24861. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő többfázisú lánczolt áramokhoz

- 3 (B F) rész meneteinek száma azonos, míg a (C 0) rész meneteinek száma az (F 0) rész menetei számának kétszerese. Az (0) ponthoz kapcsoljuk a forgóáramú rendszer zérus vezetékét. Az ekként zárt kiegyenlítőben az áram útját a 9. ábra jelzi, mikor föltételezzük, hogy csakis (A) és (0) közé van lámpa bekapcsolva. Hogy az áram útját követhessük, ragadjuk meg azt a pillanatot, mikor az áramerősség az (A 0) vezetékben maximum és az áram (A)-tól (O)-felé folyik. Jelezzük ennek az áramnak erősségét egész önkényesen (3)-mal. Ennek az áramnak (O)-nál el kell ágaznia, amennyiben egyik része (C), másik része (F) felé folyik. Minthogy valamely transzformátorban az elsőd és másodáramok fázisa közel ellentétes, intenzitása pedig a menetek számával közel fordítva arányos, az (0 C) vezetékben folyó áram erőssége (1), az (0 F) vezetékben folyóé (2) és fázisuk közel az (A 0) lámpa áramkör fázisával arányos. Ezért (C)-nél a harmadik fővezetékbe az áramerősség 1. Az (0 F) áram az (F) pontban két közel egyenlő részre oszlik, minthogy az (A F B) indukczióhid két csévéjének menetszáma ugyauaz. Ennek következtében (F)-ből (A) felé folyó áramerősség (1), az (F)-ből (B) felé folyó áramerősség ugyancsak (1). A második (B) fővezetékben folyó áramerősség tehát ugyancsak (1). Az (F A) vezetékben folyó (1) áramerősség, melynek fázisának körülbelül ugyanannak kell lennie, mint a lámpa áramkörének, az (A) vezetékből a lámpákon át az (0) vezetékbe folyik vissza. Minthogy azonban az áramerősség a lámpacsoportban közel (3), az (A) fővezetéknek (2) áramerősséget kell még szolgáltatnia. Minthogy föltételeztük, hogy csakis (A) és (0) között vannak lámpák bekapcsolva, az áramerősség fázisa pedig ugyanaz, ami az (A 0) vezetékben a feszültségé. Ha továbbá a (B Cj fővezetékekben folyó áramerősségeket mind pozitívnek számítjuk, mikor azok a kiegyenlítő felé folynak, akkor a 9. ábrán az (A B C) pontoknál megrajzolt nyilak a három áram intenzitását és fázisát jelzik. A (B) és (C) vezetékekben folyó áramok fázisa és iránya azonos, az (A) vezetékben folyó áramerősség az előbbiek egyikében folyóénak kétszerese, fázisa közel ellentétes, a három áramerősség geometriai összege természetesen közel zérus. A föntebbi megfontolásokból kitűnik, hogy az indukczióhidak méretezése nehézséget nem okoz. Ha a három ág terhelésénél föllépő különbségek csekélyek, a kiegyenlítő méretei aránylag ugyancsak csekélyek. Ha a kiegyenlítéssel egyidejűleg transzformálni is akarunk, akkor az elsőrendű iudukczióhid gyanánt minden nehézség nélkül a két fővezeték közé bekapcsolt váltakozó áram transzformátort, vagy pedig forgóáram transzformátornál a másodtekercselés megfelelő ágát lehet használni. Szükséges föltétele ennek csak az, hogy az illető másodtekercselések háromszögbe legyenek kapcsolva. Ép úgy lehet elsőrendű indukczióhid gyanánt a forgóáram gép megfelelő csévéjét használni. Ez előnyös lehet oly czélból, hogy zéruspontot létesítsünk, ha a gép háromszögbe van kapcsolva és így zéruspontja nincsen. A 9. ábrán látható elrendezéssel végzett kísérletek azt igazolták, hogy az (A 0) feszültség a lámpák számától függetlenül egyenlő a két fővezeték között uralkodó feszültség egy harmadával és hogy ettől eltéréseket csakis az indukcziócsévében föllépő ohmos ellenállás és szóródás okoz. Ha a használt gép csak a 9. ábrán látható kiegyenlítőt és az (A) és (0) közé iktatott lámpákat táplálja, akkor a (B) és (C) vezetékben föllépő nagy fázis eltolódás a gép feszültségére is visszahathat, különösen, ha ez igen csekély. A (B) vezeték fázisa ugyanis 60°-kal elősiet, a (C) vezeték fázisa 60°-kal késik. Nagyobb világító hálózatoknál azonban a generátorra gyakorolt visszahatás teljesen figyelmen kívül hagyható. Ha a szimmetriára tekintettel vagyunk, a 8. ábrán látható elrendezést még kétszer alkalmazhatjuk, mikor a 10. ábrán látható elrendezésre jutunk. Ekkor három (A F B), (B D C) és (C E A) elsőrendű és három (A 0 D), (B 0 E) és (C 0 F) másodrendű