25036. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gőzkazánok fűtésére

— 3 csőből táplálnék őket friss levegővel, az (e) szakaszból forró levegő is vezethető, mely czélból mindegyikük két karra van osztva, 8 mindegyik kar egy-egy szabályozó csappal bír, hol a karok egyike a (b), a másik pedig az (e) csőszakaszba nyílik. A hamu a jelen találmány szerinti tüzelés mellett igen magas hőmérsékkel bír s megolvadva, folyékony halmazállapotú olvadt salakréteget képez az izzásban lévő szén alatt. A hamu megolvadása szükség esetén az által segíthető elő, hogy valamely az (o) tölcsérben a szénhez kevert alkalmas olvasztó szert adunk hozzá. A folyékony állapotban lévő hamu aztán egy (w) kiömlesztő nyíláson keresztül kiüríthető, mely nyílás az olvasztó kupolás kemenczék lebocsátó nyílásának felel meg, s féltíízálló agyagdugóval van elzárva. A 3. ábrán azonban oly szerkezet van bemutatva, melyen keresztül a megolvadt hamu kiömlesztése egy (wl) szifóncsövön keresztül önműködően megy végbe, mely cső a tűzfészek tűzálló faladatába van vágva, s magától működésbe jön, mihelyt a salakfürdő ezen cső fölső ágának magasságát elérte. Ha a szifóncső egyszer működésbe jött, a megolvadt hamu, képződésének mérve szerint önmagától folyik ki, minek következtében a salakfürdő tükre bizonyos magasságot túl nem lép. Mint föntebb említve volt, a tűzfészek egy átlyukgatött (k) lemez által két kamrára van osztva, a hol a (k) lemez olvadhatlan anyagok törmelékével van megrakva oly módon, hogy az egyes törmelékrétegeket fölfelé mindinkább apróbb szemű anyagok képezzék. A tűzgázok kénytelenek ezen tűzálló anyagokból előállított halmazon átvonulni, mielőtt a hevítő készülékbe érkeznének s valóságos filtráláson esnek át, miközben megszabadulnak azon por és szénrészecskéktől, melyeket különben magukkal ragadtak volna. Ez utóbbiak a filtráló anyagok közötti hézagokban visszamaradnak, s ott a fölösleges levegő jelenlétében, igen magas hőmérsék mellett elégnek. A filtráló anyagok, a helyett, hogy magában a tűzfészekben egy átlyukgatött lemez fölött rendeztetnének el, máshol is, nevezetesen a füstcsatornákban is elhelyezhetők, a mikor azonban ez utóbbiak keresztmetszetét nagyobbra kellene venni, minek következtében a filtráló anyag is tetemesen szaporítható lenne. Az előadottakból eléggé kiviláglik, hogy a jelen találmány szerinti tüzelő berendezés a jelenleg használatos berendezésektől a következő pontokban tér el: 1. A szén elégése zárt aknában megy végbe, egy rostély nélküli tégelyben vagy kemenczében. 2. A szénnek vagy más tiizelőszernek bevezetése igen szabályos s egymást igen gyorsan követő kis mennyiségekben egy önműködő elosztó szerkezet segélyével történik, mely szerkezet egy alkalmas pyrométer által működtethető. 3. A levegővel való táplálást egy tetszőleges fújtató készülék eszközli, s a légmennyiség egy (c) szelep segélyével kézzel, vagy pedig (cl) csap által szabályozható, mely utóbbit a kazán nyomása működteti. 4. Az elégés maradványai a tűzfészekben megolvadnak, s folyékony állapotban kiüríttetnek, mely kiürítés vagy egy kiömlesztő nyíláson keresztül történik időről-időre, vagy pedig egy (wl) szifóncsövön át megy végbe. 5. A tűzgázok a hevítő készülékekbe való megérkezésük előtt megtisztíttatnak és filtráltatnab az által, hogy egy igen magas hőmérsékre hozott tűzálló anyagból álló törmelékhalmazon vezettetnek át. A tüzelőszer meggyújtása úgy történik, hogy a (q) cső fölső kimozdítható részét eltávolítjuk, s ezen csövön át egy előzetesen meggyújtott széndarabot vezetünk a tűzfészekbe, mire a (q) csövet ismét elzárjuk, s a fujtató készüléket, valamint a széuelosztót azonnal működésbe hozzuk. Ezen készülékek az üzem folyama alatt a fő hajtógép által hajtatnak, a tüzelőszer meggyújtásának pillanatában azonban, midőn a kazánok még nem állnak nyomás alatt, hajtásukra egy kis független hajtógép szolgál.