékbe szállítsa. A tölcsér teljesen tömítve van, a mi azért szükséges, hogy a tűzfészek égő gázai a ventilátor nyomása alatt a (q) csöve zetéken és a szénelosztón keresztül föl ne szállhassanak s a tölcsérben lévő szénkészletét meg ne gyújthassák. A függélyes (q) csővezetéknek a tűzfészekbe nyúló szakasza tűzálló anyagokból van előállítva, míg a tűzfészken kívül eső szakasz bádogból is állhat. A (b) fő légvezetékből elágazó (r) csővezeték lehetővé teszi, hogy a (q) szénvezetéken keresztül is lehessen bizonyos szabályozható mennyiségű friss levegőt a tűzfészekbe vezetni. Ezen utóbbi légbevezetés kettős czéllal bír, a mennyiben részint a (q) vezeték fölső szakaszának lehűtésére szolgál, mely vezető képessége folytán könnyen izzásba jönne, másrészt pedig lehetővé teszi, hogy az izzásban lévő tüzelőszer főié levegő legyen befújható s ez által a füstemésztés kellően biztosíttassék. Ugyanezen czélból, hogy ugyanis a tűzfészekbe fölülről levegőt lehessen befújni, még egy másik (rl) cső is el van ágaztatva a friss levegő vezetésére, melynek mennyisége szintén szabályozható, a hol ezen (rl) elágazás az (x) nézőlyukba nyílik, melyen keresztül a tűzfészekben végbemenő folyamat szemmel tartható. Az (r és rl) elágazásba, a helyett, hogy a (b)