25018. lajstromszámú szabadalom • Betűnyomó távíró készülék
_ 4 -vábbá, hogy a fölvevő állomás (8) galvántelepe az áramkörbe van iktatva. A fölvevő állomás (29) elektromágnese, mely igen gyönge áramimpulzus által mozgattatik, tehát kettős munkát teljesít, tudniillik az áramnak a (66) elektromágnesébe való belépési irányát megfordítja és a fölvevő állomás telepét, mely relais gyanánt szolgál, az áramkörbe iktatja. Tegyük föl, hogy a készülékek ós a két állomás áramkörének belső ellenállása egyenlő, akkor a leadó állomáson lévő (24) távíró billentyűnek lenyomása által (1. ábra) a fölhívó csöngetyű mozgásba hozatik, a mint azt később látni fogjuk. Ha most a (24) távíróbillentyűt elengedjük és a billentyűzet billentyűi közül, például az (1) billentyűt (1. ábra) lenyomjuk, a gomb fémes alsó lapja a (10) és (11) kontaktusok között összeköttetést létesít, míg az alsó (12) lemez a (7) fémlemezt elhagyja, mikor az, a (9) földvezetékkel való összeköttetést- megszakítja, úgy hogy (8 10 1 11 13 19 20 7 és 9) rövid zárlat képződése ki van zárva. A (8) galvántelep árama a (10) kontaktus, (1) billentyű, (11) kontaktus és a (13) ellenálláson át, továbbá a (19) ponton, (21) lengő emeltyű, (22) vezetőrúd és (35) kontaktuson keresztül halad a (66) elektromágnesbe illetőleg a (49) armatúra és a (61) mágnesekbe jut, a hol a sarkokat megváltoztatván, visszafordul a (66) elektromágnesbe és onnan a (36) kontaktus, (26) rúd (25) lengő emeltyű és a (18) vonalvezetéken keresztül a fölvevő állomáshoz jut (1. és 3. ábrák). A (66) elektromágnes (49) armatúrája, mely a legegyszerűbb szerkezettel bír, magnetikus impulzusa folytán legyőzi a gyönge rugalmas-ellenállásokat és egy néhány fokkal tengelye körül elforog, minek következtében ez utóbbira ékelt (50) fogaskerék, úgyszintén az ezzel kapcsolatban álló (51) fogaskerék, valamint ennek tengelyére szerelt (52) kar szintén elforgattatik (1. ábra). Ezen kar kilengése a (13) ellenállásnál fogva korlátolva van. Megjegyzendő azonban, hogy úgy a (13), i mint (14 15 16 és 17) ellenállás akként van méretezve, hogy mindegyik külön-külön hivatva legyen a (49) armatúra némi elforgását befolyásolni. Miután az itt fölsorolt ellenállás mindegyike az áramintenzítását egy különleges módon változtatja meg, mi mellett az armatúra forgási szöge szintén megváltozik, azaz majd nagyobb, majd kisebb lesz és mivel az armatúrának minden egyes helyzete az írógép egy bizonyos meghatározott betűjét vagy jelét .mozgásba hozza, könnyen belátható tehát, hogy ezen ellenállások egymáshoz képest különböző nagyok lehetnek. Ha az (52) kar tehát az 1. ábrabeli helyzetbe jutott, a távírdai hivatalnok az (1) billentyűt elengedi, mely ekkor egy rúgó hatása folytán (a rajzban nincs ábrázolva) eredeti helyzetébe visszatér. Az áram erre megszakíttatik és valamennyi (61) mágnes természetes polarizáczióját visszanyeri és a (62) kis mágnest, mely mostanig a fönt említett módon az áram által eddig egy bizonyos távolságban tartatott, magához vonzza. A (62) mágnes odavonzatása az (53) és (54) kontaktusnak a (63) és (55) vezetőlemezekkel való kapcsolatát idézi elő, úgy hogy ennek következtében a (65) galvántelep áramköre záratik és az (56) elektromágnes, mely ekkor az írógép betűjének megfelelő emeltyűt mozgásba hozza, gerjesztetik. Ugyanezen effektusok ugyanezen sorrendben mennek végbe a fölvevő állomásnál is és pedig azon okból, mert a hogy fönt mondottuk, az áram egy és ugyanazon irányban folyik és mert az elrendezés mindkét készülékben teljesen azonos. Ha tekintetbe vesszük, hogy a (13 14 15 16 és 17) ellenállások olyképen vannak méretezve, illetőleg szabályozva, hogy azok segélyével a hajlékony (52) karnak egy specziális helyzete megállapítható, könnyen megérthetjük, hogy a billentyűzet egyes billentyűi és az írógép emeltyűi mikép korrespondálnak egymással. Ebből tehát könynyen megérthető, a (67) fölhívó csöngeí tyűnek működése is (3. ábra). Ha a (24)
