24972. lajstromszámú szabadalom • Önműködő bekacsolószekezet párhuzamos kapcsolandó váltakozóáramú gépek számára

- 5 -lámpák, a (18) lámpák (J. ábra) pedig tzon helyzetet, mint a (bl i\2) vezetékek (la. ábra) közé kapcsolt lámpák. A (cl c2) vezetékek nincsenek egymással összekapcsolva és az 1. ábrában ezeknek megfelelő kapcsok szintén összekapcsolatlanok maradnak. Az (la) ábrában föltüntetett kapcsolás esetén, a vezetékeken átfolyó áram akkor éri el maximumát, midőn a két összekapcsolandó gép fázisa és frekvencziája összeesik. A lámpák azon pillanatban égnek legerősebb fénnyel, melyben az összekapcsolás foganatosítandó. Minthogy az önműködő kapcsoló szerkezet ugyanoly módon van bekapcsolva, mint az la. ábrában a lámpák, ezen szerkezet a (g) segédáramkört és az önműködő kapcsolót egy megfelelő hosszaságú áramhullám közepén illetve közepe közelében zárja, még pedig a következő módon. Mindaddig, míg a (14) mágnes elegendően nincsen gerjesztve, hogy a (16) fegyverzetet a maximális feszültségnél megemelhesse, addig a (g) áramkör a (gl) kontaktusoknál közel egy hullám legmagasabb pontjáig megszakítva marad. Minthogy a solenoid áramkörét záró (g9) kontaktus fékezve van, ezen kontaktus mindaddig nem érintkezhetik a ruganyos (g8) kontaktusokkal, míg egy alkalmas hosszaságú hullám nem keletkezik. Mihelyt ily hullám létesül, a (g9) kontaktus mindaddig erősen a (g8) kontaktusokhoz szorul, míg a (14) mágnes (16) fegyverzetét annyira meg nem emelte, hogy ennék (g2) rúgója a (gl) kontaktusokhoz nyomódik és ez által a segédáramkört zárja, az önműködő kapcsolót pedig szabaddá teszi, mely ekkor a két gépet párhuzamos kapcsolásba hozza. Azon pillanatban, melyben az önműködő kapcsoló (8) mágnesének gerjesztése folytán szabaddá tétetik, a (d3) áramkörben elrendezett árammegszakítónak (d5) mágnese is gerjesztetik, úgy hogy ez a forgó áramátalakítót az indító egyenáram körből kikapcsolja. Az (f2) higany csészék és a (16) fegyverzetnek (f3) villája arra szolgálnak, hogy a rövid impulsusokat asolenoidtól távol tartsák, úgy hogy a (I I) mag az egymásra következő impulsusok vagy hullámok között teljesen lefelé sülyedjen. Ezen elrendezés nélkül nem maradna elegendő idő arra, hogy a solenoid magja a szabadonbocsátást és a vonzást okozó impulsusok közötti időtartamban normális állásban teljesen lefelé sülyedjen. Természetesen fontos, hogy mindegyik impulsus, mely a maximaifeszültséget eléri, bármily rövid is legyen az, a (14) mágnest gerjeszthesse és a (16) fegyverzetet megemelhesse. A (10) solenoidnak rövid impulsnsoknál való hatását ily módon teljes biztonsággal megakadályozzuk. A (gl) kontaktusoknak a (g2) kontaktushoz képest akként kell beállítva lenniök, hogy ez utóbbi akkor érintkezzék az előbbeniekkel, mielőtt még az (f3) villa az (f'2) csészék higanyából kiemelődött. Ez azért szükséges, hogy a segédáramkör úgy (gl)-nél, mint (g8)-nál zárassék, mielőtt még a solenoid vezetéknek kapcsoló áramköre az (f2) higanycséezéknél megszakad. A mint tehát az előzőkből kitűnik, a szerkezetek kiváló szabatossággal akként működnek, hogy a rendesen megszakított segédáramkör azon pillanatban záratik, melyben az összekapcsolandó gépek fázisa és frekvencziája egybevág. Minthogy a 2. ábrában föltüntetett esetben a bekapcsolandó gép váltakozó áramú, az egyenáramú kapcsok egészen elmaradnak. Egyébként itt még az a különbség áll fönn az előbbeni esethez képest, hogy a kapcsoló szerkezet, mint már említettük, közvetlenül van összekötve. Az (f) vezeték az (at) kapocstól az (fl) kapcsolón át a (9) szekrénybe, azután a (10 14) solenoidokon át vissza az (a2) kapocshoz van vezetve. A (bl) és (b2) kapcsok közé a (19) lámpák vannak kapcsolva. A 2a. ábrában a kapcsoló szerkezetnek az (al a2) vezetékek közötti lámpák, az imént említett (19) lámpáknak pedig a (bl b2) vezetékek közötti lámpák felelnek meg. A (cl c2) vezetékek nincsenek összekapcsolva. Könnyen belátható, hogy midőn az egymással összekapcsolandó gépek fázisa és frekvencziája egybevág, akkor az eredményezett elektromotoros erőnek mini-