24897. lajstromszámú szabadalom • Vonórúd - szerelvény vasszerkezetű hidakhoz

téve, a rúd oldalforgás ellen rögzítve van s csak hosszirányú mozgásra képes III. A II. pontban már említett, két végén ellenkező irányú s a rúd csavarmeneteivel egyező csavarmenetekkel ellátott (A) karmantyú (1. ábra). A karmantyú két csavarmenetekkel bíró végeit összekötő két rúd szelvénye a feszmérő műszerek ráerősítése végett egyenközény alakú. IV. Egy abnormális nagyságú (c) csavaranya, mely a vonórudaknak az aczélöntvényből kiálló végén levő csavarmenetekre illik; ezen csavaranya magassága és átmérője 3—4-szer nagyobb azon szabványos csavaranyáénál, melyet ily rúdra rendes körülmények közt alkalmaznak. Ezen nagy7 méretezésnek oka az, hogy a fölléphető nagy erőknél, egyrészt a csavaranya és aczélöntvény közt, másrészt a rúd és anya csavarmenetei közt, a forgatás alkalmával berágódástól kellvén tartani, e hátrány a csavaranya nagy átmérője és túlnagy magassága által enyésztethető el, a mennyiben az anya nagy méretei által a súrlódó érintkező fölületek igen nagyra vétetnek s minden egyes konkrét esetben, már tekintettel az alkalmazott rúd, anya és öntvény anyagra, tetszőleges méretekben ugyan, de mindenesetre abnormális nagyra állapítandók meg. A csavaranya forgás leolvasásának megkönnyítésére hat szögleteinek egyike nincs a rendes módon, göinbfölületben ledolgozva, hanem csúcsosra van hagyva, mely (d) csúcs a csavaranya forgásánál mutatóid szolgál. A vonórúd-szerelvénynél alkalmazandó összes csavarmenetek zsinórosan, vagyis köralakú szelvényekkel készítendők, mert ez esetben a szakadások és repedések veszélye kisebb, mint éles meneteknél. V. Az 1. ábrában (Ö)-vel jelölt aczélöntvényeknek, az öveken való megerősítésére szolgáló s az 1-ső és 2-ik ábrában (f)-el jelölt közönséges csavarok átmérője minden egyes esetben a szögecsátméróvel azonosra veendő, melyeknek lyukaiban alkalmaztatnak. A (B)-vel jelölt mellékszerelvény általában azonos a főszerelvénnyel, de miután csak ellenrácsrudaknak ideiglenes pótlása- ' ként lesz a rúd feszítéseknél és kiváltásoknál alkalmazandó, mely rudakban tetemesen kisebb erők működnek, egyes alkatrészeinek méretei is kisebbek lehetnek, úgy, hogy a legtöbb esetben a vonórudak rögzítésétől el lehet tekinteni s ekkor az öntvényben a rudak részére szolgáló lyukak egyszerűen kúpalakúak lehetnek, szűkebb részükkel a csavaranya felé fordulva. Arra azonban ügyelni kell, hogy a mellékszerelvény rúdjai egymástól oly távolságra essenek, hogy azok a főszereivény rúdjaival a híd ugyanazon pontján fölszerelve, ne kollidáljanak. Utóbbiak nagyobb erőket vivén át, közvetlenül az övek szélei mellett alkalmazandók, a mellékszerelvény rúdjai pedig a főszereivény rúdjainak vastagságával kifelé helyezendők, hogy a két szerelvény rúdjai egymás mellett elfuthassanak. Miután a hidak főtartóöveibe kereszttartók, keresztkötések és szélrácsszerkezetek vannak lekötve, a vonórudak nem vezethetők pontosan a rácsrudak tengelyeinek irányában ezekkel párhúzamosan, hanem, hogy ezen alkatrészekkel ne kollidáljanak, 2 — 3—4°-al meredekebb irányt kapnak. Ezen kissé exczentrikus helyzet folytán, a rudakkal való munka közben az övek ideiglenes gyönge hajlító igénybevételt szenvednek, mely azonban a rudak meglazítása után megszűnik s különben is elenyészően csekély. A szerelvényeknek a vasszerkezeten való fölszerelési módja röviden a következő: Előbb a fölső és alsó öv illető csomópontjai fölött az aczélöntvény megerősítő csavarai részére, a szerkezetből annyi szögecs veretik ki, a hány megerősítő csavar az aczélöntvény lekötésére ezen ponton szükséges, mi a várható működő ferde rúderő vízszintes komponensétől függ. Azután az aczélöntvények az 1-ső ábrában kitüntetett módon az övekre erősíttetnek, mire a fölső, hosszabb, a rögzítőgyűrűvel ellátott vonórúdpárnak e gyűrűvel ellátott vége alulról a kúpalakú lyukakba vezettetik, s a rögzítő gyűrűnek az öntvény középső lyukrészébe való illesztése után addig tolatik föl, míg a gyűrű a lyuk legfölső s legkeskenyebb részébe ütközik. Erre a nagy