24626. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus kerékabroncs

fölülete, vagy pedig az (1) burok belső fölii- , lete valamely alkalmas keverékkel pl. czementtel vonható, úgy hogy a vulkanizálás folyamata alatt a külső burok és a belső köpeny maradandóan egyesíttetnek egymással azon czélból, hogy az egyik rész a másikban elcsuszamlást vagy kerületi elmozdulást ne szenvedhessen. A párnahüvely és légtömlő egymással érintkező falai esetleg szintén ilyen módon preparálhatok a vulkanizálás előtt, mely utóbbi folyamat a vulkanizálható részeket maradandóan egyesíti. Ha most az így összeállított kerékabroncs fölfúvatik, a (12) köpeny minden kitágulásnak ellenáll s mivel a légtömlő és párnahüvely érintkező falai eredeti kitágulási képességükben egyáltalában nincsenek korlátozva, a légnyomás ezen falakat a töltő anyag félé szorítja, minek következtében a töltő anyag a légnyomás nagyságának megfelelően összenyomatik, úgy hogy a légnyomás ereje teljesenkihasználható, a mennyiben a párna homorú oldalára van összpontosítva. Némely régebbi szerkezetnél a légtömlő és párnahüvely szemközti falai közé valamely csövet vagy rostos anyag helyeztetett, a mi azon következménnyel járt, hogy a légtömlő külső felületén a közbeiktatott szövet gyöngébb helyein levegővel telt kidúdorodások keletkeztek, melyek aztán a jármű nagyobb megterhelése vagy erősebb rázkódások alkalmával megrepedtek. Az elillanó levegő aztán a szeleprúd mentén vagy a keréktalp más alkalmas helyein távozik s az abroncs folytonosan laposabb lesz. Ezen hátrány elkerülése végett jelen találmánynál a légtömlő és párnahüvely szomszédos falainak terjeszkedési képessége semmiben sincs korlátozva. A pneumatikus abroncs oldalai használat közben a keréktalp külső éle mentén kifelé dudorodnak s ezen helyen oldalirányú feszültségek lépnek föl. Az abroncsnak a keréktalp mentén való megrepedése ezen eltorzulás következtében lép föl s a pneumatikus abroncsoknak állati erő által vontatott vagy motoros kocsiknál való alkalmazása épen ezen megrepedés, továbbá a kilyukadás lehetősége következtében találkozik számos ellenállással. Hogy az abroncs oldalainak eltorzulása folytán keletkező feszültségeket hatástalanokká tehessük s az abroncs oldalsó részeit kellően megerősíthessük, úgy hogy az elszakadásnak jobban ellenálljanak, a félhold alakú párnahüvely (6) éleit és (7) oldallapjait az eltorzúlás megakadályozása végett (V)-alakú (8) bordákkal szereljük föl oly módon, hogy a keréktalp külső és belső végei között halad át (3. ábra). Ezen szerkezet az abroncs oldalait nagy mértékben szilárddá teszi épen azon a helyen, hol az abroncs elszakadása a leggyorsabban be szokott következni s a mellett a (V)-alakú bordák az abroncs használhatóságát is lényegesen emelik. A párnahüvely töltő anyagának rostjai azon czélból hozatnak megközelítőleg párhúzarnos helyzetbe, hogy a töltőanyag az összenyomás után lehetőleg nagy tömöttséget nyerjen. Ha a rostok külön kötegeket képeznének, a töltő anyag nem érhetné el a kívánt tömöttséget, hogy az átlyukasztás ellen kellő biztosítékot nyújtson. A (V) alakú bordák nemcsak az abroncs tartósságának fokozása végett vannak alkalmazva, hanem egyszersmind az abroncs rugalmasságát is növelik s mintegy rugalmas párna gyanánt szolgálnak, midőn a jármű függélyes irányú rázkódásokat szenved. A (V)-alakú bordáknak két megfelelő keresztmetszetű szalagból való előállítása gazdaságosabb (4. ábra), azonban mindegyik borda egy darabból is készíthető a nélkül, hogy azáltal a találmány lényege változást szenvedne. Úgyszintén a rajzban bemutatott keréktalp helyett bármely más kivitelű keréktalp is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Pneumatikus kerékabroncs, jellemezve a futólap gyanánt szolgáló külső burok, továbbá az átlyukasztás ellen biztosító s rostos anyaggal töltött párnahüvely, valamint egy légtömlő által, a hol a párnahüvely a légtömlő külső fala és a külső burok futólapja között foglal helyet jel-