25018. lajstromszámú szabadalom • Betűnyomó távíró készülék

_ 4 -vábbá, hogy a fölvevő állomás (8) galván­telepe az áramkörbe van iktatva. A fölvevő állomás (29) elektromágnese, mely igen gyönge áramimpulzus által moz­gattatik, tehát kettős munkát teljesít, tudniillik az áramnak a (66) elektromágne­sébe való belépési irányát megfordítja és a fölvevő állomás telepét, mely relais gya­nánt szolgál, az áramkörbe iktatja. Tegyük föl, hogy a készülékek ós a két állomás áramkörének belső ellenállása egyenlő, akkor a leadó állomáson lévő (24) távíró billentyűnek lenyomása által (1. ábra) a fölhívó csöngetyű mozgásba hozatik, a mint azt később látni fogjuk. Ha most a (24) távíróbillentyűt elenged­jük és a billentyűzet billentyűi közül, pél­dául az (1) billentyűt (1. ábra) lenyomjuk, a gomb fémes alsó lapja a (10) és (11) kontaktusok között összeköttetést létesít, míg az alsó (12) lemez a (7) fémlemezt elhagyja, mikor az, a (9) földvezetékkel való összeköttetést- megszakítja, úgy hogy (8 10 1 11 13 19 20 7 és 9) rövid zár­lat képződése ki van zárva. A (8) galvántelep árama a (10) kontak­tus, (1) billentyű, (11) kontaktus és a (13) ellenálláson át, továbbá a (19) ponton, (21) lengő emeltyű, (22) vezetőrúd és (35) kontaktuson keresztül halad a (66) elektro­mágnesbe illetőleg a (49) armatúra és a (61) mágnesekbe jut, a hol a sarkokat megváltoztatván, visszafordul a (66) elek­tromágnesbe és onnan a (36) kontaktus, (26) rúd (25) lengő emeltyű és a (18) vo­nalvezetéken keresztül a fölvevő állo­máshoz jut (1. és 3. ábrák). A (66) elektro­mágnes (49) armatúrája, mely a legegysze­rűbb szerkezettel bír, magnetikus impul­zusa folytán legyőzi a gyönge rugalmas-el­lenállásokat és egy néhány fokkal tengelye körül elforog, minek következtében ez utób­bira ékelt (50) fogaskerék, úgyszintén az ezzel kapcsolatban álló (51) fogaskerék, va­lamint ennek tengelyére szerelt (52) kar szintén elforgattatik (1. ábra). Ezen kar kilengése a (13) ellenállásnál fogva korlá­tolva van. Megjegyzendő azonban, hogy úgy a (13), i mint (14 15 16 és 17) ellenállás akként van méretezve, hogy mindegyik külön-külön hi­vatva legyen a (49) armatúra némi elfor­gását befolyásolni. Miután az itt fölsorolt ellenállás mindegyike az áramintenzítását egy különleges módon változtatja meg, mi mellett az armatúra forgási szöge szintén megváltozik, azaz majd nagyobb, majd ki­sebb lesz és mivel az armatúrának minden egyes helyzete az írógép egy bizonyos meg­határozott betűjét vagy jelét .mozgásba hozza, könnyen belátható tehát, hogy ezen ellenállások egymáshoz képest különböző nagyok lehetnek. Ha az (52) kar tehát az 1. ábrabeli hely­zetbe jutott, a távírdai hivatalnok az (1) billentyűt elengedi, mely ekkor egy rúgó hatása folytán (a rajzban nincs ábrázolva) eredeti helyzetébe visszatér. Az áram erre megszakíttatik és valamennyi (61) mágnes természetes polarizáczióját visszanyeri és a (62) kis mágnest, mely mostanig a fönt említett módon az áram által eddig egy bi­zonyos távolságban tartatott, magához vonzza. A (62) mágnes odavonzatása az (53) és (54) kontaktusnak a (63) és (55) vezetőle­mezekkel való kapcsolatát idézi elő, úgy hogy ennek következtében a (65) galvánte­lep áramköre záratik és az (56) elektro­mágnes, mely ekkor az írógép betűjének megfelelő emeltyűt mozgásba hozza, ger­jesztetik. Ugyanezen effektusok ugyanezen sorrend­ben mennek végbe a fölvevő állomásnál is és pedig azon okból, mert a hogy fönt mondottuk, az áram egy és ugyanazon irányban folyik és mert az elrendezés mind­két készülékben teljesen azonos. Ha tekintetbe vesszük, hogy a (13 14 15 16 és 17) ellenállások olyképen vannak mé­retezve, illetőleg szabályozva, hogy azok segélyével a hajlékony (52) karnak egy specziális helyzete megállapítható, könnyen megérthetjük, hogy a billentyűzet egyes billentyűi és az írógép emeltyűi mikép kor­respondálnak egymással. Ebből tehát köny­nyen megérthető, a (67) fölhívó csönge­í tyűnek működése is (3. ábra). Ha a (24)

Next

/
Oldalképek
Tartalom