24581. lajstromszámú szabadalom • Berendezés két mótorkocsit tartalmazó elektromos üzemű vonatnak bármely mótorkocsikról való vezetésére

á — letőleg (26) készülékcsoporttal áll összeköttetésben, melynek itt szóba kerülő lényeges alkatrészei az indítókészűlék és a kontroller. Az indítókészűlék már az alacsonyabb nyomású nyomólég bebocsátása által hozható működésbe s a nyomás csökkentése alkalmával a motorokat ismét fokozatosan kiiktatja, míg a kontroller úgy van szerkesztve, hogy csupán a magasabb nyomásnál kapcsolja a motorokat nagyobb sebességre, különben pedig állandóan a kisebb menetsebességnek megfelelő kapcsolást igyekszik föntartani. Ha tehát a vezénylőcsap I. állásában van, úgy a (20) cső a szabad levegővel közlekedik, vagyis a (20) csővel összeköttetésben lévő indítókészűlék működésen kívül van helyezve, a kontroller pedig a kis menetsebességre van állítva. Ha a csapot II. helyzetébe fordítjuk, úgy a (20) cső a 3 atm. nyomású légtartánnyal köttetik össze, miáltal az indítókészűlék működésbe jön, a kontroller azonban még nem mozdul meg, mivel a 3 ?tm. nyomás nem elegendő annak működtjtésére, a motorok tehát a kisebb menet? abességnek megíelelőleg járnak. A vezénylőcsapnak a III. helyzetbe való forgatása által, a (20) cső átmenetileg ismét a szxbad levegővel köttetik össze, hogy a r otorok a későbbi átkapcsolás előtt kiikattassanak; a csap IV. állásában végül a (20) cső a 6 atm. tartánnyal közlekedik s ezen magas nyomású levegő hatására úgy a motorok indítókészűlékei, mint a kontrolierek is működésbe hozatnak, miáltal a motorok a nagyobb menetsebességnek megfelelőleg fognak járni. A kiiktatás ismét a (20) csőnek a szabad levegővel valóöszszeköttetése által eszközöltetik. A (13) vezénylőcsap által tehát csupán a motorok be- és kiiktatása és a kontroller állítása eszközöltetik, míg az, hogy melyik kocsi motorjai járjanak, a (14) és (24) csapokkal, a motorok forgási értelme pedig a reverzáló készülékek állása által határoztatik meg. Ugyanis, ha a (14) és (24) csap a (4) és (20) csövek között összeköttetést létesít, úgy bármelyik vezénylőcsap állítása által mindkét kocsi motorjai indíttatnak, míg ha például a (14) csap oly állásban van, hogy a (4) csövet a szabad levegővel köti össze, akkor a (13) csap segélyével csupán az (1) kocsi motorjai befolyásolhatók, mivel a (2) kocsi készülékei e szabad levegővel közlekednek és így azokhoz nyomólég nem juthat. A reverzálás tetszőleges ismert módon kézzel történhetik, azonban sokkal kényelmesebben eszközölhető a rendelkezésre álló nyomólég segélyével, és pedig a 2. ábrában föltüntetett (15) és (25) légcsapok állítása által. Ugyanis a (17) és (27) légnyomással működő reverzáló készülékek úgy vannak szerkesztve, hogy ha a (15), illetőleg (25) csapon át a szabad levegővel állanak összeköttetésben, az (1) kocsi az (5) nyíl, a (2) kocsi pedig a (6) nyíl irányában igyekszik haladni. Ha azonban a (15) vagy (25) csapot oly állásba fordítjuk, hogy a (17) illetőleg (27) készüléket a (11) illetőleg (21) tartánnyal összekötik, úgy a (17) illetőleg (27) reverzáló készülék a nyomólevegő által átállíttatik és az illető kocsi menetiránya megváltozik. A vonat vezetése már most az alábbiakból könnyen megérthető: Ha a vonatot a kocsivezető elhagyja, úgy az összes csapok a 2. ábrán föltüntetett normális állásban vannak. Tegyük föl, hogy a kocsivezető az (1) kocsiról vezeti a vonatot; ha a kocsivezető az (1) kocsival akar előre menni, úgy a (14) csapot az (o) helyzetbe, a (15) csapot pedig az (x) helyzetbe hozza, miáltal a (4) vezetéketa szabad levegővel kötötte össze, az (1) kocsi motorjait pedig reverzálta. Ha ezután a (13) vezénylőcsapot megfelelőleg állítja, csupán az első kocsi fog járni és pedig az (5) nyíllal ellenkező irányban, vagyis előre. Ha most midkét kocsival akar előre menni, úgy a (14) csapot is az (x) állásba kell hoznia, miáltal a (4) vezetékbe és a hátsó kocsi készülékeibe is jut levegő. Miután a hátsó kocsi (27) reverzáló készüléke ki van iktatva, a hátsó kocsi a (6) nyíl irányában, vagyis szintén előre fog futni. \