25018. lajstromszámú szabadalom • Betűnyomó távíró készülék

— 3 változnak, azaz ismét az eredeti jelleggel j bírnak, mikor is a (62) mágnes szabad lesz és az (52) kar ismét mozoghat. A pillanattól kezdve azonban, a hogy az áram a (Gl) vasmagvakon keresztül haladni megszűnt, valamennyi itt említett alkatrészek eredeti helyzetükbe visszatérnek. Az (56 57 58 59) és (60) tekercsek föladata egy a czélnak megfelelően szerkesztett írógép korrespondeáló emeltyűit, melyeknek száma az írógép betűinek és jeleinek számával megegyezik, működtetni. Ugyanitt egy körgyűrű-alakú (63) vezetőlap, egy (64) vezetődrót és egy (65) galvántelep van az áramkörbe iktatva. Lássuk már most a leírt készülék működését: Ha a leadó állomás készülék, a nem vezető (24) távíró billentyűjét lenyomjuk (2. ábra), a vele csupán mechanikailag összeköttetésben álló (21) és (25) lengő emeltyűk szintén lenyomatnak, mire ezek a (21) és (26) vezető rudaktól, melyek az, előbbiekkel csak elektromosan, de mechanikailag nincsenek összekötve, eltávoznak és közöttük minden érintkezés megszűnik, úgy hogy ez esetben a (8) galvántelep árama a (27) kontaktuson, a (25) emeltyűn és a (18) vonalon át közvetlenül a leadóállomáshoz érkezik, mi a fölvevő állomásnál ugyanígy megy végbe, de azzal a kivétellel, hogy itt az áram erőssége oly nagy, hogy ez egy oly specziális ellenálláson megy keresztül, mely egy itt később megismertetett módon egy (67) fölhívó csöngetyűt hoz működésbe. A (29) elektromágnes tekercsei úgy vannak elrendezve, hogy ezek a vasmagot polarizálják olyképen, hogy annak fölső vége a kis (45) armatúrát, mely mint permanens mágnes a tekercs vasmagját, különben is vonzva tartotta, vonzott állapotban megtartja, minek következtében a (48) vezetőlemez a (43) és (44) kontaktusoktól távoltartatik és ennélfogva a (42) telep áramköre megszakíttatik. A (22 26) átkapcsoló (37) armatúrája, mely a (39) rúgó hatása alatt áll, ez esetben a (38) elektromágnes -által nem vonzatik, minélfogva a 2. ábra| beli helyzetet foglalja el. Ha a leadó állomásról (1. ábra) jövő áram útját követjük, azt látjuk, hogy az áram egy (29) elektromágneshez jut (3. ábra). Mielőtt ezen áram az elektromágnesen keresztül halad, a fölvevő állomás teljesen nyugodt helyzetben volt és ennélfogva a (29) elektromágnes a (45) armatúrát magához vonzotta, míg a (22 26) átkapcsoló az 1. ábrabeli helyzetbe jutott (1. ábra). Ennek értelmében könnyen belátható, hogy a szóban lévő áram a (29) elektromágnesen, (25) lengő emeltyűn, (26) rúdon és (36) kontaktuson át és a (66) elektromágnesen keresztül haladt volna, minek után irányát megváltoztatva, a (35) kontaktuson, a (22) rúdon és a (21) lengő emeltyűn és a (20) vezetéken át a földbe jutna. Ez esetben tehát a készülék működése a kívánttal ellenkező volna, a mi különben is szükségessé válik akkor, ha a két állomás (66) elektromágneseitől, melyeken keresztül az áram egy és ugyanazon irányban folyik, szabályos működést kívánunk. Ezt pedig csupán a (29) elektromágnes specziális elrendezése által lehet elérni. Miután az áram, mely a 3. ábra (29) elektromágnesén keresztül halad, ellenkező irányú azzal az árammal, mely az 1. ábra (29) elektromágnesén halad át, könnyen belátható, hogy mindkét állomás (29) elektromágnesei ellenkező irányban polarizáltainak és miután a (45) armatúra egy permanens mágnesből áll, melyet a leadó állomáson a (29) elektromágnes magához vonzza és a föladó állomáson eltaszítja, úgyhogy a (46) emeltyű (48) vezetőlemezével a (47) rúgó által befolyásolva, a (43) és (44) kontaktusokkal érintkezésbe lép és ez által a (42) telep áramközét zárja. A (38) elektromágnes aközben a (37) armatúrát magához vonzza és az egész készülék a 3. ábrabeli helyzetet foglalja el. Ebből tehát megérthető, hogy a fölvevő állomás (66) elektromágnesén keresztül haladó áram iránya a leadó állomás (66) elektromágnesen átha• ladó áram irányával teljesen ugyanaz, to-