24990. lajstromszámú szabadalom • Berendezés varrógépeken átszegélyezés és vaköltések képzésére

4 -lyeztetett. A nyúlvány elmozgathatása czéljából az külön darabot képez, mely a nyomótalpba csavarható; a nyúlvány (41) hasítékának a nyomótalptól való távolsága a nyúlványnak a nyomótalpba való bevagy kicsavarása által változtatható, amidőn maga a hasíték az alaplemez mellső szélének irányával párhuzamos irányban való elállítást enged meg. Hogy a munkadarab hajlított széle a tűhöz viszonyítva, egy végleges helyzetet vegyen föl a vaköltés képezése alatt, a hajlított (1) fémlemez van elrendezve, mely a (2) csavar segélyével a berendezés (3) alaplemezére van erősítve, mely alaplemez a (4) hasítékban átmenő csavarral a varrógép alaplemezén van rögzítve. Az (1) lemez az (5) rúgó hatása alatt áll, mely rúgó egyik vége a (2) csavarhoz van erősítve és másik vége a lemez fölső fölületén elhelyezett (6) csaphoz támaszkodik. Mint a rajzból látható, az (1) lemez egy a berendezés alaplemezének fölső fölületéhez párhuzamosan megerősített vízszintes részből és egy a berendezés függélyes mellső szélével párhuzamosan fekvő függélyes részből áll. A vízszintes rész (7) vége a tű közelében czélszerűen ki van hajlítva, mely kiálló rész arra szolgál, hogy a munkadarab hajlított szélének helyzetét a vaköltés képezése alatt határolja. Az (1) lemez kiálló (7) része által képezett vezeték pontos helyzete a (8) csavarral állítható be, melynek exczentrikus feje az (1) lemezre támaszkodik. Ha egy adott munkadarabot kell varrni, akkor az (1) lemezt oly helyzetbe állítjuk be, hogy a vaköltés képezése alatt a munkadarabnak csakis legkülső hajlított széle hasíttassék a tű sülyedésénél (4. ábra), a nélkül, hogy a tű a munkadarab egyik fölületétől a másikra áthaladna. A 4. és 5. ábra a munkadarab hajlított szélének vezetékét képező hajlító lemez működését mutatja. Ezen ábrákban a tűhegy mozgását az (I—II) vonal jelöli. A 4. ábrából látható, hogy a hajlított lemez azon része, melynek helyzete a hajlított szélnek a tű alatti helyzetét határolja, oly helyzetben van, hogy az (I—II) vonal a munkadarab külső és belső fölülete között a hajlított szélnél a szövetvastagság közepéig halad, azaz a tű a munkadarabba behajtható és abból kihúzható a nélkül, hogy a munkadarabon az egyik fölülettől a másikra egészen áthatolna. A vaköltés képezésére tehát a munkadarabot a 4. ábrában látható módon összehajtogatjuk, úgy hogy a tű a szövetvastagságot felező vonal irányában mozog, a nélkül, hogy a szövet külső fölületére átjutna; míg a varrás befejezése után a munkadarabot ismét kiegyenesítjük. Ha a 4. ábrában föltüntetettnél vastagabb munkadarabot kell varrni, akkor a hajlított lemeznek a 4. ábrában föltüntetett részét akként kell beállítani, hogy a hajlított szél a berendezés széléhez közelebb, azaz a 4. ábra szerint jobbra kerüljön, ijiíg ellenben, ha a munkadarab a feltüntetettnél vékonyabb, akkor az (1) lemez által képezett vezetéket az alaplemez szélétől el kell mozgatni é;3 a tű működési vonalához közelebb kell hozni. Bármily munkadarab varrásánál az (1) lemez által képezett vezeték akkor van kellő helyzetébe beállítva, ha a tűhegy mozgásvonala a munkadarab vastagságát a hajlított szélnél felezi. Az 5. ábrában a (16) szegély hajlító legkülső helyzetében van rajzolva, mely esetben megjegyzendő, hogy a szegélyhajlító a szövet szabad (20) szélét az (1) lemez függélyes részének belső fölületéhez fölhajlította. Ez által ezen lemez a (8) csavartól kissé kifelé elmozog, miáltal a (21) hajlított szél szintén kissé kifelé mozog. A föntemlített vezetékek önműködő működése a szövetnek megengedi, hogy a szegélyhajlító fölületének hosszában szabadon mozogjon. Vastag szövet a vezetéket kissé kifelé tolja, úgy hogy miután a tű egy átszegélyező öltést képezett, a vezeték a szövetet ismét visszaszorítja. Azon távolság, melyre a szabad (20) szélt a (16) szegélyhajlító mozgatta czélszerűen olyan nagy, hogy a tű által vezetett czérna ezen szabad véghez súrlódik, úgy hogy a tű fölemelkedésénél a záróöltés képzéséhez sziik-