24861. lajstromszámú szabadalom • Kiegyenlítő többfázisú lánczolt áramokhoz

_ 4 _ indukczióhiddal lesz dolgunk. Az első cso- j port három váltakozóáramú transzformátor- j ból áll, melyek áttevési viszonya 1 : 1, a másik csoport három másik váltakozó áramú transzformátorból áll, melyek áttevési viszonya 1 : 2. Mindegyik csoport egy-egy forgó áramú transzformátorrá is egyesíthető. Ha egyidejűleg transzformálást is akarunk végezni, az elsőrendű indukczióhidak gyanánt ebben az esetben is használhatjuk a forgó áramú transzformátor vagy a váltakozóáramú transzformátorok másodcséveti,melyeket ekkor háromszögbe kell kapcsolni. Ez az elrendezés a 11. ábrán látható. Végül elsőrendű indukczióhidak gyanánt ennél az elrendezésnél is alkalmazhatjuk a forgóáramú gép tekercseléseit, ha ezek háromszögbe vannak kapcsolva. A leírt módszer ép oly jól alkalmazható akkor is, ha tetszőleges más, többfázisú lánczolt áramoknál kell bizonyos potencziált rögzíteni. így pl. a 12. ábrán (A B C D) | négy a gép által meghatározott potencziál, ekkor két (A M B) és (C N D) elsőrendű és egy (M 0 N) másodrendű indukczióhid segélyével bármely tetszőleges (0) potencziált rögzíthetünk és közölhetünk egy ötödik vezetékkel. Látszólag hasonló elrendezések váltak ismertekké a 645907. ós 647741. számú amerikai szabadalomból, mely elrendezések azonban azt teszik lehetővé, hogy egy és ugyanabból a vezetékből különböző áramokat vehessünk le. Ez azáltal válik lehetővé, hogy egy áramkör két egyenlő potencziálú pontjához egy második áramforrást kapcsolunk. A 647741. számú szabadalom tárgya ily egyenlő potencziálú pontok létesítése. Forgóáram esetében hasonló hidakat alkalmaz, mint a 10. ábrán, de ezek hatása egészen más. Az amerikai szabadalom a fősúlyt arra fekteti, hogy eme hidak a váltakozó árammal szemben lehetőleg nagy ellenállást gyakoroljanak, ellenben az egyenáram átfolyását lehetőleg kevéssé gátolják meg. Ez a jellemző különbség a 647741. számú amexikai szabadalom tárgya és a leírt elrendezés között, melynél a főföltétel épen az, hogy a váltakozóáram lehetőleg kis ellenállásra találjon és így az egyik fázis a másiknak energiát adhasson át, t. i. a kiegyenlítés lehetséges legyen. Ennek föltétele okvetlenül az, hogy az indukczióhidak egyes szakaszai egymással transzformátorszerűen legyenek összekötve. Tehát nem elégséges az, hogy egyszerűen zéruspontot létesítsünk, mint azt már a 75049. számú németbirodalmi szabadalom leirja, az sem elégséges, hogy a 10. ábrán (v. ö. a 647741. sz. amerikai szabadalom 15. ábráját) az (A E), (E D), (A 0), (C 0), (D 0) stb. hídrészeket egyszerű csillapítócsévék képezzék, hanem a kiegyenlítés, tehát az egyik fázisról a másikra való munkaátvitel czéíjából föltétlenül szükséges, hogy az (A E) és (E C), (A 0) és (D 0) stb. tekercseléspárok egymással transzformátorszerűen legyenek összekötve. SZABADALMI IGÉNY. Kiegyenlítő többfázisú lánczolt áramokhoz, mely több, magukban véve ismert indukczióhid kombinácziójából áll, mely hidak közül legalább egy a két fővezeték közé van kapcsolva — elsőrendű indukczióhid — míg legalább egy másik indukczióhid egy fővezeték és egy elsőrendű indukczióhid megosztási pontja, vagy két elsőrendű indukczióhid megosztási pontjai közé van bekapcsolva, másodrendű indukczióhid — miközben a vezetőrendszer zérus vezetéke az ismert módon a másodrendű indukczióhid megosztási pontjához csatlakozik, azáltal jellemezve, hogy az egyenlő fázisú hidak szakaszai lehetőleg benső, transzformátorszerű kapcsolatban vannak egymással. (1 rajzlap melléklettel.) PÁLLAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPEST tN