24972. lajstromszámú szabadalom • Önműködő bekacsolószekezet párhuzamos kapcsolandó váltakozóáramú gépek számára
_ 4 _ ágai a higannyal töltött csészébe (2) merülhetnek, mely utóbbiak az (f) bekapesoló áramkör szolenoid vezetékébe vannak bekapcsolva. Az 1. és 2. ábrában föltüntetett foganatosításnál a (16) fegyverzet a tartóján elállítható vasdarabból képezett (17) indukcziós mágnes hatása alatt áll, mely utóbbi helyett azonban elektromágnes is alkalmazható. A (17) mágnes a (14) mágnes hatásával ellenkező irányban hat a (16) fegyverzetre, mi által ez utóbbinak az áramirány változása okozta rezgő mozgása elkerültetik és a fegyverzet gyorsan mozog fölfelé, mihelyt a (14) mágnes elegendően van gerjesztve. Az 1. és 3. ábrában föltiintetett foganatosításnál a (10) szolenoid a megterhelt (11) mag súlyához képest akként van méretezve, hogy az a (11) magot, aránylag csekély áramfeszültségnél, körülbelül a maximális feszültség neg37 edrészének megfelelő feszültségnél, befelé húzza. A 2. ábrában föltiintetett foganatosításnál ellenben a (10) szolenoid oly gyönge, hogy az a (11) fegyverzetet a maximális feszültségnek csak részénél képes megemelni. Az 1. ábránál a (14) mágnes magja a hozzátartozó fegyverzethez képest akként van beállítva, hogy az ezen fegyverzetet körülbelül csak maximális feszültségnél képes megemelni. A 2. és 3. ábránál ellenben a (14) mágnes fegyverzete akként van beállítva, hogy ez a hozzátartozó fegyverzetet már aránylag csekély feszültségnél emeli meg. Az 1. ábrában föltiintetett foganatosításnál a bekapcsolandó (2) gépet egy forgó áramátalakító képezi, mely mellékáramkörú egyenáramú motorként kapcsolandó be. A forgó áramátalakító. térmágnese csak sematikusan a (dl) mellékáramkörrel van jelölve, mely az áramot az egyenáramú bekapcsoló pozitív vezetékétől kapja. A (dl) áramkörbe még a (d2) ellenállás van bekapcsolva. Az áramátalakító fegyverzete a (d3) vezetékkel van összekötve, mely az áramot szintén az említett egyenáramú bekapcsoló pozitív (d) részétől kapja. A (d3) fegyverzetáramkörbe egy tetszőleges szerkezetű árammegszakító van beigtatva, mely a (d4) kézi emeltyűvel működtethető. Ezen árammegszakító a (dö) fegyverzet hatása alatt áll. mely a (g) segédáramkörben az említett (8) mágnes mögött van elrendezve. A segédáramkör tetszőleges áramforrásból táplálható. A föltüntetett foganatosításnál a segédáramkör (g)-vel van jelölve és az 1. és 2. ábrában az (al) és (bl) fázisvezetékekhez vannak kapcsolva. Ezen segédáramkörben a a két (glO) kontaktus van elrendezve, melyekkel a ruganyos (gl 1) kontaktus működik együtt; ez utóbbi szigetelten a (3) rúdra van szerelve és a segédáramkört a (glO) kontaktusoknál zárja, illetve megszakítja, mihelyt a (3) rúd megemeltetik, illetve sülyesztetik. Ily módon tehát a kapcsoló áramköre a (glO) kontaktusoknál megszakíttatik, mielőtt az még a kapcsoló szerkezet által működtetett kontaktusoknál megszaldttatnék, mi által a kapcsoló szerkezet kontaktusának kiégése megakadályoztatik. Mint már említettük, a segédáramkör számára a kapcsoló szerkezetben két pár (gl g8) kontaktus van elrendezve, melyek a (g2 g9) kontaktusokkal együtt működnek. Ezen kontaktusoknál a segédáramkör rendesen meg van szakítva. Ha a kapcsoló szerkezet vezetékét az 1. ábrában követjük, akkor azt látjuk, hogy ezen vezeték az önműködő kapcsoló (al) kapcsától kiindulva az (fl) kézi kapcsolón át a (9) szekrénybe van vezetve és itt két ágra oszlik, melyek egyike a (14) mágneshez és azután vissza, másika pedig az egyik (f2) csészéhez és azután a másik (f2) csészén, valamint a (10) solenoidon át a közös visszvezetékhez van vezetve, mely a (b2) kapocscsal van összekötve. A kapcsoló szerkezet (10) és (14) mágnesei tehát keresztezően vannak az egymással párhuzamosan kapcsolandó gépek (al) és (b2) fázisvezetékei közé kapcsolva. Az áramkörbe ezenkívül az (a2) és (bl) vezetékek közé kapcsolt (18) lámpák vannak igtatva. Az (la) ábrával összehasonlítva, a kapcsoló szerkezet azon helyzetet foglalja el, mint az (al b2) vezetékek (la. ábra) közé kapcsolt
